Így ünnepeltük május 1-jét a rendszerváltás előtt

Utazz vissza velünk az időben, és nézd meg, hogyan ünnepeltünk a május 1-jei vurstlikon, felvonulásokon.

Sokaknak május 1-ről a rendszerváltás előtti szocializmus és az ahhoz kapcsolódó ünnepségek és felvonulások jutnak eszükbe. Pedig a munka ünnepének hagyománya ennél sokkal régebbre nyúlik vissza.

1977. Hatvani kapu (Lenin) tér, háttérben a Főszékesegyház. Május 1-i felvonulás.

Ez május 1. története röviden

1817-ben Robert Owen javasolta, hogy a munkásoknak az addigi 10-14 órás munkaidejét csökkentsék nyolc órára. Felhívására tüntetések és sztrájkok sorozata kezdődött, melynek eredményeként Nagy-Britanniában és gyarmatain 1847-ben napi tíz órában maximalizálták a nők és gyerekek munkaidejét. Ez azonban csak az 1870-es évekre lett általános.

A követelések végül Amerikában is megjelentek. 1886. május 1-jén Chicagóban sztrájkolni kezdtek a munkaidő 8 órára való lecsökkentése érdekében, ami később tragédiába fulladt. A tüntetés harmadik napján a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, amiben négyen is meghaltak. A negyedik napon még feszültebb volt a helyzet, mert anarchisták egy bombát dobtak a rendőrökre. Ezt szintén egy sortűz követte, amiben már egy tucatnyi tüntető vesztette életét.

A marxista ideológiát követő pártok 1889-ben, a II. Internacionálé alakuló kongresszusán úgy határoztak, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződésekkel együtt felvonulást tartanak a nyolcórás munkaidő bevezetése miatt.

Magyarországon is elkezdődnek a felvonulások

A II. Internacionálé határozatához csatlakozott Magyarország is, ahol szintén 1890. május 1-én tartották meg az először tömegdemonstrációt.

1977. Hatvani kapu (Lenin) tér, háttérben a Főszékesegyház. A Gárdonyi Géza Diáknapok résztvevői a május 1-i felvonuláson.

A II. Internacionálé 1891-es második kongresszusán május elsejét hivatalosan is a “munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.

A romló életkörülmények miatt 1917-ben már hatalmas tömegek mentek utcára, aminek hatására Tisza István munkaszüneti nappá nyilvánította május 1-ét.

1977. Hatvani kapu (Lenin) tér, a Gárdonyi Géza Diáknapok résztvevői a május 1-i felvonuláson.

Az első dokumentált magyarországi felvonulás 1919-ben volt és sokáig ez volt az egyetlen május 1-i utcai megmozdulás. 

1977. Hatvani kapu (Lenin) tér, háttérben az Eszterházy (Szabadság) tér, jobbra a Líceum.

Ebben az időszakban a proletárdiktatúra győzelme miatt a Tanácsköztársaság volt hatalmon, akik igen grandiózus megmozdulást szerveztek Budapest utcáira. Pedig az első világháborút követően nem volt sok okuk a magyaroknak az ünneplésre, az esemény inkább egyfajta erődemonstráció volt.

1953. Sztálin- és Lenin-portrékkal vonulnak a május elsejei felvonulás és választási nagygyűlés résztvevői Egerben. Balra az Egri Líceum épülete látható.
Május 1.: A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. 1953. május 17-én országgyűlési választásokat tartottak Magyarországon. Ae egri líceumot Barkóczy Ferenc püspök kezdte építtetni 1765-ben, egri egyetemet szeretett volna alapítani benne. Az épület 1785-re készült el, az építészei: 1763–1764: Gerl Mátyás; 1764–1779: Fellner Jakab; 1780–1782: Grossmann József; kivitelezői: Francz József, Povolni János.

Az 1919-ben működő propagandasajtó úgy számolt be az eseményről, hogy egész Budapest vörösbe öltözött. A képeket elnézve pedig azt gondolhatjuk, hogy ez az állítás nem is volt annyira erős túlzás.

Állami ünneppé válik május 1.

1945-ben, a szovjet megszállást követően egyre inkább szervezett módon, majd a Szovjetunióba való beolvadáskor már kifejezetten központi irányítással került megrendezésre a különös ünneplés. Az sem volt ritka, hogy a szovjet országokhoz hasonlóan Magyarországon is százezrek vonultak fel a kijelölt útvonalon.

Ezt követően pedig a közparkokban sörrel és virslivel ünnepeltek.

A felvonulás egyik fontos eleme volt – ahogy azt majd a későbbiekben is láthatjuk – hogy a felvonulók találkozhattak a párt vagy az adott település vezetőivel.

1953. Eger dolgozói transzparensekkel felvonulnak az egri bazilika melletti téren felállított díszemelvény előtt május 1-jén.
Az egri főszékesegyház vagy egri bazilika Eger városának 1831–1836 között, Hild József tervei alapján klasszicista stílusban épült római katolikus székesegyháza, az egri érsekség főtemploma, Magyarország második legnagyobb temploma. Egerben a Pyrker téren áll, dél felől a Törvényház utca, kelet felől az Eszterházy tér határolja. 55 méter magas tornyaival ez a város második legmagasabb épülete. A Dobó téri Minorita templom tornya 57 méter magas.

1953. Molnár Erik külügyminiszter beszédet mond a Magyar Függetlenségi Népfront választási nagygyűlésén Egerben

A felvonulások a különböző gyárak és üzemek saját, nagyméretű alkotásaival vonultak fel. A cipőgyárban dolgozók például egy hatalmas cipőt gurítottak végig a felvonulás útvonalán, míg az Inotai Hőerőmű munkatársai hatalmas kéményeket vonultattak fel.

A sör és virsli szinte kötelező volt

A felvonulásra valószínű sokan nem mentek volna el, ha annak végén nem lett volna ingyen virsli és sör. Persze jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy olyan országban, ahol kiemelkedő a bortermelés, miért éppen sört és virslit adtak a munkásoknak?

A válasz sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Mivel bort, valamint a legtöbb húst a vidéki parasztság készítette el, addig a sört, de legfőképp a virslit az ipari proletariátus gyártotta le, így adva volt, hogy az ő ünnepükön az általuk készített ételeket fogyasszák.

fotók, fortepan.hu, nemzetiarchivum.hu

Az 9sszeállítás, forrása: 

Így ünnepelték régen május 1-jét – retró fotók - Startlap Utazás