Kétéves korától a karmelita rend nevelte, majd 1950-től állami gondozásba került. Az 1956-os forradalom idején sérülteket látott el és részt vett a harcokban, a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett.
1956. november 4-én a szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült. Az 1956-os megtorláskor halálra, később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 13 év után, 1970-ben szabadult.
Ezután férjhez ment, és Dunakeszin takarítóként és varrónőként dolgozott 1987-ig, amikor leszázalékolták. A politikába a Kádár-rendszer bukása után csatlakozott, és részt vett több 56-os szervezet munkájában. 2006-ban és 2010-ben csatlakozott a Fidesz országgyűlési képviselő-csoportjához.
Az első ciklusban a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság, a másodikban az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság tagja volt. Megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét és az Emberi Méltóságért díjat.
„Ha az unokáimnak el kell majd magyaráznom, mit jelent magyar hősnek lenni, akkor az elsők között fogom nekik elmesélni Wittner Mária történetét”
Címlapfotó, facebook

Megjegyzés küldése