Műemlékvédelmi rombolás Eger belvárosában

Eger várából az odalátogató elé tárulkozó látvány lenyűgöző. A püspöki székhely belvárosában elhelyezkedő, tekintélyt parancsoló egyházi épületek mind-mind meghatározzák a megyeszékhely képét.  1967-ig azonban a látványt rendkívüli módon gazdagította az egri zsinagóga. Rövid összefoglalónkban felvillantjuk a magyar műemlékvédelem korábbi gyakorlatát a gazdátlanná vált zsinagógák vonatkozásában.

Balról a Zsinagóga, a Ferences templom a Kossuth utcában, a Líceum és a Főszékesegyház, Minorita templom a Dobó téren, 1937. Gyöngyi / Fortepan

Látkép a Minaretből, szemben a régi Zsinagóga, balra a vár, 1965. Németh Tamás / Fortepan

Röviden érdemes megemlíteni az 1960-as évekre kialakult állapotok előzményeit. Az egri zsinagógát Baumhorn Lipót tervezte szecessziós-eklektikus stílusban, s felavatásra 1913. szeptember 13-án került sor. Az épületet 1945-ben ugyan kifosztották, de nem robbantották fel, mint például a balassagyarmatit. Ennek ellenére a tragikus körülmények között megfogyatkozott hitközség nem tudta fenntartani a hatalmas épületet, ezért eladta azt a városnak, amely egy „tömbrekonstrukció” örvén felrobbantotta az épületet és az Unicornis szállodát építette a helyére.[1]

1960. Eger, Zsinagóga 

Az egri Unicornis szálló. Kép forrása: egykor.hu

A felrobbantott balassagyarmati zsinagóga 1944-et követően. Kép forrása: magyarzsido.hu

A második világháború utáni műemlékvédelem meglehetősen ambivalens célokat tűzött ki és eredményeket ért el. Ennek egyik példája a budapesti Buzogány-torony rekonstrukciója volt amelyről itt írtam. Kulturális örökségvédő kolléganőnk, Kiss-Kozslik Eszter pedig itt és itt érintette a kastélyok háború utáni kezelésének problémáit.

 Az 1970-es években, majd tíz évvel a zsinagóga elpusztítása után Détshy Mihály a következő sorokkal ünnepelte az épület felrobbantását:

„A tömbrekonstrukciókkal egyidejűleg a belváros más pontjain is készültek foghíjbeépítések. Ezek közül talán legszerencsésebben a Kossuth utca és Hibay Károly utca sarkán, az utcaképben és a Várból nyíló városképben is egyaránt zavaró, keletieskedő, kupolás zsinagóga helyére épült Unicornis szálló sikerült. Nyugodt tömegével, tartózkodó, barátságos homlokzataival annál kellemesebben illeszkedik környezetébe, (…)”[2]

A lerombolt Kossuth utca 24. Détshy Mihály, 1976. 423. o. (Arcanum)

A lerombolt Kossuth utca 24. Détshy Mihály, 1976. 423. o. (Arcanum)

Érdemes kiemelni azt a tényt, hogy az egri tömbrekonstrukció a zsinagóga mellett számos más, jobb-rosszabb állapotú épületet is elpusztított, s ezzel párhuzamosan a megüresedett telkekre modern épületek kerültek. A zsinagóga helyét az Unicornis szálló vette át. A rossz állapotú lakóépületek szanálása kapcsán az igazság kedvéért hozzá kell tennünk azt a körülményt, hogy rendkívül rossz állapotok uralkodtak az 1960-as évek Magyarországán a lakásállomány terén. Emiatt égetően nagy szükség volt új, korszerű lakások megteremtésére.[3] Ez természetesen nem menti, csak magyarázza, hogy miért pusztítottak el Eger belvárosában 18. századi épületeket. A 20. század elején épület „keletieskedő” zsinagóga eltüntetése mögött azonban nem szociális kérdés állt, hanem esztétikai megfontolás.

A lebontott Kossuth utca 1, 1a, 3, 5. számú házak. Détshy Mihály, 1976. 423. o. (Arcanum)

Kossuth utca, híd az Eger patak felett, szemben a romos zsinagóga. 

1954. Krasznai Gyula / Fortepan

Látkép a Líceum teraszáról, szemben a régi Zsinagóga és a vár, 1937. Fortepan

Írásom végén érdemes idézni az épület pusztulása után harminc, s az amiatt örömködő Détshy cikk után csupán húsz évvel napvilágot látott műemlékvédelmi állásfoglalást az Egri Nyári Egyetemen a zsinagógahasznosításokat illetően:

“Nem lehet felfedezni az egykori belsőt Szombathelyen, vagy különösen Kecskeméten; ma ezeket már negatív példaként említhetjük. Az apostagi zsinagógában úgy tudta tervezője a helyi könyvtárat és olvasótermet kialakítani, hogy az eredeti rituális teret, sőt, annak lehetséges leglényegesebb berendezési elemeit is vissza tudta állítani.[4]“

A Technika háza az esztergomi zsinagógában, 1968. 

Dr. Tóth Károly / Fortepan

A cikk a Napi Történelmi Forrás, a Fortepan és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésével jött létre.

BALOGH-EBNER MÁRTON
a cikk eredeti helye: ntf.hu

Jegyzetek

[1] Dittrichné Vajtai Zsuzsánna: Szecesszió Magyarország vidéki városaiban, Magyarország vidéki városaiban,

 községeiben, sl. sn. 2013. http://mek.oszk.hu/11400/11485/11485.pdf (Utolsó elérés: 2017. 10. 05.)

[2] Détshy Mihály: Eger múltjának jövője. In: Építés-építészettudomány 1976. 3-4. sz. 416. o.

[3] 100 szobára 1949-ben 272 lakos jutott, s ezt a számot csak a hatalmas 70-es évek beli építkezésekkel sikerült 1980-ban 151-re lenyomni! Huszár István: Hátrányos helyzetűek Magyarországon. In.: Szociálpolitikai értesítő 1985/I. Budapest, 1985. MTA. 23. o.

[4] Ágostházi László: Magyar műemlékhelyreállítások az OMF korszakában. In: Műemlék-helyreállítások tegnap, ma, holnap (A 27. Egri Nyári Egyetem előadásai 1997 Eger, 1997)