Aki Magyarországon szeretne egy kellemes hétvégét tölteni, annak nyugodt szívvel ajánlhatjuk hazánk egyik legszebb táját, a Bükk-fennsík északnyugati lábánál fekvő ékszerdobozt, Szilvásváradot. Az Egertől mintegy harminc kilométerre fekvő, Heves vármegyei település csodálatos természeti környezete miatt már évtizedek óta az egyik legfelkapottabb hegyvidéki üdülőhely, a számtalan túraútvonal pedig igazi vonzerőt jelent fiatalnak és idősnek egyaránt.
A környék felfedezésére szerencsére akadt három kiváló napunk április elején, de ez az időtartam jószerével csak arra volt elég, hogy felületesen körülnézhessünk az Északi-középhegység ezen részén. Aki egyszer járt itt, száz százalék, hogy visszavágyik ide.
Szilvásvárad község a szó legszorosabb értelmében már az ősidők óta lakott terület, az Istállós-kői barlangban. 535 méteres tengerszint feletti magasságban ugyanis az 1912 óta folyó feltárások bebizonyították, hogy már az ún. aurignacien kultúra embere is itt élt, közel 36 ezer évvel ezelőtt. Az V. századtól szkíták, kelták, vandálok és avarok is megfordultak errefelé, sőt, a későbronzkor idejéből datálják a "Töröksánc"-nak nevezett földvárat is.
Szilvásvárad első történelmi említése az Anjouk korára tehető: az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék Worad néven említi, 1373-ban pedig Ziluaswarad néven szerepel. A térség a XIV. században Éleskő, majd Dédes várának volt tartozéka, később a Pálóczy-, majd a Perényi-család birtokolta, s csupán 1666-ban került annak a Keglevich Miklósnak birtokába, akitől a XIX. század második felében Erdődy gróf vette meg a falut, majd a XX. század elején Pallavicini őrgróf vásárolta meg.
A környék a Bükki Nemzeti Park részeként igazi békét és nyugalmat sugároz, a környéken olyan látványosságok találhatóak, mint a két középkori vár, Éleskővár és Gerennavár maradványa, a Fátyol-vízesés, a Szikla-forrás, a Szabadtéri Erdei Múzeum, a Vadaspark, a Pisztráng-telep és az ősember-barlang.
Aki autóval próbálja megközelíteni Szilvásváradot, annak az M3-as autópálya, vagy a 3-as út után az Eger felé vezető 25-ös útra kell rátérni.
Érdemes megállni a hevesi megyeszékhelyen, itt nemcsak a történelmi városrész, a Dobó István tér, a minaret és a varázslatos egri vár jelent kikapcsolódást, de érdemes kitérőt tenni a Szépasszonyok Völgyébe is (Nem lehet eltéveszteni, városszerte táblák jelzik).
A borkultúráról ismert egri vidék "aranybányája" ez az egyre jobban kiépülő pincesor, ahol kiválóbbnál kiválóbb borokból lehet válogatni. Az édes borok kedvelőinek nyugodt szívvel ajánlhatjuk az egri medinát, a (fél)szárazborok közül pedig az egri leánykát - egytől egyig fantasztikus élményt kínálnak...
Egerből a 25-ös úton Szarvaskő után kell jobbra fordulni (itt is tábla jelzi Szilvásváradot), s Mónoskő, valamint Bélapátfalva érintésével érkezünk meg a községbe. Vonattal kicsit bonyolultabb, hiszen Egerben egyszer át kell szállni, s a 176 km-es út így járattól függően 3-4 órát is igénybe vehet. Szilvásváradon már könnyű szállást találni, persze nem árt, ha előre lefoglaljuk a kinézett hotelt vagy panziót. A tavasz beköszöntével ugyanis hatalmas idegenforgalmat bonyolít a környék, így akár hónapokkal előre is érdemes biztosítani a szállást.
A legjobb és legegyszerűbb túraútvonal a Szalajka-völgyben nyílik, eltéveszteni sem lehet (egyrészt táblák jelzik, másrészt "minden út" oda vezet). A Szalajka-völgy 558 hektáros területét 1957-ben nyilvánították védetté, 1977-ben ezt megtoldották még a "fokozott" jelzővel.
A festői út a zöld jelzésen kezdődik, még a településen belül, onnan dél, délkeleti irányba haladva mintegy egy kilométernyire ágazik ketté az út. A sárga és a zöld jelzés meg tovább a völgyben, a sima sárga pedig balra kanyarodva keletnek fordul, hogy a Tótfalu-völgyben Bánkút irányába csábítsa a kalandvágyókat. Amennyiben a patak partján haladunk tovább, nem tévedhetünk el: a sárga és zöld jelzés által határolt út a Vadaspark és az Erdészeti Múzeum mellett halad el, s a Pisztrángtelep érintésével érkezik el a Szikla-forráshoz. Miután a kőzetrétegek csapása közel merőleges a völgyre, így a mészkő a völgyoldalakon kiugró sziklafokok alakjában jelenik meg. Ilyen mészkőszirt aljában fakad a Szikla-forrás is, amelynek vize egy 3-4 méterig járható barlangjáraton át tör a felszínre.
Az út a forrástól számított pár méterre kettéválik, itt érdemes kis kitérőt tenni a Horotna-völgy irányába (továbbra is a sárga-zöld jelzésen), hogy megtekintsük az 1974-ben megnyitott Szabadtéri Erdei Múzeumot, amely az erdőhasználattal kapcsolatos hagyományos foglalkozásokat mutatja be (fatermelő, mész- és szénégető, fogatos és zsindelykészítő). A kereszteződéshez visszatérve a zöld háromszöget kell követnünk - ez vezet ugyanis a Fátyol-vízeséshez. Ez a Bükki Nemzeti Park és hazánk egyik legszebb természeti képződménye, a víz ugyanis az ország legszabályosabb forrásmészkő gátjain csorog lefelé. (A forrás vízgyűjtő területére hulló csapadékvíz a talajtakarón át a mészkőbe szivárog, szénsavtartalmával annak egy részét feloldja és magával szállítja a forrás felé. Felszínre bukkanása után megkezdődik az oldott mésztartalom kiválása a patak vizéből. A Szalajka-forrás alatti völgyszakaszban, a forrástól 500 méterre, összeszűkül a völgy, ahol eredetileg is réteglépcső, vízesés alakult ki. A víz folyása itt felgyorsult és belőle szén-dioxid illant el és az oldott mésztartalom egy része kivált a köveken, ágakon. A hosszú földtörténeti idő alatt hatalmas forrás mészkőpárna keletkezett, teljesen kitöltve a völgytalpat. Homlokzatán továbbra is megtörik a víz esése, folyamatos a mészkiválás, gyarapítva a felhalmozódást. Az előre nyomuló párna homlokzatán sorakoznak a Fátyol-vízesés gátjai.)
Az Istállós-kői barlangban 36 ezer évvel ezelőtt is éltek már
Tovább haladva a jelzett úton hamarosan elérjük a patakot tápláló karsztforrást, a Szalajka-forrást, amelynek tengerszint feletti magassága 450 méter, maximális mért vízhozama 12000 liter/perc, minimális mért vízhozama 1600 l/p., míg átlagos vízhozama éves szinten 4500 l/p. Hogy mennyire tiszta a víz, s emberi fogyasztásra is alkalmas, arra a természet szolgáltatott magyarázattal: az úton ugyanis még foltos szalamandrával is találkoztunk. Márpedig a kételtű előfordulása, jelenléte egyben jelzi a vizek - patakok, források - tisztaságát.
A forrástól már csupán 800 méternyi emelkedőt kell megtennünk, hiszen a barlangjelzést követve, "kiépített" (értsd: fakorláttal ellátott), néhol vadregényes, sziklákkal, mély szakadékokkal övezett kaptatón kell túljutnunk, hogy megérkezzünk az 535 méteres magasságban található istállós-kői ősember-barlanghoz.
Ahogy utunk elején a tábla jelzi: a Bükk barlangjainak kutatása egy véletlenül előkerült leletanyag alapján bontakozott ki 1891-ben. Herman Ottó, aki felismerte az ún. miskolci szakócák lelet értékét, kutatásokat indított az ősember lehetséges lakóhelyein, a Bükk-hegység barlangjaiban. A Földtani Intézet Kadic Ottokárt bízta meg a munkával, kinek 1906-ban megkezdett sorozatos ásatásai tömegesen hozták felszínre az ősember egykori kőeszközeit. A kőistálló elnevezés arra utal, hogy a barlangot a helyiek az állatok istállójaként használták. A barlang 46 méter hosszú előcsarnokában 1912 óta folynak ásatások. Az évekig tartó munka a jégkor állatvilágának csontleleteit tárta fel, sok más között a barlangi és barnamedve, a barlangi oroszlán és barlangi hiéna, az ősbivaly, a tarándszarvas és a mamut csontjait is. Az ásatások kiderítették, hogy ez a jól védhető és lakóhelynek is kiváló barlang az őskor emberének sok ezer éven át adott szállást.
Fátyol-vízesés: a Szalajka-völgy gyöngyszeme
Erre utalnak az Aurignacien I. és II. emlékei, a két kultúrrétegből hegyes lándzsacsúcsok, nyílhegyek kerültek elő. A szint legjelentősebb lelete, az agyagrétegek között feltárt tűzhely, melynek leletanyaga a vadászott állatokra utal. A barlang felső üledékében megváltozott kultúrára bukkantak, ez az Aurignacien II. kultúrszint. Ez a réteg szolgáltatta a magyar ősrégészet egyik legcsodálatosabb leletét, egy fiatal barlangi medve combcsontjából készült fuvolát.
Hogy ne legyen egysíkú az út, akár az oda, akár a visszautat meg lehet tenni az erdei kisvasúttal, amelyet 1908-ban adták át a forgalomnak. Bár a 30-as években csaknem 30 km-es vonalon szállítottak faanyagot és mészkövet, jelenleg öt kilométeres táv üzemel a lovaspályától a Fátyol-vízesésig.
Aki további túrákra vágyik, annak két útvonalat ajánlunk figyelmébe. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás, ha az ősemberbarlangtól már vissza sem fordul az ember, hanem követve a keletre tartó zöld háromszög jelzést megmássza a Bükk legnagyobb csúcsát, a 958 méteres tengerszintfeletti magasságon található Istállós-kőt. Csak jó kondícióban lévő túrázóknak ajánlott a nagy szintkülönbség miatt, s turistatérkép használata is erősen javasolt, hiszen akadnak olyan útelágazások, amelyek még a gyakorlott kirándulókat is fejtörés elé állítják.
A másik túra a már korábban említett Tótfalu-völgyön keresztül vezet: a Szilvásváradról induló zöld jelzésről a sárgára fordulva lehet eljutni az ország egyik legszebb síterepére, Bánkútra. Az út szintén izgalmas, hiszen Bánkút 920 méter körüli tengerszintfeletti magasságon fekszik, ráadásul a túra közel 20 km hosszú - s onnan még vissza is kell érni. Aki viszont vállalkozik az útra, feltétlen mássza meg az útjába eső Gerennavár hegyet, amelyen már romjai is alig látszanak a Hunyadi Mátyás korabeli erődítménynek, a kilátás viszont pazar.
A siroki vár látképe
Amennyiben Szilvásvárad környékén is szeretnénk még barangolni, az Eger mellett feltétlenül nézzük meg Szarvaskő várát, illetve várhegyét. A bazaltképződmény tetejéről az egész völgy belátható.
Aki ennél vadregényesebb várromra vágyik, annak Egerből a 24-es jelzésű úton 18 km-re fekvő Sirokra kell ellátogatnia. A község a Mátra keleti szélén, a két Tarna-patak összefolyásánál található völgykatlanban terül el.
A vár a település központjától 1 km-re, északra levő Vár-hegy 294 m magas kopár riolittufa kúpján épült. A várudvart úgy-ahogy rendbe hozták, az országban egyedülálló alagútrendszer (a vár egykori aknafigyelő folyosói), látogatható: a legnagyobb baj azonban, hogy ezt a szenzációs leletet nem hozták még mindig rendbe. Ugyan belépődíj nélkül látogatható (ami némiképp érthetetlen is), de kiépített korlátok miatt néhol életveszélyes. De kihagyhatatlan...
A fürdeni vágyók az Eger közvetlen szomszédságában, a Laskó patak partján fekvő Egerszalókon találnak felüdülésre. A község déli részén a föld mélyéből feltörő hőforrás kalcium-magnézium hidrogén-karbonátos vize és egyedülálló "sziklája" látványos, sokkal szomorúbb, hogy még senki sem látott abban fantáziát, hogy a két kis beton-ülőmedence helyett igazi fürdőkomplexumot hozzon létre.
Pincési László
Magyarország nemzeti parkjai forrása nyomán ORIGO
Megjegyzés küldése