Már a szoborcsoport avatása előtt is vita volt arról, hogy hol kapjon helyet Kisfaludy Stróbl Zsigmond remekműve.
Órák óta álldogáltam már a Minorita templom lépcsőjén, ahonnan jó kilátás nyílt a feldúlt Dobó térre, amikor kisebb, laza társaság verődött össze körülöttem. Egy, a városba visszajáró tatabányai férfi azt fejtegette mellettem, hogy ez a hely már soha nem lesz olyan, mint amilyennek megismerte. Az építési területet körbefogó kerítés tövében hagyott kormos mécsesek láttán egy idősebb hölgy epés megjegyzéseket tett azokra, akik előző este gyertyát gyújtottak a költözésre ítélt szoborért.
– Miért ne gyújtottak volna – mondta neki egy hasonló korú férfi –, bizonyára éppúgy részük lehetett a létrejöttében, mint nekem…
– Hogyhogy? – kaptam fel a fejem, a férfi azonban azzal hárította el az érdeklődésemet, hogy keressem meg inkább Sebestyén Jánost, annak idején ő fogta össze a szoborral kapcsolatos ügyeket.
A kulturális szakemberként és a nyugdíjasok elkötelezett szószólójaként ismert Sebestyén János dossziéba rendezett, gondosan őrzött dokumentumokat tett az asztalra, amikor visszaemlékezésre kértem. Mint elmondta, megyei ifjúsági vezetőként egyik szervezője volt a ’60-as években hagyományosan Egerben tartott országos konferenciáknak, amelyeknek a hazafiság volt a témájuk.
Ezek egyikén, 1966-ban a neves történész, Nemeskürty István többekkel együtt felvetette, hogy maradandó emléket kellene állítani a hős várvédőknek. Azzal érveltek, hogy a következő évben lesz a törökök felett aratott győzelem 415. évfordulója. A város akkori vezetői elfogadták a javaslatot, s művészeti pályázatot írtak ki, amit Kisfaludy Stróbl Zsigmond nyert el a rendkívül kifejező szobortervével. A kivitelezést számos probléma nehezítette. A budapesti öntöde például jelezte, hogy nincs elég színesfémük a monumentális mű elkészítésére.
- Ekkor felhívással fordultunk a város és a megye fiataljaihoz, hogy segítsenek előteremteni a szükséges anyagot – idézte fel a képzeletet felülmúló fémgyűjtés kezdetét Sebestyén János. – Nemcsak a tizenévesek, hanem a felnőttek, de még a katonák is segítettek. Ők a nélkülözhető töltényhüvelyeket ajánlották fel, de a visontai bánya és erőmű dolgozói, valamint a lelkes egriek is összeszedtek mindenféle beolvasztható színesfémet.
A szoborkompozíció végül is egy év alatt készült el. A helyszín kijelölésekor Kisfaludy Stróbl Zsigmond két napot töltött Egerben, ahol már akkor is felvetődött, hogy megbontja a terület szimmetriáját, s a városházát „elzárja” a tértől.
Ezzel kapcsolatban 1967. augusztus 8-án az Országos Műemléki Felügyelőség levelet küldött az Egri Városi Tanácsnak, amiben arra hívták fel a figyelmet, hogy „…a szobor elhelyezését mind műemléki, mind városképi és esztétikai szempontból elhibázottnak tartjuk.” Egyes kutatók szerint az alkotó viszont csak azzal a feltétellel egyezett bele a Végvári vitézek felállításához, hogy az a Dobó téren kap helyet, ahol mestere, Stróbl Alajos Dobó-szobra áll.
Honvédelmi nappal avatták fel a szoborcsoportot
Kisfaludy Stróbl Zsigmond már 1930-ban elkészítette egy hasonló jellegű szoborcsoport tervét, hogy aztán ezt elővéve formálja át az egri várvédő hősök emlékére kiírt pályázatnak megfelelően. A látványos köztéri alkotást 1967. szeptember 29-én honvédelmi nap keretében avatták fel, amikor is ifjúsági nagygyűlést tartottak, s ekkor tettek esküt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola tisztjelöltjei is az ünnepi beszédet mondó Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszterhelyettes, valamint a több ezer érdeklődő előtt.
Szilvás István
A Végvári vitézek szoborcsoport a felújítása után a Szúnyog közben kapott helyet.
a cikk forrása (eredeti helye) HEOL.hu
Órák óta álldogáltam már a Minorita templom lépcsőjén, ahonnan jó kilátás nyílt a feldúlt Dobó térre, amikor kisebb, laza társaság verődött össze körülöttem. Egy, a városba visszajáró tatabányai férfi azt fejtegette mellettem, hogy ez a hely már soha nem lesz olyan, mint amilyennek megismerte. Az építési területet körbefogó kerítés tövében hagyott kormos mécsesek láttán egy idősebb hölgy epés megjegyzéseket tett azokra, akik előző este gyertyát gyújtottak a költözésre ítélt szoborért.
Eger, 1967. szeptember 29. Fegyveres erők tagjai állnak díszőrséget a Végvári harcok - Törökverő (Végvári vitézek) című felavatára kerülő szoborcsoport, Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas kiváló szobrászművész alkotásánál, a Városháza előtt a Dobó téren. Az eseményre a Fegyveres Erők Napja alkalmából került sor, amikor a Kossuth Lajos Katonai Főiskola növendékei is esküt tettek. MTI Fotó: Kunkovács László
– Hogyhogy? – kaptam fel a fejem, a férfi azonban azzal hárította el az érdeklődésemet, hogy keressem meg inkább Sebestyén Jánost, annak idején ő fogta össze a szoborral kapcsolatos ügyeket.
A kulturális szakemberként és a nyugdíjasok elkötelezett szószólójaként ismert Sebestyén János dossziéba rendezett, gondosan őrzött dokumentumokat tett az asztalra, amikor visszaemlékezésre kértem. Mint elmondta, megyei ifjúsági vezetőként egyik szervezője volt a ’60-as években hagyományosan Egerben tartott országos konferenciáknak, amelyeknek a hazafiság volt a témájuk.
Ezek egyikén, 1966-ban a neves történész, Nemeskürty István többekkel együtt felvetette, hogy maradandó emléket kellene állítani a hős várvédőknek. Azzal érveltek, hogy a következő évben lesz a törökök felett aratott győzelem 415. évfordulója. A város akkori vezetői elfogadták a javaslatot, s művészeti pályázatot írtak ki, amit Kisfaludy Stróbl Zsigmond nyert el a rendkívül kifejező szobortervével. A kivitelezést számos probléma nehezítette. A budapesti öntöde például jelezte, hogy nincs elég színesfémük a monumentális mű elkészítésére.
Eger, 1967. szeptember 29. A Végvári harcok - Törökverő (Végvári vitézek) című szoborcsoport, Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas kiváló szobrászművész alkotásának avató ünnepsége, a Városháza előtt a Dobó téren. Az eseményre a Fegyveres Erők Napja alkalmából került sor, amikor a Kossuth Lajos Katonai Főiskola növendékei is esküt tettek. A háttérben az egri vár. MTI Fotó: Kunkovács László
A szoborkompozíció végül is egy év alatt készült el. A helyszín kijelölésekor Kisfaludy Stróbl Zsigmond két napot töltött Egerben, ahol már akkor is felvetődött, hogy megbontja a terület szimmetriáját, s a városházát „elzárja” a tértől.
Eger, 1967. szeptember 29. Fegyveres erők tagjai állnak díszőrséget a Végvári harcok - Törökverő (Végvári vitézek) című felavatott szoborcsoport, Kisfaludi Strobl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas kiváló szobrászművész alkotásánál, a Városháza előtt a Dobó téren. Az eseményre a Fegyveres Erők Napja alkalmából került sor, amikor a Kossuth Lajos Katonai Főiskola növendékei is esküt tettek. MTI Fotó: Kunkovács László
Honvédelmi nappal avatták fel a szoborcsoportot
Kisfaludy Stróbl Zsigmond már 1930-ban elkészítette egy hasonló jellegű szoborcsoport tervét, hogy aztán ezt elővéve formálja át az egri várvédő hősök emlékére kiírt pályázatnak megfelelően. A látványos köztéri alkotást 1967. szeptember 29-én honvédelmi nap keretében avatták fel, amikor is ifjúsági nagygyűlést tartottak, s ekkor tettek esküt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola tisztjelöltjei is az ünnepi beszédet mondó Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszterhelyettes, valamint a több ezer érdeklődő előtt.
Szilvás István
A Végvári vitézek szoborcsoport a felújítása után a Szúnyog közben kapott helyet.
a cikk forrása (eredeti helye) HEOL.hu
Megjegyzés küldése