A végeláthatatlan alföldi síkságból egyszerre emelkedik ki hazánk legmagasabbra nyúló hegytömege, a Mátra. A hegység északi lábánál, a dombok között megbúvó, körülbelül 800 lelket számláló kicsi falu, Bodony számos érdekességet tartogat az ide látogatók számára.
A településnek egészen különleges hangulata van, amit az itt található sok-sok hagyományos parasztháznak is köszönhet. A házak nagyobb részét még helybéliek lakják, de egyre több épületet vásárolnak meg és alakítanak át nyaralónak az ország különböző területeiről ide érkezők. Valószínűleg ennek a különleges hangulatnak a hatására többen akadnak olyanok is, akik állandó lakhelyül választották a falu valamelyik régi, tornácos házát.
A falu temploma, a XV. században épült Szent Mihály templom már kívülről is impozáns látványt nyújt, és ha időnk engedi, belülről is érdemes megcsodálni. Említésre méltó látványosság még a temetőben található "lélekharang", mely különböző írások szerint 1805-ben már állott.A faluban működő Népművészeti Házban még használat közben láthatunk szövőszéket, és a Hevesi Háziipari Szövetkezet részeként működő épületben számos szebbnél-szebb terméket (terítőket, szőtteseket, ruhaféléket stb.) meg is lehet vásárolni.
A Múlt és Jelen Múzeum igen értékes magángyűjtemény, számtalan érdekes régi használati tárggyal és helytörténeti érdekességgel - nem mindennapi környezetben.
Országos viszonylatban egyedülálló a Bodonyi Kincsesházban megtekinthető népi motívumgyűjtemény, mely páratlanul gazdag népi díszítőművészetünkre hivatott felhívni a figyelmet.
A településen élő és dolgozó, az erdélyi Nagybányáról ide települt fazekas, Les Gábor gyönyörű kerámiáit a saját házuknál található bemutatóhelyen meg is lehet vásárolni.
Bodony saját néptáncegyüttesét, a Kenderszer Néptáncegyüttest minden év júliusának első hétvégéjén, a szomszédos Parádfürdőn megrendezésre kerülő Palóc Napokon élőben is láthatjuk.
A falu földrajzi elhelyezkedése kivételes. A Panoráma Kilátóból pazar kép látható a faluról, háttérben a Mátra északi vonulataival.
Bodony határában, gyönyörű természeti környezetben található a Kiskata-réti víztározó, ahol horgászás mellett a szépen kialakított tűzrakóhelyeken sütni-főzni is lehet. Sőt, az ősszel erre járó turisták itt közelről hallgathatják a környék szarvasainak "beszélgetését".Távolabbi környezetünkben is számtalan érdekesség és program várja az érdeklődőket: várromok, ásványvíz-források, jelzett turistautak a Mátrában, kulturális és népművészeti látnivalók, és a test felfrissülését szolgáló fürdőhelyek.
Jöjjön el hozzánk Bodonyba és környékünkre, hogy felejthetetlen élményekkel gazdagodva térhessen vissza otthonába!
A palócokról
A palóc név eredetéről
Több mint háromszáz esztendeje annak, hogy egy bizonyos vidéken élő, bizonyos népcsoporthoz tartozó embereket először palóc jelzővel illettek.
1656-ból való az a számadáskönyv, amelyben a nagykőrösi nótárius a következőket jegyezte fel: "Tíz pár gyöngyházas késeket vettem palóczoktul".
Mezőkövesd 1787. évi tanácsülésének jegyzőkönyve is őriz egy adatot, mely a következőket mondja: "Nagy Erzsébetnek, ki is Győri Andrással még 1784 esztendőben férjétül Török Alberttül elszökött, mind a kettőnek megfogattatása végett vagy ha közzülök valamelyik meghólt volna, béjelentésekre személy szerint való leírások: Nagy Ersók születésére nézve Parádi, alatsony, vastag termetű, gesztenye szín hajú, kékszemű, teljes piros ábrázatú, víg kedvű, nevetve beszélő palótz”.A palóc népcsoport iránti érdeklődés a XVIII. század végén, a XIX. század elején jelentősen megélénkült. Számos könyv és értekezés került napvilágra. A palóc szó jelentéséről is ebben az időben esik a legtöbb szó, kutatók szerint végső értelme annyi, mint vadász, s ebben valamiféle lenéző értelemnek is lappangania kell, mert a palóc név gúnynév. A "Te Palócz!" egyesek szerint annyit tesz, mint te együgyű.
Mások szerint a palóc szó jelentése: "síkon-gyepen lakó", melyet a népcsoport a letelepedési helyéről kapta, ellentétben a "hornyák" elnevezéssel, amely hegyvidéken lakót jelent. 1880-ban Pintér Sándor szécsényi ügyvéd "A palócokról" című munkájában a palóc községek számát 150-re becsülte.
Ezek szerint Heves megyében a következő falvak lakossága palóc: Aranyos, Bátor, Bakta, Balla, Bátony, Bekölcze, Bodony, Bocs, Csehi, Derecske, Dorogháza, Erdő-Kövesd, Fedemes, Füzes, Istenmező, Ivád, Lelesz, Maczonka, Mikófalu, Mindszent, Nádújfalu, Pétervásár, Parád, Recsk, Sirok, Szajla, Szék, Szent-Erzsébet, Szent-Domonkos, Szuha, Szucs, Tárkány, Tar, Terpes, Váraszó.
A századfordulón kutatók tömören így foglalják össze a palócság által lakott terület elhelyezkedését: "…azon a nagy területen lakik, mely Borsod, Heves, Gömör, Hont, Bars és Nógrád megyék összeszögellő részeit magában foglalva, a Mátra északi lejtőitől körülbelül a Rima és a Sajó völgyéig s a Bikk hegységtől nyugatra az Ipoly folyó lapályáig terjed”.Az 1900-as évek elején jelent meg Malonyay Dezső: A magyar nép művészete című ötkötetes, igen értékes munkája. Ennek ötödik kötete a Palócokról címet kapta, s címének megfelelően a palócnak tartott vidék népművészetét mutatta be. A fejezet szerzője világosan látta, hogy a palócok hírének megalapozásában milyen jelentősége volt Mikszáth Kálmán "A jó palócok" című könyvének.
A kötet képeiben, leírásaiban rendkívül gazdag díszítőmûvészeti anyagot mentett meg a feledéstől.
(Manga János: Palócföld)
forrás: bodony.hu
Megjegyzés küldése