„Eger az a város, ahol nem elég megérkezni. Hazaérkezni is lehet Egerbe... Nem úgy város, mint Budapest vagy Berlin, hanem igazibban.” Márai Sándor gyönyörű gondolatait hívtam segítségül, hiszen mint ahogyan az írónak, nekem is Eger a legkedvesebb és legjobban szeretett városom. Jó itt élni, szeretek itt élni, és lehet itt élni.
A múlt és a különleges, szinte rabul ejtő környezet csiszolta, formálta az őslakókat és a betelepülőket. Nincs még egy magyar település, amelynek történetében oly nagy szerepet játszottak volna a különféle nációk.
Vallon földművesek, olasz építészek, rác, német, görög, zsidó kereskedők, iparosok, török katonák, lengyel menekültek telepedtek ide az évszázadok alatt. Különféle kultúrák, szokások, hagyományok, melyeket a hely szelleme egrivé kovácsolt.
Nem az számít tehát, hol születtél, hanem az, mennyire érzed magad egrinek, mit tudsz a városról, mit teszel a városért, hogy életed szebb és boldogabb legyen. Gárdonyi Géza szavai szerint: „Nem születhetik mindenki egrinek, de azzá válhat.” Én sem születtem egrinek, de annak vallom magam, és nagyon szerencsésnek, hogy itt lehetek polgármester. A város fölé emelkedő Almagyar dombon, ahol lakom, nap mint nap átélem azt a csodát, amit a festői panoráma nyújt nekem. A szűk utcák, az ódon épületek, a bazilika harangja, a varázslatos
Érsek-kert, a szelíden ereszkedő szőlőhegyek, a templomtornyok, s dicsőségünk koronája, a vár lépésről lépésre egy-egy történet őrzői, történelmünk kis szeletei egy nyitott könyv lapjaiként tárulnak fel előttünk. Jóleső érzés, s a szívemet büszkeség hatja át, amikor vendégségben járva, itthon vagy külföldön, azt mondják nekem az emberek: Egerbe szívesen költöznének. Ez mindig fellelkesít, erőt ad azokhoz a feladatokhoz, tervekhez, melyekkel bizonyítani szeretnénk, méltóak vagyunk elődeinkhez.
Sokat tanultunk tőlük hazaszeretetről, küzdelemről, összetartozásról, közösségformálásról. Ezt üzenjük Európának is, amikor versenybe szállunk az Európa Kulturális Fővárosa címért.
„Ezer év, ezer érv” – ezzel a szlogennel fogtunk a közös munkához. Minden, ami városunkat jellemzi, mindig is a kultúrában gyökerezett és gyökerezik ma is: az épített és a szellemi örökségekben és értékekben. Eger ma is nyitva áll az új gondolatok, elképzelések, kulturális törekvések, értékek előtt, és ezáltal kívánjuk kifejezni XXI. századi egriségünket. Egy kisebb versenyt már megnyertünk Berlinben: a pályázó német és magyar városok plakátjai közül a miénk bizonyult a legszebbnek.
Óriási lehetőség ez a megmérettetés, és nemcsak a későbbi, egyetlen nyertesnek. Még többen lesznek kíváncsiak ránk, eredményeinkre, még többen utaznak majd hozzánk megcsodálni idegenforgalmi és kulturális látványosságainkat, a Város a város alatt programunkat, vagy a Kepes Vizuális Központot, amellyel a fény városává szeretnék varázsolni Egert.
Ha nyerünk – minden adottságunk megvan hozzá –, akkor ez további közös munkát eredményez, és még jobban erősíti majd az összetartozást, a közösségi értékeket. Egymásra kell találnunk Európában, együtt kell élnünk, mert egymástól elszigetelten nem lehet. Ezt tanította meg nekünk a történelmünk, ezt a példát mutatták az egri hősök.
Márai Sándornál szebben senki sem írhatta volna Egerről: „Ezt a várost nem hatalom és tömeg, hanem ízlés és lélek alkotta.”
A címlapfotó illusztráció
a cikk forrása: www.terasz.hu
Megjegyzés küldése