A lelkes természetjárók és fürdőzők számára nem hangzik ismeretlenül Parádsasvár neve, ugyanakkor a település kezdetben még a szárnyait bontogató magyar ipar egyik ígéretes példájaként kúszott fel a térképre. A 17-18. század fordulóján a környék a Rákóczi-család birtokában volt és II. Rákóczi Ferenc fejedelem rendelte el a környéken több üveghuta felállítását is.
Ezek a létesítmények az üveggyártás egy kezdetleges formáiként funkcionáltak és lényegében homok, vagy apró kavicsok, mész és a korszakban hamuzsírnak nevezett kálium-karbonát elegyét speciális kemencékben hevítették fel, majd a forró, folyékony üveget kézi munkával, vagy fúvással alakították a kívánt méretre, illetve ha szükségét érezték ki is színezték.
Parádsasvár, Kastélyhotel, Fotó: Jenes András és a Holló fotói Facebook
Az üveghutákban a korszak során, sőt, egyes esetekben még a 20. század legelején is fatüzelésű kemencék működtek, melyek igen nagy mennyiségű fát voltak képesek elfogyasztani éves szinten, így nem meglepő, hogy viszonylag gyakori volt a költöztetésük, hiszen ha egy környék faállományát felemésztették, akkor egy idő után olcsóbbá vált a költözés, mint a fa szállítása.
Fényes Elek, a 19. század nagy magyar statisztikusának 1847-ből származó kimutatásai szerinta parádi üveghuta évenkénti 65 000 váltóforint értékű üveget állított elő. Hogy ezt egy kicsit jobban kontextusba tudjuk helyezni, itt van pár adat a váltóforint vásárlóértékével kapcsolatosan.
A korszakban olyan 3-5 váltóforint körüli összegért lehetett egy jó csizmát kapni (ez volt akkoriban az egyik legdrágább ruhadarab), de egyetlen váltóforintért már egy kövér lúd büszke tulajdonosaivá is válhattunk, fél kiló túró 6 krajcárba került (1 váltóforint = 24 krajcár), egy női hosszúruha ára pedig 1-3 váltóforint között ingadozott.
Az üveggyártás 2005-ig túlélte a történelem viharait, a két világháború közötti Magyarország egyik legfontosabb ilyen jellegű létesítményeként funkcionált, majd az 1945-öt követő pár éves szünet után (ekkoriban született meg Parádsasvár, hiszen a terület korábban Parádhoz tartozott) az 50-es években újra termelni kezdett.
Az itt előállított üveg annyira jó minőségű volt, hogy egy jó részét exportra állították elő és az 50-es évektől kezdve az USA is lelkesen vásárolta és dollárban fizetett, ami a szocialista blokkban tengődő Magyarország szegényes valutakészletének igen jól jött.
2005-ben azonban bezárt a gyár, ami a helyiek elvándorlását eredményezte, valamint a települést profilváltásra is kényszerítette. Ekkoriban indul meg a környékbeli turizmus felvirágoztatása és egy sor apartman, vendégház nyílt itt, ami egyrészt kiszolgálta az idelátogatók igényeit, másrészt felszívott valamennyit a gyárbezárás után megjelent munkanélküliségből.
A kastély
A Rákóczi-felkelést lezáró szatmári béke után a terület többször is gazdát cserélt, a fejedelmi családot követően az Aspermont, később a Grassalkovich és az Orczy-família kezére került, a 19. század első felében pedig a Károlyiak szerezték meg és gróf Károlyi Gyula bérelte fel Ybl Miklóst a parádi kastély megépítésére. Ezt az egykori gyógyfürdő helyére emelt épületet a gróf eredetileg vadászkastélynak szánta, de végül fiának, gróf Károlyi Mihálynak a felesége, a „vörös grófnőként” is ismert gróf Andrássy Katinka kedvelt pihenőhelyévé vált.
A nagyvilági életet és az urbánus pörgést kedvelő Mihály gróf azonban nem szerette a környéket, így egy idő után az eredetileg Sasvárnak keresztelt kastély egy új névre is szert tett, ez volt a „Duzzogó”. A fáma szerint azért, mert Andrássy Katinka ide vonult mindig vissza, miután összekapott a férjével.
Károlyi 1919-es bukása és emigrálása után az új magyar állam a Parád környéki birtokait is zár alá helyezte, közte a kastéllyal is, ami állami felügyelet alatt kezdett első ízben szállodaként működni.
Parádsasvár, Fotó: Jenes András és a Holló fotói Facebook
1945 után SZOT üdülő vált belőle, aztán a karbantartás hiánya miatt amortizálódni kezdett és a 80-as évekre már elhagyatottan állt. Mostani tulajdonosa 1996-ban vásárolta meg és a szükséges felújításokat elvégezve két évvel később nyílt meg a ma is üzemelő kastélyszálló.
A környék
Parádsasvár ideális hely a kirándulók számára, hiszen több erdei túraútvonal is elhalad mellette, a Kékestető nagyjából kétórányi sétára található, de a vállalkozóbb kedvű túrázók megpróbálkozhatnak innen a Galya-tető felkeresésével is.
Nem a távolság jelenti itt a problémát, ugyanis nagyjából egy 4-5 kilométerről van szó, azonban az út szakadatlanul emelkedik, néhol kifejezetten meredekké válik, így csak gyakorlott túrázóknak javasolt. A könnyebb séták kedvelő is tehetnek kisebb kirándulásokat a környező erdőkben.
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: STARTLAP UTAZÁS
Megjegyzés küldése