Kossuth Lajos javaslatára 1848. szeptember 16-án a képviselőház kijelölt egy testületet, amelynek tagjai – volt miniszterek, államtitkárok, képviselők és felsőházi tagok – felelősek lettek a minisztériumok szakterületeiért. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Kossuth lett, elnevezése pedig jelezte, hogy a magyar politikusoknak milyen feladatokkal kellett számolniuk 1848 őszétől.
Kossuth Lajos azután kezdeményezte a bizottmány létrehozását, hogy 1848 szeptemberében a magyar kormány és a bécsi udvar közötti tárgyalások megrekedtek, és szeptember 11-én Batthyány Lajos gróf lemondott a kormányfőségről. Mivel az uralkodó ezután nem volt hajlandó új megbízást adni a kormány vezetésére, az ország legitim vezetés nélkül maradt.
Udvary Géza Kossuth Lajost megörökítő falfestménye az Országház Nándorfehérvár-termében Forrás: Országgyűlési Múzeum, Fotóarchívum
Története
A Batthyány-kormány lemondása – szeptember 11. – után az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A Batthyány által alakított új kormány elismerését az uralkodó kezdetben halogatta, majd október 3-án végleg megtagadta.
Ezt a helyzetet a képviselőház – Kossuth Lajos javaslatára – úgy oldotta meg, hogy szeptember 16-án egy vele együtt hattagú bizottmány létrehozásáról szavazott, amelynek feladata a kormány ügyeit egyedül intéző Batthyány és a ház közötti közvetítés segítése volt.
Pázmándy Dénes javaslatára a bizottmányba október 1-jén beválasztottak két, akkor még hivatalban lévő minisztert is: Szemere Bertalant (belügy) és Mészáros Lázárt (hadügy). Ugyanezen a napon szavazta tagjai közé Somssich Pongrácot is az OHB, majd október 3-án, Batthyány lemondásának másnapján a liberális nemesség és a radikális baloldal átmeneti szövetségét kifejezendő szintén taggá választották a felsőház négy tagját: báró Perényi Zsigmondot, báró Jósika Miklóst, gróf Esterházy Mihályt és Pázmándy Dénest, a felsőház elnökét.
Batthyány másodszori lemondásával október 2-án az OHB tényleges kormányszervvé vált. Ezt megerősítendő, 1848. október 8-án az országgyűlés közleményt adott ki, mely szerint addig amíg a király által kinevezendő új kormány össze nem ül „mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának bírnia kell” az Országos Honvédelmi Bizottmányt ruházza fel. Mivel új kormány királyi jóváhagyására az adott viszonyok között nem volt remény, ezzel az Országos Honvédelmi Bizottmány a kormányt helyettesítő tartós intézménnyé vált.
A Honvédelmi Bizottmány elnöke számos kulcsfontosságú döntést terjesztett az országgyűlés elé. Kossuth ezzel az eljárással azt akarta bizonyítani, hogy a parlament hozza a döntéseket, s a Honvédelmi Bizottmány csupán végrehajtja azokat. A valóságban azonban csak olyan politikai döntések születhettek, amelyeket ő kezdeményezett a Honvédelmi Bizottmányra támaszkodva. Ez az államirányítási rendszer gyakorlatilag teljhatalmat biztosított Kossuth számára.
1848 novemberében Kossuth kísérletet tett az OHB formális kormánnyá való átalakítására, ám két kulcsfontosságú bizottmányi tag – Szemere és Nyáry – ellenállásán meghiúsult ezen törekvése. Annyi változás azonban bekövetkezett, hogy decembertől az egyes feladatköröket szétosztották a tagok között.
A Habsburg-ház trónfosztása és Kossuth kormányzó-elnökké választásával (1849. április 14.) az OHB működése véget ért. Ezek után nem volt jogi akadálya a Szemere-kormány megalakulásának (május 2.).
forrás: www.parlament.hu, www.wikiwand.com
Megjegyzés küldése