Mozgalmas és történelmi időszak volt az a római birodalom bukásának és az egyház térhódításának évszázada. Míg az egyiket temetni kezdték, a másikat tisztítani. A dogmatika rendszerezésének alapjait Szent Ágoston vállalta magára.
„Épp azáltal tökéletesedik az ember, hogy fényt derít önnön tökéletlenségére.”
Aurelius Augustinus, azaz Ágoston 354. november 13-án született a numídiai Tagastéban. Községi elöljáró apja pogány, édesanyja keresztény asszony volt, ő volt a későbbi Szent Mónika. Taníttatására odafigyeltek a szülei, alapos, elsősorban retorikai képzésben részesült, s visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a legnagyobb hatást Cicero, pontosabban annak Hortensius című műve gyakorolta az ifjú rétorra. Bár édesanyja, Mónika kersztény szellemben nevelte fiát, az mégis az “ifjúkori bûnök” csábításának engedett inkább. Kicsapongó életmódja gyümölcseként fia is született, akit Adeodatusnak (Isten ajándéka) nevezett el. (A megtérés elõtti eseményekrõl többek között a Vallomások c. önéletrajzi mûvében számol be.)
„Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet.”
A léha élet mellett a tanulást és a tudomány fontosságát nem hanyagolta, húszas éveiben már a retorika professzora volt, Platón, a neoplatonisták és a Biblia lelkes tanulmányozója. Karthagóból indult el kalandos szellemi utazására: először a manicheusok tanítását követte, majd később az akadémikusok szkepticizmusát tartotta elfogadható világmagyarázatnak. Amikor azonban kinevezték Milánóban retorika professzornak, akkor már a neoplatonizmust hírdette, majd 32 évesen, 387-ben keresztény hitre tért. Az anekdota szerint Ágoston egy kertben hangot hallott: Tolle lege, tolle lege! (Vedd és olvasd!), s találomra felütötte egy helyen a Szentírást, s az abban olvasottak a keresztényi életvitelre sarkallták. A megtérésben egyébiránt nagy szerepe volt Szent Ambrusnak és Mónikának is.
Szent Ágoston
„Egyszer csak fiú- vagy leányhangot hallok a szomszéd házból. Énekelt s ezt ismételgette: Tolle, lege! Tolle, lege! Vedd és olvasd! Vedd és olvasd! Visszanyomtam könnyeim áradatát s felugrottam, mert semmi mást, égi parancsot láttam e jelben, hogy nyissam ki a Szentírást s olvassam el a szemembe ötlő legelső fejezetet. (…)” „Nem tobzódásokban és részegeskedésekben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem versengésben és irigykedésben, – hanem öltözzetek az Úr Jézus Krisztusba, és a testet ne ápoljátok a kívánságok szerint” (Róm 13, 13). Nem akartam továbbolvasni. Nem is volt szükséges. Amint ugyanis a mondat végére értem, mintha a biztos megnyugvás fénye árasztotta volna el szívemet, a kételkedésnek utolsó árnyéka is eloszlott belőlem. (…) Magadhoz fordítottál ugyanis egészen. Már nem kívánkoztam feleség után…” (Szent Ágoston: Vallomások)
391-ben pappá szentelték, majd 396-ban Hippo püspökévé választották, s élete végéig a manicheusokkal, a donatistákkal és a pelagianusokkal folytatott teológiai vitákat. Mindeközben fáradhatatlanul végezte hívei körében a lelkipásztori és hittérítői teendőket is. Papjaival, diákónusaival és klerikusaival szigorú közösségi életet élt, szabályzatot is összeállított számukra. 397-ben írta híres önéletrajzát a Vallomásokat, majd 413-426 között a keresztény egyház igazolását, a De Civitate Dei-t. Elkezdett a Szentírással még behatóbban foglalkozni, és azt mind mélyebben megismerte, a De Trinitate című műve a Szentháromság doktrínájának erőteljes magyarázata. A kereszténység kétségtelenül legnagyobb filozófusa volt. Életművéből táplálkozik a középkor ideológiája, s hatása szinte napjainkig érvényesül. Több mint 30 évi püspöki és tanítói tevékenységével az afrikai katolicizmus szellemi vezetőjévé vált. 430-ban halt meg Hippóban épp akkor, amikor a vandálok ostrom alá vették a várost.
„Az ember értékét nem az adja meg, hogy mennyit tud, hanem az, hogy mennyire van benne szeretet.”
Mint szinte minden kortársa, maga Szent Ágoston is a hit és a tudás viszonyának vizsgálatából indult ki. A bölcselet szerinte az emberi értelem számára megragadhatóvá teszi a hitet, s a kettő egymást kiegészítve vezet el a teljes igazsághoz, azaz az Istenhez: „Hiszek, hogy megismerjek, megismerek, hogy higgyek.” (Credo ut intelligas, intellige ut credas.”)
A Cultura Magazin cikke nyomán.
Megjegyzés küldése