Az Észak-Magyarországon fekvő Lázbérci-víztározó nem csak egy egyszerű víztározó; sokkal több annál. A tározót a Bán-patak duzzasztásával hozták létre, és a céljai széleskörűek.
Az egyik legfontosabb szempont a Sajó-völgyi iparvidék, Ózd és Kazincbarcika vízigényének kielégítése volt. A terület jelentős ipari tevékenységet végez, és így a vízszükséglet a napi élet szempontjából létfontosságú.
De a Lázbérci-víztározó nem csak az ipari szükségleteket elégíti ki; a környező települések ivóvízellátását is biztosítja. Ezáltal a 6,2 millió köbméteres mesterséges tó fontos szereplővé vált a régió életében, és az emberek mindennapi életének részévé vált.
A víztározó területe az 1975-ben létrehozott Lázbérci Tájvédelmi Körzet része, amely az első ilyen védettségű tájegység Észak-Magyarországon. Ez jelzi a terület természeti és tájképi értékét, és az ember és a természet közötti egyensúly fontosságát a terület fejlesztésében.
Építkezés - Épül a lázbérci völgyzárógát
Arló, 1968. július 7.
Lánctalpas kotró- és talajegyengető gépek dolgoznak a Borsod-megyei Bánhorváti és Dédestapolcsány között a lázbérci völgyben, ahol új hegyvidéki mesterséges tó és egy 170 méter talpszélességű, 250 méter hoszzú és 19 méter magas gát épül.
Az építkezés 1967-ben kezdődött, amikor is elindult a meder kialakítása és a völgyzárógát létesítése. Ez nem volt kis feladat, hiszen egy 170 méter talpszélességű, 250 méter hosszú, 19 méter magas gátat kellett létrehozni, melyhez 250 ezer köbméter földet mozgattak meg. Ezen túlmenően, a gát víz felőli oldalát 10 ezer négyzetméternyi felületen 120 ezer betonlappal burkolták.
A vízkivételi toronyrendszer 22 méter magasra nőtt, és az árapasztó berendezés szerelésére 1969-ben került sor, amikor a tározót feltöltötték. Az 1970 óta üzemelő tározó a Bán-pataki tisztítóműön keresztül juttatja a tiszta ivóvizet a borsodi regionális vízműrendszerbe, és ezáltal a lakosság számára.
Az építés során nem volt minden sima. A Dédestapolcsányt Bánhorvátival összekötő országút egy szakasza víz alá került, ezért új utat kellett építeni. Az új 4½ km-es útszakasz 1969 nyarán készült el, és ezáltal a két település közötti hegygerincen át biztosította az összeköttetést.
A festői Lázbérci-víztározó egy gyönyörű, Y alakú mesterséges tó, mely 77 hektáron terül el.
A tó környezetében meredek sziklafalak, törmeléklejtők és barlangok találhatók, és egyes részein különleges „kőgombák” is megfigyelhetők. A tározó a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Lázbérci Tájvédelmi Körzet fokozottan védett területén fekszik, 200 méteres tengerszint feletti magasságban.
A környező erdőket zömmel tölgyesek és bükkösök alkotják, és gyakori a galagonya, a mezei juhar és az ostorménfa is. A tó mint rekreációs terület is közkedvelt, bár fürödni tilos benne, de a parti horgászat – engedélyhez kötve, szezonális és napszakos jelleggel – lehetséges. Az itteni halállomány is jelentős, számos halfaj, például a ponty, amur, süllő, harcsa, keszeg, csuka, kősügér, compó, balin és busa is megtalálható itt.
Közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében található, a Kazincbarcikai- és az Ózdi járáshoz tartozik, közel Heves vármegye északkeleti csücskéhez. A vízgyűjtő területe 211,7 km²-nyi, és számos patak ered itt, mint például a Bán, Baróc, Boroszló, Csernely, Eskerenna, Gizslír, Mehelycső, Nagyvölgyi, Sátai, Szána, Szilvás, Szalajka, Taró-völgyi és Úszó. A közvetlen vonzáskörzetében lévő községek között Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Lénárddaróc, Mályinka, Nekézseny, Sáta, és Uppony található.
A Lázbérci-víztározó nem csak a víztárolás és -ellátás szempontjából fontos, hanem mint a természet és a kultúra találkozási pontja is. Az itt élő növény- és állatvilág, valamint a tó körüli tájkép megőrzésének és gondozásának fontossága nem csak a helyi közösség számára, hanem az ország egésze szempontjából is lényeges.
Az összeállítás, forrás eredeti helye: modernavendeghaz.hu
Megjegyzés küldése