Június harmadik vasárnapján egy napra megállunk, hogy ünnepeljük az édesapákat, akik egy másfajta személetet és világlátást hoznak a családok életébe, és teszik ezzel gazdagabbá párjuk és gyermekeik életét. Az Apák napja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy olyan nap, mely lehetőséget teremt arra, hogy ma szívből köszönetet mondjunk nekik.
Az édesapák napjainkban már egyre aktívabban vesznek részt a gyermeknevelésben, az esti altatásban, a felszabadult játékban, iskolai feladatoknál otthoni tanerőként funkcionálnak, és lelki támaszként ott állnak gyermekeik mellett. Az apukák biciklizni tanítanak, viccet mesélnek vacsora közben, és csendben aggódnak minden orvosi vizsgálat vagy a komolyabb iskolai megmérettetések előtt. Hajnalban kelnek, hogy még lássák a gyermeküket munkába indulás előtt, este hazaérve pedig aktív részt vállalnak a fürdetésből, és mesét olvasnak, akkor is, ha nagyon fáradtak.
Sok apa úgy ad, hogy közben nem vár köszönetet. Példamutatásukkal szeretetre, tiszteletre, kitartásra tanítanak szívvel, lélekkel, felelősséggel.
Míg a családokban az anyukák az érzelmi biztonságot, a gondoskodást, az állandó jelenlétet jelentik, addig az apukák inkább a kihívások, a bátorítás, a versenyzés és a felfedezés világának "nagymesterei". Ezt erősítik az olyan apai viselkedési formák, mint a játékos birkózások, a magasba emelések, a kockázatvállalásra való ösztönzés, melyek fejlesztik a gyermek önbizalmát, fizikai ügyességét és a világ iránti kíváncsiságát. Az apák másképpen kommunikálnak is – gyakran rövidebb, célratörőbb módon, s mindezt egyedi humorral teszik, segítve a gyerekeket abban, hogy rugalmasabb módon alkalmazkodjanak különböző társas helyzetekhez. Egyes kutatások szerint azok a gyerekek, akiknek életében aktív édesapjuk jelenléte, feljettebb érzelmi szabályozással, magasabb önértékeléssel és szociális készségekkel rendelkeznek. Egy kiegyensúlyozott apa-gyermek kapcsolat pedig hosszú távon hatással van a gyermek tanulmányaira, pályaválasztására és jövőbeli emberi kapcsolataira is.
Az apukák saját szeretetnyelvvel és saját értékrenddel rendelkeznek.
Apák napján érdemes megállnunk egy pillanatra, és visszagondolni: mit jelent(ett) számunkra az édesapánk? Egy biztonságos kezet? Egy cinkos mosolyt a nehéz napok végén? Egy erős vállat, amire bármikor számíthat(t)unk?
Boldog Apák napját kívánunk minden édesapának, leendő apának, nevelőapának és nagypapának! Emlékezzünk azokra az édesapákra is, akik már nem lehetnek velünk, akik a szívünkben és emlékeinkben élnek tovább, s akiknek bölcsességét, szeretetét ma is magunkban hordozzuk.
„Az apa könnyei és félelmei láthatatlanok, szeretete ki nem fejezhető, de gondoskodása és védelme az erő oszlopa marad életünk során.” (Ama H. Vanniarachchy)
Kedves Édesapák! Köszönjük, hogy vagytok. Köszönjük, hogy szerette(te)k, nevelte(te)k, példát mutatt(at)ok. Ma rátok figyelünk, nektek szól a csendes emlékezés, ölelés, a gyermeki rajz, a kicsit esetlen, de őszinte „Szeretlek, Apa” ...
Az összeállítás forrás eredeti helye: Király Nóra blogja
Megjegyzés küldése