A csapatkivonás nem hivatalosan tulajdonképpen már 1989. április 25-én elkezdődött Kiskunhalason. A teljes kivonásról szóló szerződést azonban csak 1990 márciusában írták alá Moszkvában.
A számok: közel ötvenezer szovjet katona és százezernél is több szovjet állampolgár hagyta el hazánkat ebben az időszakban, a technikai eszközöket mintegy 35 ezer vasúti kocsin szállították el az országból.
A helyzetet bonyolította, hogy a határon a szűkebb nyomtávú magyar vasúti kocsikról a szélesebb nyomtávú szovjet kocsikra kellett átrakodni minden szállítmányt.
Az utolsó vonat 55 vagonnal 1991. június 16-án lépte át a magyar–szovjet határt. Az utolsó szovjet katona pedig, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport utolsó parancsnoka pedig június 19-én, 15 óra 1 perckor hajtott át a záhonyi Tisza-hídon egy fekete Volgával. A kivonulást a megbeszélt határidő előtt 11 nappal sikerült teljesíteni.
Hátra volt még az elszámolás: a szovjet fél a hátrahagyott ingatlanokért követelt kompenzációt, míg hazánk a szovjet katonai jelenlét és a kivonulás által okozott környezeti károkat akarta megtéríttetni. A követelések mindkét fél részéről elérték a százmilliárd forintot, azonban időközben a Szovjetunió az összeomlás felé tartott.
A végső megegyezés szerint egyik fél sem fizetett.
Ez volt a „nullszaldós” megállapodás, amelyet már Borisz Jelcin orosz elnök írt alá Budapesten 1992. november 11-én, több mint egy évvel a tényleges csapatkivonás befejezése után.
Az Országgyűlés által 2001. május 8-án elfogadott 2001. évi XVII. törvény alapján június 19. nemzeti emléknap, június utolsó szombatja pedig minden évben a magyar szabadság napja, hazánk szuverenitásának visszaszerzését ünnepeljük.
forrás: M1
Megjegyzés küldése