A hagyomány szerint a hosszú, forró napokon keresztül tartó aratás első napja Péter-Pál napjára, június 29-ére esik.Kezdetben a nyári gabona learatása kaszával történő férfimunka volt. A marokszedő asszonyok a búzát, a rozst vagy az árpát kévékbe gyűjtötték, amit búzaszálakból készített kötelekkel fogták össze.
Aratómunkások szedik a kévét (MTI Fotó: Bereth Ferenc)
A kévékből kereszt alakú szalmaboglyát állítottak fel úgy, hogy a kalászt a kereszt belseje felé fordították, ezáltal az esőtől megvédték a gabonaszemeket. Majd lovaskocsin behordták a kévéket a házhoz, kiverették cséplőgépben a szemeket, a szalmát pedig kazalba rendezték.
Aratás Kistelek határában (MTI Fotó: Tóth Béla)
A fáradságos munka végeztével a dolgozók aratókoszorút készítettek, amit a gazda a háza mestergerendájára akasztott. Az aratóünnepet aratóbál zárta a tehetősebb gazdaságnál, ahol hajnalig tartott a táncos mulatozás.
Az utolsó búzakalász learatását nagy becsen tartották. Az őszi vetőmag közé keverték a búzaszemeket, az utolsó kévét pedig karácsonykor az asztal alá tették, hogy bőséget és termékenységet hozzon a ház lakónak a következő évre.
A forrás eredeti helye: Nemzeti Archívum
Megjegyzés küldése