1562-ben a Hosszú utca kapuját említik, ez a kapu a későbbi Hatvani kapu lehetett. A városkapu a középkori Hosszú utcáról kapta a nevét és annak déli végén állt. A 16. századi „via magna intermedia” elnevezés is a mai Széchenyi utcát jelentette. Az utca déli, térszerűen kiszélesedő része Piatz utca volt.
A Széchenyi István utca mai arculatának kialakulása
A déli térszerű részén volt 1712-ig a városháza, szemben a városházával püspöki épületek álltak. 1712-től az északi részen a Széles utcából egyre több területet építettek be, így alakult ki a püspöki palotának a mai utca vonaláig lefutó épületegyüttese. A fokozatos beépítés a mai Széchenyi utca északi részéig, a Rácz utcáig jellemző volt. A középkorban nem voltak házsorok az utca két oldalán. A nyugati oldalon a dombon álló háza kertjei értek le a mai utca vonalára, a keleti oldalon néhány épület állt. A déli oldalon a patakig rétek terültek el.
A 18. század harmincas éveiben terület- és telekrendezésre kerül sor és az utcavonalra építkeznek, új házhelyeket alakítanak ki. A telkek felső végében lévő házak csak szűk közökön keresztül lesznek megközelíthetők (pl. Zseb köz, Torok köz stb.). Meghatározó építkezések ebből a korból az utcavonal kialakulásának szempontjából: a nyugati házsor, érseki palota, Rottenstein-ház, ciszterci templom, Szt. Anna templom és ispotály, a jezsuita gimnázium.
A mai Széchenyi utcában már a középkorban is jelentős forgalom bonyolódott le az északi bányavárosok irányába. Földhányásra fektetett rőzsekötegekkel tették lehetővé a mocsaras területen a közlekedést. Az út kikövezésére a 18. század közepén került sor. Az utca járdáinak aszfalt borítása a 19. század nyolcvanas éveiben készült el.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: beszeloutcanevek.ektf.hu
Az utcát később Nagy, illetve Fő utcának nevezték még a 19. század hetvenes éveiben is. Még korábban két külön neve volt.
Az utca déli része a ciszterci templomig Püspök, majd Érsek utca volt, tovább a Ráckapuig pedig Szent Miklós vagy Rácz utca. Ez a része a mai Széchenyi utcának – Evlia Cselebi 1665-ös beszámolója szerint – pallóval fedett volt.
Az utca déli része a ciszterci templomig Püspök, majd Érsek utca volt, tovább a Ráckapuig pedig Szent Miklós vagy Rácz utca. Ez a része a mai Széchenyi utcának – Evlia Cselebi 1665-ös beszámolója szerint – pallóval fedett volt.
Forrás: hungaricana.hu, képeslap
A Széchenyi István utca mai arculatának kialakulása
A déli térszerű részén volt 1712-ig a városháza, szemben a városházával püspöki épületek álltak. 1712-től az északi részen a Széles utcából egyre több területet építettek be, így alakult ki a püspöki palotának a mai utca vonaláig lefutó épületegyüttese. A fokozatos beépítés a mai Széchenyi utca északi részéig, a Rácz utcáig jellemző volt. A középkorban nem voltak házsorok az utca két oldalán. A nyugati oldalon a dombon álló háza kertjei értek le a mai utca vonalára, a keleti oldalon néhány épület állt. A déli oldalon a patakig rétek terültek el.
A 18. század harmincas éveiben terület- és telekrendezésre kerül sor és az utcavonalra építkeznek, új házhelyeket alakítanak ki. A telkek felső végében lévő házak csak szűk közökön keresztül lesznek megközelíthetők (pl. Zseb köz, Torok köz stb.). Meghatározó építkezések ebből a korból az utcavonal kialakulásának szempontjából: a nyugati házsor, érseki palota, Rottenstein-ház, ciszterci templom, Szt. Anna templom és ispotály, a jezsuita gimnázium.
A mai Széchenyi utcában már a középkorban is jelentős forgalom bonyolódott le az északi bányavárosok irányába. Földhányásra fektetett rőzsekötegekkel tették lehetővé a mocsaras területen a közlekedést. Az út kikövezésére a 18. század közepén került sor. Az utca járdáinak aszfalt borítása a 19. század nyolcvanas éveiben készült el.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése