A december sok család számára a meghittség és az összebújós pillanatok hónapja, ugyanakkor a nassolnivalók szezonja is. Mikulás, karácsony, óvodai ünnepségek, rokonlátogatás, sütis tálak és csomagok… nem csoda, ha szülőként hamar azon kapjuk magunkat, hogy a „már megint mennyi csokit kapott” és a „szabad-e ezt most adni?” kérdések között ingázunk.
A helyzetet tovább bonyolítja, ha a gyermekünk még pici: hozzátáplálás időszakában vagy bölcsis korban sokszor szeretnénk óvni őket a túl sok hozzáadott cukortól, mégis nehéz kimaradni a körforgásból.
De egy mikuláscsomag vagy egy szelet mézeskalács valóban meghatározza a gyerekünk jövőjét? Vagy épp ellenkezőleg: ez lehet a tökéletes alkalom arra, hogy egészséges viszonyt alakítsunk ki az édességekkel?
Okos Timi vagyok, táplálkozási és táplálási szakértő, képződő gasztropszichológus és családos világjáró.
az egészséges életmód testben és lélekben egyaránt, küldetésem pedig segíteni a családoknak
megtapasztalni, hogy hogyan is lehet gyerekekkel is egy élvezhető, szerethető, testi-lelki egészséget
támogató, aktív és önazonos életet kialakítani. Munkám fókuszában a hozzátáplálás, kisgyermektáplálás,
válogatósság, a kulináris egészségnevelés és az evés, etetés pszichológiája található. Cikkeimben,
oldalamon, a tanácsadásokon és kurzusokon ezekben tudom támogatni a hozzám forduló családokat,
hogy a családi étkezések és élet számukra is egészségesek, élvezhetők és örömteliek legyenek, és hogy
ezáltal a következő generációnak egészséges viszonyt tudjanak megalapozni az (egészséges) étkezéshez.
A probléma nem a Mikulással kezdődik, hanem a hétköznapokkal
A hozzáadott cukor ma már szinte mindenben jelen van: kenyérben, felvágottakban, gyümölcslevekben, gabonapelyhekben; sokszor ott is, ahol nem is számítunk rá. A legkisebbek így gyakran már jóval az ünnepek előtt túllépik az ajánlott napi bevitelt.
Az ESPGHAN ajánlása szerint:
- 2 éves kor alatt teljesen érdemes kerülni a szabad-és hozzáadott cukrokat (igen, a gyümölcslevek és pürék cukra is ide tartozik).
- 2–4 éves kor között a napi maximum 15–16 gramm.
Ehhez képest a kutatások szerint az 1–2 évesek átlagosan 34 grammot fogyasztanak a nulla gramm helyett, a 2-3 évesek pedig közel 50 grammot, ami a felnőtt napi ajánlásnak is a kétszerese. Nem csoda hát, hogy olyan gyakori probléma az „édességfüggés”, a válogatósság, és az olyan egészségügyi következmények mint a gyerekkori fogszuvasodás, elhízás, túlsúly.
Ezért fontos, hogy ne csak az ünnepeket lássuk „ellenségnek”, hanem a mindennapi mintákat gondoljuk inkább át. Ha egész évben kiegyensúlyozott az étrend, akkor egy-egy decemberi csomag nem fogja felborítani a gyermek étkezési viszonyát – főleg, ha az nekünk szülőként is rendben van.
A legfontosabb üzenet: ne tiltsuk, ne démonizáljuk
A tiltás nem működik. Sokkal inkább növeli az édességek „értékét”: minél inkább tiltott, annál kívánatosabb. Amikor egy mikuláscsomag megérkezik, az a tökéletes alkalom arra, hogy megmutassuk:
igen, az édesség része az életnek, de nem irányítja azt.
2 éves kor alatt tényleg tartsuk távol a hozzáadott cukrot, mézet, csokikat, üdítőket, amennyire csak lehetőségünk van rá. Felette viszont a cél nem a tiltás, hanem a mértékletesség, példamutatás és semleges hozzáállás.
- Nem bélyegezzük rossznak a csokit.
- Nem tesszük jutalommal egyenértékűvé („akkor kapsz, ha megeszed a zöldséget”).
- Neutrális viszonyt alakítunk ki: ne legyen sem negatív előjele a tiltás, minősítés miatt, sem pedig felértékelt, pozitív a jutalmazás miatt.
A gyerekek azt tanulják meg, amit látnak, nem azt, amit mondunk.
Hogyan kezeljük jól a Mikulás-csomagot és az ünnepek körüli édességdömpinget?
- Osszuk be együtt, nyugodtan, feszültség nélkül.Ahelyett, hogy „ezt most gyorsan megesszük még ma”, inkább tegyük el, és kínáljuk egy-egy főétkezés vagy tápláló uzsonna mellé. Felhasználhatjuk egészségesebb ételekbe is hozzávalóként: zabkására, zabsütibe, muffinba, lencsés vagy édesburgonyás brownie-ba. Így nem válik tiltott gyümölccsé, és elkerülhetjük a vércukoringadozásokat is.
- Adjunk alternatívákat és eszközöket a családtagok kezébe
A nagyszülők sokszor azért adnak édességet, mert így szoktuk és mert nincs más ötletük. De segíthetünk nekik, ha megmondjuk, mi másnak örülnénk még:
- friss, ritkán fogyasztott gyümölcs (mangó, ananász, áfonya),
- olajos mag (dió, mogyoró, kesu)
- magvaj (100% kesuvaj, mandulavaj),
- datolya vagy más aszalvány,
- saját készítésű, kicsit ünnepi muffin.
Ezek ugyanúgy „ajándék élményt” adnak, csak nem pörgetik túl a gyerekeket. Sőt, bátran túlléphetünk a gasztrovonalon: könyv, közös időtöltés, kártya-vagy társasjáték is remek ajándék lehet a kis csizmákba!
Rokonlátogatás, tukmálás és a „csak még egy falat” helyzetek
Decemberben gyakran az jelenti a legnagyobb kihívást, ami nem a mi kezünkben van: a család szokásai. A jó hír: ha egész évben stabil és pozitív étkezési mintát lát otthon a gyerek, egy-két nap rokonoknál nem fogja felülírni.
Ami viszont sokat számít: a mi hozzáállásunk.
- Nem kritizáljuk az ételt („jaj ne, itt van a sok cukros borzalom”).
- Nem stresszelünk előre.
- Kiválasztjuk azt az 1-2 fontos szabályt, amit tartunk (pl. 1 év alatt nincs édesség, üdítő).
- A többit elengedjük.
Fontos megpróbálnunk megértenünk azt is, hogy a korábbi generációknak milyen és miért éppen olyan a viszonya, amilyen, hiszen nekik még valós tapasztalásuk volt padláskisöprésről, éhezésről vagy a hiánygazdaságról. Lássuk, hogy a nagyszülők generációjának éppen ezért mást jelentett a táplálás, etetés. Erről is lehet velük beszélgetni: „értem, hogy miért volt számodra fontos, csak az a különbség hogy azóta 100x annyi étel érhető el, ezért ami akkor adaptív volt, az ma garantált túlsúlyhoz vezet. Ha viszont ezután sem működik, hogy megértük egymás nézőpontjait, mert azt mondják, hogy jobban tudom én ezt, felneveltem 5 gyereket, akkor ott már másról van szó, az már nem az étkezésről szól, hanem arról, hogy ki a szülőbb szülő. Így ilyenkor a megoldás sem az étkezésekben lesz.
Mit tehetünk otthon? Új ünnepi szokások
A karácsonyi menü nem attól lesz ünnepi, hogy hat fogást főzünk és három tepsi süteményt sütünk. A gyerekeknek sokkal értékesebb a nyugodt, jelenléttel teli szülő, mint a tökéletes máz a bejglin.
Ez az időszak jó alkalom arra, hogy:
- egyszerűbb, de izgalmas fogásokkal alkossunk,
- bevonjuk a gyerekeket a készítésbe (ez erősíti az önállóságot és a kapcsolatukat az étellel),
- kevesebb, de minőségi édességet készítsünk.
Cukormentes (1 év alatt is adható) ünnepi ötlet: datolyás mézeskalács
A datolya természetes édessége tökéletes egy olyan mézeskalácshoz, amit a legkisebbek is megkóstolhatnak.
És mi van, ha „túl sokat evett”?
Semmi dráma. Nem kell „helyreállító diéta”, nem kell bűntudat, nem kell kompenzáció. 365 napból áll egy év. A karácsony ebből néhány. A gyerekek rugalmassága sokkal nagyobb, mint gondolnánk, főleg, ha mi is rugalmasak tudunk maradni. A legfontosabb, hogy mielőbb visszatérjünk a megszokott, nyugodt, tápanyagdús étkezésekhez, mindenféle restrikció vagy „mostantól nincs édesség” típusú fenyegetés nélkül.
Mit üzenünk a gyereknek az étkezéseinkkel?
- Ha túlkontrolláljuk az édességet, az tiltott gyümölcs lesz.
- Ha jutalomként adjuk, különleges értéket kap.
- Ha a zöldség után jár, a zöldség hamar „feladat” lesz.
- Ha része a főétkezésnek, akkor mértékletesen, nyugalomban fogyasztható.
Ez a szemlélet hosszú távon sokkal többet ér, mint bármilyen konkrét szabály.
Összegzés: mit vihetünk magunkkal a decemberi időszakra?
Az ünnepi édességdömping nem ellenség. Lehetőség. Lehetőség arra, hogy:
- egészséges mintát mutassunk,
- semlegesíteni tudjuk az édességek körüli feszültséget,
- megmutassuk a gyereknek, hogy minden ételnek van helye, csak nem ugyanazzal a súllyal,
- új családi szokásokat építsünk.
A Mikulás-csomag tartalma eltűnik pár nap alatt, de az étkezéshez való viszonyt egész életre visszük tovább. A legnagyobb ajándék tehát nem az, ami a csizmában van, hanem az, amit mi adunk át: a nyugodt, szeretetteljes, kiegyensúlyozott étkező család mintáját.
fotók: Unsplash, Pixel
forrás: | Ridikül
Megjegyzés küldése