A Vajdavár-vidék homokkőidomainak izgalmas, nagyszabású megjelenése az Istenmezeje oldalában emelkedő Noé szőlője, amely elhelyezkedése okán bárki számára könnyen elérhető.
Geológiai csemege és kilátóhely, de sziklakápolnája miatt kulturális érdekesség is egyben.
A szikla
A túrázók általában jól ismerik az andezit komor tornyait az Északi-középhegység vulkáni terepeiről, a bazalt fekete kőhalmait a Balaton-felvidék tanúhegyeiről, a mészkő és a dolomit fehér sziklapadjait vagy éles szirtjeit a Dunántúl hegyeiből, esetleg a Bükk fennsíkjáról. Ám kevésbé tudott, hogy a homokkő barnás, finoman ívelt idomait is fellelhetjük hazánkban, méghozzá nem is kis területen: a Mátrától északra, a Medves platójától keletre eső, egészen a szlovák határig nyújtózó térségben e porló kőzet dominál. Jelenléte a Vajdavár-vidék, a Felső-Tarnai-dombság és a Gömöri-erdőhát terepein egyaránt megmutatkozik a domborzat aprólékos tagoltságában, illetve az elszórtan elő-előtűnő karakteres, hatalmas sziklatestekben is.
A tájhatárt jelölő Tarna-völgyben, Istenmezeje háztetői fölött ferde szikla bontakozik ki az erdőből - roppant méretű, zord díszlet egy mellékvölgy torkolatánál, idegen test a házak és a szelíd lejtők közegében. Tetejéről beláthatjuk a hosszan elnyújtózó Istenmezejét és egy szeletet a Tarna völgyéből, amit e ponton a csatlakozó patakok kiszélesítettek - helyet biztosítva a településnek. A hozzávetőleg 500 m hosszú, 50-60 m magasságú, kopár homokkőmonstrum tövében ráccsal lezárt üreg, egykori sziklakápolna tátong.
.jpg)
Kb. 20-23 millió éve, egy sekély tengeröbölben a betorkolló folyók hordalékából rakódott le a környéken elterjedt homokkő (erre utal a rétegsor neve is, a pétervásárai homokkő formáció). A homokot kőzetté válása során az elhalt mészvázas állatok fosszíliáiból kivált anyagok cementálták kemény homokkővé, majd később az erózió csomagolta ki puhább, gyorsabban pusztuló, márgás-agyagos környezetéből. A lágy ívű falból kiálló gumók („cipók") pedig ellenállóbbnak bizonyultak szomszédságuknál, mivel több meszes kötőanyag halmozódott fel bennük. (Ezt elhelyezkedésüknek köszönhetik: a durvaszemcsés rétegek és a törések találkozásánál volt a legerőteljesebb a cementáció.) A sziklafelszínből kiálló párkányok, tarajok és bordák különleges megjelenést kölcsönöznek a homokkőnek, amit az is jelez, hogy a kőzetnek létezik saját, a térséghez (Palócföldhöz) kötődő elnevezése: apoka.
Kegyhely és legendák
A szikla aljában tátongó üreg egy nagyobb cipó kihullása után keletkezett lyuk mesterséges továbbmélyítésével keletkezhetett, és a 18. században Szent László tiszteletére felszentelt sziklakápolnaként kezdték használni, elé pedig fatemplomot építettek. Utóbbit végül a 19. század közepén számolták fel. A helyi hagyomány szerint hajdanán remete is lakta a „barlangot", és teknővájó cigányok, majd a II. világháború idején istenmezejei családok is rejtőztek benne.
.jpg)
A falu viszonylag szigorú domborzati- és talajviszonyai miatt sosem volt szőlőtermő vidék, így a Noé szőlőjének nevét ihlető történetekben a fantázia jelenik meg csupán. A legendák szerint egy várandós asszony vagy egy koldus, egy másik verzió szerint Jézus és Péter apostol erre járva hiába kértek szőlőt a helyiektől. Ezen felbőszülve bosszúból megátkozták a szőlőszedőket, a tőkék ezért kővé váltak. Egy eltérő elbeszélés szerint egy édesanya érkezett Noéhoz, a földesúrhoz, hogy szőlőt vigyen beteg leányának. Noé csak három egészséges gyerekért adott volna, de az asszony ellenállt, ezért a földesúr elzavarta és meg is korbácsolta őt. Az özvegy erre elátkozta Noét, aki hatalmas vihar és lángok közepette kővé vált a tőkéjével együtt. Az elnevezés második felét tehát a szikla gumós, bordás felszíne sugallhatta.
A sziklaformáció tövében információs táblák mutatják be a kőzet geológiai jellemzőit és a helyszín történelmét, a hátán pedig Jézus-szobor, kereszt és zászlók is állnak.
fotók: Magócsi Márton, Gulyás Attila / Magyar Természetjáró Szövetség
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: » TERMÉSZETJÁRÓ - FÖLDÖN, VÍZEN, KÉT KERÉKEN
Megjegyzés küldése