Amikor Bél Mátyás 1730-ban Egerben járt, látogatást tett Erdődy Gábor püspöki rezidenciájában is; útleírásaiban később részletesen ki is tér annak szépségeire, nem felejtve ki az első emeleten található, ám a domborzati viszonyok miatt a hátulsó díszkert felől földszintesnek leírt épületszakaszt sem. Innen a püspök egzotikus fákkal és virágokkal beültetett, sétányokkal tagolt díszkertjébe lehetett kilépni, ahol egy több rekeszre osztott madárházat is elhelyeztek.
Ahogy a szerző leírta: a rekeszekben "különféle ritka madarak: egyikben gerlék, galambok a másikban, a harmadikban pedig fenyőrigók, gémek, szárcsák és effajta mezei és vízimadarak, s végül a negyedikben vagy középsőben alul fácánok, fölül tengelicék, csízek és effajta apróbb madárkák" kerültek elhelyezésre.
"Ámde nem csak a madaraktól vidám ez a félreeső pihenőhely, hanem a festményektől is, amik az egészében zöld madárházat díszítik és tarkítják a ritka madarak különböző rajzolataival"
A madárházat már rég elbontották, de a kertbe kivezető, az udvari homlokzat felől földszintes, az alaprajzot tekintve pedig az első emeleten található pihenőterem (sala terrena) azonban ma is áll.
Falazata sokáig elfedve őrizte igazi szépségét - csupán az épület emeleti síkmennyezeteitől eltérő fiókos dongaboltozat jelezte a helyiség reprezentatív voltát. 2013-ban azonban Herling Zsuzsa és Faragó Ferenc falképrestaurátor-művészek a palota felújítását megelőző épületkutatás során megtalálták e madárdalos környezet kortárs mementóját: egy a járószinttől a mennyezetig a teljes falfelületet beborító, száraz vakolatra festett, madarakat ábrázoló seccót.
A boltindításoknál további kalitkában ülő színes madarak és kitárt ajtajú üres kalitkák, az ívmezők fölött gyümölcskosarak figyelhetők meg, mindezek zöld mezők közé illesztett virágfüzérekkel elválasztva.
A környéken nem ez egyedüli madaras terem, a noszvaji De La Motte-kastély egyik sarokszobájában ugyanis hasonló elgondolás alapján jelentek meg a különféle szárnyasok - igaz, ott egyszerűbb kivitelben és a 18. század végén.
A természethű és változatos ábrázolásokat minden valószínűség szerint mintakönyv alapján készíthették. Ilyen több is rendelkezésre állhatott a 18. század első felében Egerben is, elég csupán Miskolczi Gáspár Egy jeles vad-kert című, rendkívül népszerűvé vált összefoglaló állattani munkájára gondolni, mely a helyi és egzotikus madarak leírásaival együtt 1702-ben jelent meg Lőcsén.
E kötet az általános és nagyrészt hiánypótló tájékoztatás igényén túl jól mutatja a korszak moralizáló jellegzetességét is: az egyes állatokhoz ugyanis tanító, erkölcsi célzattal bizonyos emberi tulajdonságokat társítottak vagy elmélkedésre alkalmas viselkedési módozatokra utaltak általuk.
Hogy Egerben is erről volt szó, vagy csupán kizárólag a szeretett madárház lakóinak megörökítését szolgálta, írott források nélkül már nem tudjuk bizonnyal eldönteni. Talán már nem is fontos - mivel a pihenőterem falképeit teljes egészében konzerválják és kiegészítik a restaurátorok, készítésük után majdnem háromszáz évvel az újonnan megnyíló érseki palotában már a látogatók is megcsodálhatják azokat.
forrás: www.egriersekipalota.hu
Megjegyzés küldése