A lengyel piac vagy KGST-piac egy letűnt kor ikonikus „helye", ahol mindent lehetett kapni, ami akkoriban hiányzott az állami áruházak polcairól. Sajátos hiánygazdasági jelenség volt a szocialista tömb országaiban, amely biztosította a félhivatalos népi kereskedelmet és az 1980-as években emberek millióinak jelentett megélhetést, vagy épp izgalmas kikapcsolódási lehetőséget.
1949-ban Moszkvában a keleti tömb államaiból hat szocialista ország - Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország Bulgária, Csehszlovákia és Románia - aláírta a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) alapokmányát, amelyhez később olyan országok is csatlakoztak, mint Albánia, Mongólia, Kuba és az NDK.
A kölcsönös gazdasági segítségnyújtás jegyében az országok egymás közt kereskedtek,
például hazánk vasércet, szenet, villamosenergiát és kőolajat vásárolt a KGST-országokból, hogy ezekért cserébe gabonát, vagy éppen Ikarus buszokat értékesítsen.
Habár a kor hivatalos kommunikációja szerint a rendszer tökéletesen működött, ennek ellenére ténykérdés volt, hogy a szocialista tervgazdaságok állami áruházaiban akkoriban még csak álmodni sem mertek a nagy választékról, főleg nem a nyugati, imperialista áruk dömpingjéről.
Így telt el a bezárkózás jópár évtizede, azonban az 1960-as, 1970-es évekre a szovjet tömb több országában történt vezetőváltás, némi ideológiai és az utazási korlátozásokat is érintő enyhüléssel "karöltve".
A KGST-piacok megjelenése
Az informális piachely elnevezésére a KGST-piac szót a hetvenes-nyolcvanas években a köznyelv igen széles körben használta, eredetileg gúnyolódásként, de legalábbis pejoratív, negatív kicsengésű kifejezésként. Azt fejezte ki, hogy körülbelül ennyi az, ami a KGST-ből hasznos a mindennapi emberek számára.
A Szúnyog közben volt lengyel piac, de western kocsma is, ám a 2012 őszén kezdődött és 2015 őszén záruló belvárosi rehabilitációs program keretében is jelentősen megváltozott a környék.fotó: Molnár István Géza (1984)
Az első KGST-piacok valamikor az 1970-es évek elején jelentek meg, ahol a KGST-tagországok polgárai voltak az eladók - és természetesen a vevők is.
Ennek oka alapvetően az volt, hogy ezen országok állampolgárai csak a többi KGST-országba utazhattak olcsón, vízummentesen, és fordítva. Ez a félig-meddig rejtőzködő üzletmenet a nyolcvanas évek közepén kezdett láthatóvá válni, amikor a lengyelek, valamint az akkori Csehszlovákia lakói (később a Szovjetunió, Bulgária és Románia állampolgárai) az ottani utazási korlátozások részleges feloldása következtében egyre nagyobb számban jöttek.
Hogyan lett "lengyel" a piac?
A szocialista lengyel gazdaság az 1980-as évek elejére a gazdasági megroppanás szélére került, amelyet az akkori felső vezetés sem tudott sokáig rejtegetni. Egészen megdöbbentő ellentmondások jellemezték akkor Lengyelország gazdaságát, melyben az emelkedő bérekkel és az ebből fakadó kereslettel, nem tudott lépést tartani a termékgyártás, így a hiánygazdaság hosszú időszaka alakult ki az országban. Ugyanakkor a Jaruzelski tábornok nevével fémjelzett katonai irányítás ínséges éveiben a megélhetés sokak számára továbbra is igen nehéz volt. Százezrek kényszerültek útnak indulni, és vitték magukkal a lengyel portékákat is. A jelenség azonban rövidesen általánossá vált a szovjet blokkon belül. Például Magyarországra jöttek a lengyelek, románok, oroszok és ukránok, és persze az erdélyiek is, hogy a saját portékáikat jó pénzért eladják. Ez fordítva is működött: a Lengyelország felé tartó hétvégi vonatok az áruval felpakolt magyarokkal voltak tele.
A lengyelek meghatározó szerepének tudható be, hogy a KGST-piacot kezdetben„lengyel piacnak" mondták, a ragadványnév pedig hosszú időre és sokak emlékezetébe bevésődött.
Az elnevezés az 1980-as évek első felében jogos is volt, a lengyel árusok számbeli fölénye miatt. Azonban a magyar–lengyel barátság, és egyszersmind a hasznos cikkeket olcsón biztosító jellege miatt az elnevezés nem volt stigmatizáló sem az árusok, sem a vásárlók számára.
A kereskedők az egyik szocialista országban megvették olcsón a termékeket, egy másikban pedig eladták ugyanazt, rajta némi haszonnal.
Így az állami áruházak polcairól hiányzó cikkek a csencselőkön keresztül bejutottak a KGST-piacra, pontosabban a tényleges lakossági árusítóhelyekre.
Szovjet szivattyúk, lengyel szőrmék, román fehérneműk
Bőséges volt a kínálat és alkudni szinte muszáj volt, ami a rögzített áras szocialista tervgazdaságokban újdonságnak számított.
A férfiak főleg a szerszámokat keresték, a nők a kozmetikai cikkeket és az olcsó ruhaneműt.
Itthon nagyon népszerűek voltak a szovjet autóalkatrészek, az NDK-s szerszámok, a lengyel szőrmék, a jugoszláv italok, vagy épp az itthon még ritkaságnak számító szexi fehérneműk, amelyeket Romániából vagy Törökországból hoztak át.
Azonban "márkás" nyugati kincsekre is lehetett bukkani a kirakodóvásárokon. Igazi slágertermék volt később például a hangalámondásos Terminátor videokazetta, ahol az elmaradhatatlan német szinkronra magyar nyelven is rámondták a történetet, nem egyszer aranyköpésnek is beillő tükörfordításban. De a szerzői jogdíjakra fittyet hányó kazettaárusok a legendás Queen-től kezdve a Wham!-ig a legnagyobb nyugati együttesek diszkográfiáival is várták a vásárlókat.
Az úton a lengyel autóbuszok. Némelyikben tátott szájjal alszanak a pojákok, mások az összehordott üdítőitalok gúláit őrzik, megint mások elfeküdnek a zöld gyepen, akár egy kiránduláson, s falatoznak, heverésznek."
A piacok sok nagyvárosban várták a vásárlókat, hogy aztán az árusok a Balkánon végighaladva, Törökországban kössenek ki, ahol a pénzükért aranyat és bőrt vettek, és a kör indulhatott visszafelé.
Állandó razziák
Akkoriban a privát kereskedés törvényen kívülinek számított, így a hatóságok meglehetősen ferde szemmel nézték a zsibvásárokat. Ennek ellenére a menetrendszerűen előforduló razziák sem állíthatták meg az árusok egyre növekvő áradát, ezért a rendőrök igyekeztek legalább egy-egy már létező piactérre koncentrálni a kereskedést. A KGST-piacok végső soron nem veszélyeztették a modern szocialista bolti, áruházi kereskedelmet, hiszen azokban továbbra is a hiány, a silány minőség és a szűk választék volt a meghatározó. Ráadásul a piacozás, a vásári szórakozás, a falusi búcsúk stb. mindig is a mindennapi élet természetes közegei voltak, nem lett volna politikailag hasznos a hatalom számára, ha betiltja, üldözi ezeket, ezért inkább eltűrte.
A KGST piacok éveken át rendkívül népszerűek voltak, a rendszer pedig szégyenlősen félrefordította a fejét, hiszen ezek az árusok egészítették ki a kisboltok akkoriban gyatra és viszonylag drága választékát.
Itthon a nyolcvanas évek legvégén és a kilencvenes évek első éveiben élték az igazi fénykorukat a lengyel piacok. Ahogy azonban múlt az idő, szigorodtak a jogszabályok, és hatékonyabbá váltak az adózatlanul behozott termékek miatti ellenőrzések. Így borítékolható volt, hogy eljön a nap, amikor az árusok pakolni kényszerülnek.
A piacnak leáldozott
A Szovjetunió 1991-ben tilalmat vezetett be a barter-ügyletekre, így a kereskedelem a tagállamok között gyakorlatilag megszűnt, a KGST pedig 1991. szeptember 26-án hivatalosan is feloszlott.
Ráadásul
a rendszerváltás után a társadalmi helyzet megváltozott: az utazási korlátozásokat eltörölték, az egykori keleti tömb országaiban megjelenhettek a nyugati "multik", és az ázsiai eredetű portékák is egyre szaporodni kezdtek a kiskereskedelemben.
Így a legendás lengyel piacok pár éven belül végleg eltűntek, vagy épp vették át a helyüket a ma ismert kínai piacok.
Kincsek a lomok között napjainkban
Az elmúlt években több hazai városban is visszahozták a bolhapiaci "idillt". Például Veszprémben minden vasárnap hajnaltól délig, nagy sikerrel éllesztették újjá az egykori lengyel piacok hangulatát. A zsibvásárnak még mindig van valamiféle különös atmoszférája, hiszen nincs olyan vasárnap és nem lehet olyan rossz az idő, hogy meg ne teljen a Házgyári út és környéke.
Lehet jókat alkudozni, rég látott ismerőssel összefutni, hatalmas eszmecseréket folytatni, és sokszor még ritkaságok, kuriózumok beszerzésével is zárulhat a hét. A régi mobiltelefonoktól a DVD-ken át a sokat megélt használt sportcipőkig "mindenre is" bukkanhat az ember a mai bolhapiacokon, csakúgy mint a régi időkben.
Az összeállítása, forrás eredeti helye: - ORIGO
Megjegyzés küldése