Temetkezési szokásaink jelentősen átalakultak, miközben a keresztény szertartások száma visszaesett. De ha eltűnik a vallás, mi marad helyette? Milyen vigaszt tud nyújtani az ateizmus azoknak, akik egy koporsó vagy egy urna mellett gyászolnak?
Amíg hívők az elhunyt lelkéért imádkoznak, addig az ateisták néma csendben állnak a sír körül. Nincsenek temetési énekek, szavak és rítusok. Habár a fájdalmuk őszinte, az üresség mégis bénító marad. A Die Welt beszámolója szerint talán éppen ezért fordulnak ismét egyre többen a hit felé.
A halálról és a temetkezésről nem szívesen beszélnek az emberek. Sokan annyira félnek a jelenségtől, hogy a haldoklókat kórházakba, az időseket pedig otthonokba küldik, hogy ne kelljen szembenézniük az elmúlással. A német lap szerint azonban
nem csak félelemről van szó, hanem a keresztény hit összeomlásáról, amely évszázadokon át a társadalom szövetét tartotta össze.
A vallásoknak kidolgozott búcsúzási hagyományaik vannak, és némelyik egy évig vagy tovább is eltarthat. A hívők ezzel akaratlanul is megélik a gyász azon részeit, amelyet bármelyik pszichológus tanácsolna egy krízisben lévő embernek. Az ateizmussal viszont eltűnnek azok a szertartások, amelyek a feldolgozást segítenék.
A hit nemcsak Istenről szól, hanem arról is, hogyan nézünk szembe az elmúlással. Az ateizmus ezen a téren üres. Amikor valaki meghal, a filozófia hideg logikája és a tényszerű érvek nem nyújtanak vigaszt.
A vallások gyászrítusai évezredek alatt formálódtak, van bennük logika, pszichológia, és közösség. A gyász aktív folyamatként zajlik, imákkal és megemlékezésekkel, amelyek megtanítják, miként kell feldolgozni a fájdalmat.
Az ateizmusnak viszont nincsenek ilyen eszközei, a halál pillanatában magára hagyja az embert, ahogy a gyászolókat is. Amíg a lelkész és a pap a mennyországról, feltámadásról és megbékélésről beszél, addig az ateista búcsúztatón csak a „nincs többé” gondolat marad.
A halál, mint az ateizmus Achilles-sarka
A hit és a vallás sok fronton visszaszorult. Az ateizmus gyakran ér el sikereket olyan területeken, mint az eutanázia vagy az abortuszjog, míg a halál kérdésében rendre alulmarad.
Ahhoz viszont, hogy az ateizmus valódi alternatívát kínáljon, több kell puszta tagadásnál. Az ateista szervezetek képviselői büszkén hangoztatják, hogy Németországban is csökkent az egyháztagok száma. A kijelentés ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az emberek automatikusan ateista világnézetet vallanának.
Hiába csökken a templomba járás és a hagyományos vallásosság, az igény a túlvilági, értelmet adó dimenzióra továbbra is megmaradt. A könyvesboltok tele vannak ezoterikus irodalommal, vallási útmutatókkal, ugyanis
az ember nem bírja ki, ha nincs semmiféle transzcendens magyarázat.
A spirituálisra való igény továbbra is magas, amelyet a temetkezési szokások átalakulása is tükröz. Napjainkban egyre több az úgynevezett kegyeleti emlékerdő, ahol a hamvak egy fa gyökerei alá kerülnek. Az elhunyt így a természet körforgásának részévé válik, a gyász pedig a visszatérés és az újjászületés szimbolikáját kapja.
Az emberek nem szeretnék a halált pusztán biológiai folyamatként látni, ezért valamilyen spirituális, emberi értelmet keresnek neki.
Az ateizmusból hiányzik a szimbolikus mélység, amelyre a gyász rítusai épülhetnének. A lap szerint talán éppen ez a magyarázat arra, hogy a vallásra és a hitre való igény is növekszik, amely választ ad erre a hiányérzetre.
Franciaországtól Nagy-Britannián át az Egyesült Államokig arról érkeznek hírek, hogy a X és a Z generáció fiataljai növekvő számban járnak templomba, keresztelkednek meg és építenek új közösséget a római egyházban. Sokakat a konzervatív influenszerek is arra ösztönöznek, hogy a rend, a közösség és a hit adhat tartalmat az életnek. Ez a fordulat azonban nem vallási újjászületés, inkább a lelki éhség jele. Egy generáció, amely kevés vallásos élménnyel nőtt fel, rájött, hogy a puszta racionalitás nem elég, és nem nyújt boldogságot.
Az emberiség lassan ráébred, hogy a halálról csak akkor lehet mélyen beszélni, ha van hozzá szimbolikus és spirituális nyelvünk, amelyet egyedül a hit képes megteremteni.
A kiemelt kép illusztráció. (Fotó: Pexels)
Szerző: Szatmári Noémi, hirado.hu
Megjegyzés küldése