Kölcsey Ferenc magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a nemzeti himnusz költője. Sződemeteren született, s Szatmárcsekén hunyt el 48 éves korában, 1838. aug. 24-én. 187 évvel ezelőtt.
Hatéves korában, édesapja elhunyta után Kölcsey Ferenc Debrecence került iskolába. Jobb szeme világát gyermekkorában fekete himlő következtében elveszítette. A szájhagyomány szerint a betegség kezelése közben – a kor szokásai szerint – a tüzes kemencében kezelt gyermeknek szikra pattant a szemébe, de ezt a legendát nem sikerült utólag kétséget kizáróan igazolni.
Kölcsey Ferenc költő, kritikus, politikus, akadémikus, 1790. augusztus 8-án született Sződemeteren (Fotó: MTI/Reprodukció)11 éves volt, amikor anyja meghalt, és ettől kezdve a háztartást Panna néni, a család régi hű cselédje vezette, mind neki, mind három kisebb testvérének gondját viselte. Egyébiránt az árva gyermekekre gyámapjukon, Gulácsy Antal szokolyi birtokos nemesen kívül Péchy Imre, a kollégium főgondnoka is némi felügyeleti joggal rendelkezett.
1803-ban a költészeti osztályba jutva a latin versírásban ugyan nem jeleskedett, de buzgón olvasta Csokonai Vitéz Mihály, Virág Benedek, Kisfaludy Sándor munkáit, Kazinczy Ferenc Gessner-fordításait, a latin- és ógörög nyelvű szerzők műveit, Vergiliust olvasta eredetiben.
Beszélte a latin, görög, francia és német nyelvet. 16 éves kora óta írogatott verseket is, de első „zsengéit” megsemmisítette. 1805-ben Csokonai temetésén ismerkedett meg Kazinczyval. 1808. május 19-én kelt első levele Kazinczyhoz. Ennek szíves fogadtatása és a későbbi barátság rendkívül serkentően hatott rá. Kazinczy szellemi útmutatóul szolgált számára, ő pedig a nyelvújító szinte egyedüli védelmezője lett Debrecenben, és az Árkádia-perben is mellé állt.
Miután 1809-ben befejezte kollégiumi tanulmányait, Pestre költözött törvénygyakorlatra, de ügyvédi vizsgára nem jelentkezett, mert egyedül az irodalom érdekelte. Álmosdra vonult, ahol kis birtokán gazdálkodva egyedül tanulmányai foglalkoztatták. Ezek mellett öccseinek gondozása is lefoglalta. 1815-ben testvéreivel megosztozván Csekére (Szatmár megye) költözött. Itt is a gazdaságnak, tanulmányainak és az irodalomnak élt.
(Forrás: Családban marad blog)Levelezett Kazinczyval, Döbrentei Gáborral, és kétszer utazott Pécelre Szemeréhez, ebből egy alkalommal 1814-ben Kazinczyval együtt, valamint 1815 nyarának egy részét is ott töltötte.
1823. január 22-én tisztázta le a Hymnust, a Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével Magyarország nemzeti himnusza lett.
Támasza lett megyéjében a szabadelvű mozgalmaknak. 1832-ben megyei főjegyzővé, azon év november 6-án pedig országgyűlési követté választották. Pozsonyban 1832. december 19-én foglalta el helyét, és a négy kerületi jegyzők egyikévé választották. Számos felirat (latinul) és üzenet (magyarul) az ő tollából került ki. Mint szónok, a magyar nyelv ügyében tartott beszéddel tűnt ki először, és nemsokára jeles beszédeivel országos hírűvé vált.
A parlamenti szónoklatot ő emelte irodalmi s művészi színvonalra. Tőle tanulták ezt el az 1830-as és 1840-es évek szónokai: Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Eötvös József és Szemere Bertalan. Mint politikus a reformok híve volt. Küzdött Erdély és a Partium visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszínre.
Kölcsey Ferenc: Himnusz. Eredeti kézirat (Fotó: MTI/Ráfael Csaba)Kölcsey Ferenc aláírása végrendeletén a debreceni Déri Múzeumban 2023. január 18-án. Az eredeti kéziratban őrzött végrendeletet a Himnusz születésének 200. évfordulója és a magyar kultúra napja alkalmából lehetett megtekinteni a múzeum Történeti Képtárában január 18-tól 22-ig. (MTI/Czeglédi Zsolt)
Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra a figyelem középpontjába került, ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapító tagja lett. Halála hirtelen következett be. Egy hivatalos útja alkalmával szekéren utazva viharos zápor érte. Meghűlt, és egyheti betegeskedés után – a szatmárcsekei református anyakönyv vonatkozó bejegyzésének tanúsága szerint – 1838. augusztus 23-án Szatmárcsekén elhunyt. Wesselényi így emlékezett meg róla: „Nem közénk való volt”.
A klasszicizmus irányzatát kedvelte, ennek szellemében alkotott. Munkásságára jellemző műfajok: elbeszélő költemény, himnusz, epigramma, szónoki beszéd, levél. Romantikus költő, verseire jellemzőek a nagy ellentétek, a dicső múlt szembeállítása a sivár jelennel. Nagyhatású, szuggesztív költői képeket használ. Versben és prózában is jellemző rá a választékos szóhasználat. (Himnusz, Huszt) Önálló kötete életében csak egy jelent meg, 1832 novemberében Versek címmel Pesten.
Kölcsey személyében az utókor ma a magyar reformkor egyik kiemelkedő alakját tiszteli. Kölcsey is ahhoz a nagy reformnemzedékhez tartozott, mely az 1832-36-os országgyűlésen jelent meg a hazai közélet színpadán. Közülük néhányan (Kossuth Lajos, Deák Ferenc stb.) később kiteljesedtek, és komoly hatást gyakoroltak az 1840-es évek Magyarországára.
Magánkönyvtárát a nemzeti könyvtárra hagyatékozta, így megtekinthető kézírása az Országos Széchényi Könyvtárban. Az Országos Széchényi Könyvtár online katalógusában Proven.: Kölcsey Ferenc kulcsszóval kereshetünk rá a kötetekre.
Források:
A magyar irodalom története 1772-től 1849-ig
Megjegyzés küldése