Kevés kifejezőbb, közérthetőbb szófordulat létezik a nélkülözésre annál, mint hogy valaki „kenyéren és vízen él”. Használjuk akkor, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valaki szegény, de akkor is, ha azt akarjuk érzékeltetni, hogy sanyarú a sorsa, mert, mondjuk, börtönben vagy hadifogságban ül, kint van a fronton vagy esetleg egy lakatlan szigeten ragadt. Vörösmarty Mihály is emlegette A vén cigányban, sőt, már a Bibliában is feltűnt a koncepció, egy nagyon szigorú böjt formájában. Ez alapján nem tűnik túl vonzónak csak kenyeret és vizet fogyasztani,
de 2025 van, minden bokorból kézműves kenyerek ugrálnak ki, szóval mikor, ha nem most néznénk meg, hogy lehet-e csak kenyéren és vízen élni?
Rögtön az elején le is lőjük a poént, hogy ne csigázzuk a kíváncsiságukat: lehet, de nem lesz egészséges, és jó eséllyel előbb fogja megunni az illető, mint hogy maradandó károsodásokat okozna. És akkor most, hogy ezzel megvagyunk, nézzük meg kicsit részletesebben is, hogy mi vele a baj, és milyen kenyérrel lehetne a legjobban kibekkelni, ha valaki nem szükségből, hanem puszta úri hóbortból vágna bele a kenyeres-vizes diétába. Vagy azért, mert, mondjuk, megunta, hogy állandóan főzni kell, és a lehető legegyszerűbben tudná le a kajálást.
A vízről sokat nem lehet beszélni: hiába van belőle ezerféle, eltérő ásványi anyagokkal, vegyi anyagokkal és ízprofillal, hiába változik az íze még attól is, ha egy éjszakára állni hagyjuk, érdemi különbség nem lesz közöttük. A kenyér ennél jóval összetettebb dolog, hiába áll az is csak lisztből, vízből és élesztőből. Nem mindegy, hogy a liszt teljes kiőrlésű vagy finomliszt, hogy a kenyér kovásszal készült vagy anélkül, és ha kovászos, akkor az milyen, és így tovább. A Covid alatt sokan estek bele a kenyérsütős nyúlüregbe, ők nyilván értik, miről beszélünk.
Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy egy ultrafeldolgozott, szeletelt toastkenyérrel vágunk bele ebbe, vagy egy teljes kiőrlésű, kovászos veknivel, ahol a kovászban lévő baktériumok és mikrobák fel is szabadítják a gabonában rejlő tápanyagokat. Egy ilyen kenyérért nem is kell a gasztroforradalomig menni, Ezékiel próféta könyvében is meg lehet találni. „Végy gabonát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt, tedd egy edénybe, és csinálj belőlük kenyeret” – szól a szöveg, amelyben kovászról nincs szó, de akkoriban az volt az alapvetés, szóval vehetjük magától értetődőnek.
Ez a kenyér kifejezetten egészséges, magas a rosttartalma és tele van fontos tápanyagokkal, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Mondjuk, Ezékiel könyvében egyértelműen büntetésként jelenik meg, amit nyomatékosít, hogy naponta 20 sékelnek megfelelő súlyig lehet belőle fogyasztani, és az is ki van kötve, hogy emberi ürüléken kell megsütni. Ezeket elhagyva viszont bátran lehet ajánlani bárkinek, aki egészségesebb kenyeret szeretne. Ugyanez elmondható a lókenyérről is, ami egykor a legszegényebbek étele volt.
Egy ilyen kenyér tápanyagtartalma még jobb is lenne, mint egy zabkásáé, amikor is ugyanezeket a teljes kiőrlésű gabonaféléket csak vízbe áztatja az ember, így nem zajlanak le azok a komplex folyamatok, amelyek egy kovászos kenyérnél igen. Az viszont még ezeknél is biztos, hogy ha valaki huzamosabb ideig – Ezékiel könyvében 390 napig csak azt a kenyeret lehet enni – ezeken él, annak így is lesznek problémái. Ennek oka az, hogy bizonyos dolgokból annyira kevés van benne, hogy ha emberfeletti mennyiséget eszünk is meg, sosem fogjuk tudni csak kenyérrel letudni a szervezetünk összes igényét.
Hiába ennénk a legtökéletesebben kikalkulált kovászos kenyeret, jó eséllyel nem tudnánk bevinni elegendő C-, B12- és D-vitamint, kalciumot, vagy éppen zsírt. Szóval egy idő után lehetnénk, mondjuk, skorbutosak, szenvedhetnénk csontritkulástól, de igazából órákig lehetne sorolni, hogy mennyi problémával járhatna, ha csak kenyeret és vizet fogyasztanánk. Egy egészséges felnőtt alighanem túlélné még Ezékiel 390 napos turbóböjtjét is, de az biztos, hogy a végére nagyon legyengülne, és mindenféle egészségi gondokkal is küszködne.
Végül pedig azt is érdemes kiemelni, hogy az emberek nagy része már attól is rosszul van, ha három napig kell ennie ugyanazt a maradékot, miután főzött egy nagyobb adag ételt, szóval mentálisan is elég megterhelő lenne több száz napig csak kenyeret enni. És ez nem finnyásság: kutatások is bizonyítják, hogy minél többet eszünk egy bizonyos ételből, annál kevésbé fogunk vágyni rá. A kenyeret talán pont kevésbé veszélyezteti ez a jelenség, de nem nehéz elképzelni, hogy egy hét után már a háta közepére kívánná mindenki, ha csak azt ehetne.
Forrás: Popular Science
Megjegyzés küldése