Hosszú út vezetett odáig, hogy Tinódi Lantos Sebestyén papírra vethesse ezt a két, csodás sort: „Szégyönvallását császár hadának, / nagy vígaszságát az magyar királynak”. Nándorfehérvár 1521-es eleste óta ugyanis sorra bukott le a magyar hadizászló és sokszor, nagyon sokszor „zengett ajkain / Ozman vad népének / Vert hadunk csonthalmain / Győzedelmi ének”.
II. Lajos – Tiziano Vecellio festménye (Fotó: Wikipedia.org)Nem sokkal az 1526-os mohácsi csatavesztés után, mely során még a király, II. Lajos is elesett, Szapolyai János erdélyi vajda fejére került Szent István koronája. Csakhogy abban az esztendőben magyarhoni királynak mindjárt kettő is adatott, mert az 1506-ban Bécsújhelyen megkötött Jagelló–Habsburg házassági szerződés értelmében I. Ferdinánd osztrák főherceg is bejelentkezett II. Lajos örökségére.
Mivel mindkét királyt törvényesen és a szokásjognak megfelelő módon, tehát érvényesen koronáztak meg, pillanatok alatt háború robbant ki közöttük.
Ferdinánd bizonyult erősebbnek.
I. Ferdinánd – Id. Lucas Cranach német festő 1548 körüli portréja (Fotó: Wikipedia.org)Az 1538-ban titokban megkötött váradi béke szerint a keleti király, vagyis János halála után a nyugati király, vagyis Ferdinánd koronája alatt egyesülhet a kettészakadt ország. Csakhogy az addigra már csak Erdélyt és néhány tiszántúli megyét birtokló Keleti Magyar Királyság fejének, I. Jánosnak tíz nappal a halála előtt, 1540. július 7-én fia született, és ez mindent megváltoztatott. Halálos ágyán ugyanis az uralkodó megeskette az 1534-ben váradi püspökké kinevezett György barátot, hogy a fiából királyt csinál.
György barát pedig tartotta a szavát és felrúgta a Habsburg-királlyal kötött megállapodást. Arra törekedett, hogy a kis János Zsigmond számára egyesítse az országot. Ehhez azonban a török segítségét is igénybe kívánta venni. Csakhogy Szulejmán szultánnak nem állt érdekében, hogy a Magyar Királyság újra egységesüljön. Ezért amikor a csecsemő János Zsigmond mellett beavatkozott a királyság nyugati és keleti fele között kiújuló küzdelembe, és 1541-ben már pusztán csak a közeledtének hírével elkergette a Ferdinánd Budát vívó hadait, akkor a maradás mellett döntött.
I. Szulejmán – Tiziano Vecellio festménye, 1530 körül (Fotó: Wikipedia.org)Augusztus 29-ét Szulejmán a haláláig úgy emlegette, mint a szerencse napja, hiszen élete három nagy győzelme is ehhez a naphoz köthető. 1521-ben ekkor foglalta el a Magyarország déli kapujaként is említhető Nándorfehérvárt, 1526-ban ezen a napon győzött Mohácsnál, 1541-ben pedig e napon foglalta el Budát.
A főváros és az ország középső részének elvesztése döbbentette rá Fráter Györgyöt arra, hogy a török mennyire csalfa szövetséges.
A barát ezt követően megváltoztatta a politikáját, és miközben a színfalak előtt arra törekedett, hogy János Zsigmondnak megtartsa a szultán vazallusává kényszerült Erdélyt, valójában az egész országrészt Ferdinándnak próbálta átjátszani.
Az 1549-ben megkötött nyírbátori szerződés értelmében a következő évben előbb a Tiszántúlt, aztán Erdély egészét is átadja a Ferdinánd hadait vezérlő Gianbattista Castaldonak. Amikor minderről Szulejmán értesült, azonnal megindította a csapatait, hogy torolják meg a barát árulását, de Temesvár mellett az erdélyi katonák legyőzték a törököket.
A császári kormányzó ennek ellenére sem bízott a barátban és 1551 decemberében meggyilkoltatta.
Szulejmán kényszerhelyzetbe került. Az sem állt érdekében, hogy a Magyar Királyság egyesüljön, de az sem, hogy mindez a Habsburg Birodalom égisze alatt következzen be. 1552 tavaszán ezért teljes európai hadseregét Magyarország ellen küldte.
A haditerv értelmében az Isztambulból induló csapatoknak Kara Ahmed pasa vezetésével az Erdély kapujaként is említhető Temes-vidéket kellett elfoglalniuk, Hadim Ali budai pasának pedig Hont és Nógrád vármegye erősségeit kellett birtokba vennie, hogy aztán a két sereg Szolnok menti egyesülése után a roppant gazdag felvidéki bányavárosok felé vezető utat lezáró Egerre rontson.
Portyázó török lovas katonák (Forrás: Wikipédia)Szulejmán ettől a hadjárattól dupla hasznot remélt, hiszen egyrészt azt várta, hogy a Nándorfehérvárat Budával összekötő Duna menti hódításait újabb földekkel tudja kibővíteni, másrészt pedig azt is remélte, hogy örökre éket ver Erdély és a királyi Magyarország közé.
Ahmed és Ali pasa mintegy 70 ezer harcosból álló egyesített serege szeptember 9-én érte el az Egertől egynapi járásra lévő Abonyt. Dobó István egri várkapitány könnyűlovas alakulata itt rajtaütött a török előőrsön és súlyos veszteségeket okozott az érkezőknek.
Ezzel az összecsapással vette kezdetét az egri vár ostroma.
Az erőviszonyok csöppet sem voltak kedvezőek a védők szempontjából, még akkor sem, ha az 1548 óta az egri várat kapitányló Dobó István mindent megtett annak megerősítéséért. A Tisza menti nemesek, valamint Oláh Miklós egri püspök pénzadományainak köszönhetően nem csak a belsővár, de a külsővár védelmi rendszerét is megerősítette.
Ekkor épült meg a Dobó-, a Tömlöc-, a Föld- és a Sándorbástya. A vár közepét ékesítő ősi székesegyház szentélyét lebontotta, hogy Isten mennyei hajlékának köveiből az emberek földi mentsvárát jelentő Szentély-bástyát hozza létre.
Az ostrom kezdetén nagyjából kétezer katona várta a 70.000-es török sereg ostromát. Komolyabb ágyúból mindössze négy állt Dobó rendelkezésére, amit 17 tarack egészített ki. A fegyverszobában volt még 93 elavultnak számító kanócos puska, 194 kovaköves német puska és 343 szakállas puska is. A töröknek ezzel szemben csak ágyúból közel kétszáz volt.
Eger ostroma, Vízkelety Béla rajza Franz Kollarz litográfiája alapján (Fotó: Wikipedia.org)Kara Ahmed pasa az Eger-patak mellett vert tábort, Szokollu Mehmed pasa csapatai ettől keletre építették ki az állásaikat. Kara Ahmed pasa az érkezése után rögvest levelet küldött Dobónak, amelyben sűrű fenyegetések közepette felszólította a vár átadására. A magyar várkapitány azonban nem ijedt meg, börtönbe vettette a levél kézbesítőjét, a vár népét pedig megeskette, hogy ha kell, akkor az életük árán is megvédik a várat.
A török szeptember 17-én kezdte meg a falak lövetését. Az ágyútűz a leggyengébbnek vélt Ó-kapu és Bebek-bástya közötti falszakaszra koncentrálódott. Eger vára ugyanis egy hegy szélén, a meredély mellé épült. A város a meredély alatt terült el, a hegy azonban a vár túlsó oldalán folytatódott. Nem véletlen, hogy oda telepítette a török az ágyúkat.
Az első általános ostrom tizenkét napig tartó szakadatlan ágyúzás után, szeptember 29-én indult, Dobó vitézei azonban az addigra már szétlőtt várfalak tetején állva visszaverték a sokszoros túlerőben lévő támadókat. Mindenki, aki csak mozogni tudott, a falakon volt. Még az asszonyok is, akik nemegyszer még a férfiakat is megszégyenítő vitézséggel harcoltak. A roham estére hamvába dőlt, Ahmed pasa pedig a falak további rontására utasította a tüzéreket.
A védők is komoly veszteségeket szenvedtek. Hegedűs hadnagy ekkor döntött arról, hogy elárulja bajtársait és az életéért cserébe a várat átjátssza a töröknek. Cselszövése azonban kiderült és Dobó felakasztatta.
Dobó István (Forrás: Wikipédia)A folyamatos ágyúzás a külsővár falát szinte teljesen lerombolta, a védők azonban a réseket éjjelente szorgalmasan betömködték földdel, rőzseköteggel, meg amúgy mindennel, amivel csak tudták.
Október 4-én felrobbant a székesegyházban tárolt lőpor.
A hatalmas robbanást követő pánikot Ahmed pasa a saját javára kívánta kihasználni és a Föld-, a Bolyki- és a Tömlöc-bástya által határolt falszakasz ellen általános rohamra vezényelte hadi népét. A sokszoros túlerő betörte az Ó-kaput, ám Dobó ekkor ágyúval az egész épületet szétlőtte, így az ostromlók az összeomló torony alatt lelték a halálukat.
Estére a török hatalmas veszteségeket szenvedve visszavonult. A következő általános roham október 13-án volt, ekkorra azonban a török harci morálja már olyan alacsony volt, hogy a tisztek már csak kardlappal verve tudták a katonáikat a falak alá kergetni. Négy nappal később Kara Ahmed pasa elvonult, Hamid Ali budai pasa másnap követte példáját.
Székely Bertalan Egri nők című olajfestménye hűen ábrázolja a várvédők hősies történetét. A mű központi alakja a török katonák fölé magasodó Dobó Katica (Forrás: Wikipédia)A bazilika romjai között Dobó és az életben maradt hősök még aznap ünnepi szentmise keretében adtak hálát Istennek. Az egri hősök diadalából fakadó reménység szétáradt az egész országban, hogy a török nem legyőzhetetlen, csupán csak bátorság, harcos elszántság és vasakarat kell hozzá. Ez a felismerés is hozzájárult ahhoz, hogy Balassi Bálint a magyar irodalomban elsőként írhassa le ezt a gyönyörű, két szó alkotta fogalmat: édes hazám. Nagyciklusának 66. versében ezt vetette 1589-ben papírra:
Ó én édes hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát…
Dobó a török felett aratott győzelemről rögvest tájékoztatta Nádasdy Tamás nádort. Az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött üzenet szerint „a kemény ostrom a mindenható Isten legfőbb és kimondhatatlan kegyelme folytán a tegnapi napon megszűnt. Az ostrom alatt Isten segélyével hűségünket és buzgalmunkat Ő felsége legkegyelmesebb urunk s annyira sújtott szegény országunk védelmére, a velünk levő katonák nem csekély küzdelmével, az ő vérök, s a mienk ontásával, továbbá az ellenségben okozott kártétellel, a mennyire lehetett, kimutatni igyekeztünk”.
Mindezt Vörösmarty Mihály Eger című versében így írta le 1827-ben:
És Eger áll, többé meg nem kísértve töröktől.
Omladozott kövein vérző férfiak ülnek:
Ők tarták meg Egert, ez volt sasfészke Dobónak.
Kiemelt kép: Székely Bertalan: Egri nők (Forrás: Wikipédia)
forrás: hirado.hu
Megjegyzés küldése