„Énnekem Csécse marad a tündérsziget, ahová mindig visszavágytam, ahová mindig úgy tér vissza az emlékezet szárnyán a lelkem, mint a boldogság és a béke kedves szigetére” – írta 1928-ban szülőfalujáról Móricz Zsigmond.
Móricz Zsigmond mit üzenne a ma emberének?
Móricz Zsigmond emléke nemcsak kőbe vésett név a szülőház falán, az ő emléke ott van a szélben van, a Tisza illatában, a csendben, amikor egy tanár Móricz-szöveget olvas fel vagy egy gyermek először találkozik a Légy jó mindhalálig soraival. Ő ott van mindenütt, ahol magyar szó él és fontos az emberi sors. Móricz nem csak a magyar irodalomé, Móricz a miénk, Tiszacsécséé.
fotó: fortepan.hu
146 éve, 1879. 07. 02.Megszületett Móricz Zsigmond író, újságíró, szerkesztő (Légy jó mindhalálig)Tiszacsécsén született, a családi hagyomány szerint 1879. június 29-én, az anyakönyv bejegyzése alapján július 2-án. XX. századi magyar realista próza kiemelkedő alakja. Móricz országos hírnevet a Nyugatban 1908-ban megjelent Hét krajcár című elbeszélése hozta meg. 1909-ben közzétette első novelláskötetét, Ady Endre üdvözölte, barátságuk szellemi szövetséggé vált. Üdvözölte a polgári forradalmat, és kezdetben reményeket fűzött a Tanácsköztársasághoz is. A kommün bukása után kizárták a Kisfaludy Társaságból, írásait egy ideig csak a Nyugat és az Est-lapok közölték. 1929 decembere és 1933 januárja között Babitssal közösen szerkesztette a Nyugatot.1939-ben megvette a Kelet Népe című lapot, s azt szerkesztette haláláig. Kiváló életművéből is kiemelkedik az Erdély - trilógia, a Légy jó mindhalálig, az Úri muri, a Rokonok és az Árvácska. Művészetével ő lett a magyar kritikai realizmus beteljesítője.
Móricz Zsigmond szelleme, irodalmi hagyatéka a XXI. századi emberhez is szól, fontos üzenetet hordoz: történeteiben, ahogy a mi életünkben is, ott a remény és az igazság keresése, és ott az árnyoldal is, ami megmutatja, hogy az életünk semmi más, mint egy küzdelem. Hiszen milyen világban élünk? Ki gondolta néhány évtizede, hogy súlyos járvány söpör végig nemcsak Európán, hanem az egész világon, és be kell zárnunk az ablakainkat, ajtóinkat? Ki gondolta volna, hogy egy háború árnyékában fogunk élni? Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mit üzen számunkra az a Móricz Zsigmond, aki életében az embereket a maguk valóságában írta meg, ahogy őket a saját küzdelmeikben látta a hétköznapokban? Ott van a válasz, bölcs tanítása a novelláiban, regényeiben, melyben mi is, mindannyian ott vagyunk.
— A szerző azt üzeni, hogy a háború nem megoldás, hanem tragédia, amely elsősorban az egyszerű, hétköznapi embereket sújtja. Minden dicsőség, amelyet a háborúnak tulajdonítanak, csak álca – mögötte nyomor, halál és reménytelenség áll. Legyen végre béke!
forrás: SZON.hu, ezenanapon.hu
Megjegyzés küldése