Az egri Bajcsy-Zsilinszky Endre utca a belváros egyik fontos, történeti hangulatú utcája, amely egyszerre őriz régi városszerkezeti elemeket és ma is élő, forgalmas városi tengely.
🏛️ Története
Név eredete
Az utca a 20. század közepe óta viseli nevét Bajcsy-Zsilinszky Endre után, aki jelentős náciellenes politikus és ellenálló volt, akit 1944-ben kivégeztek .
Ez a névadás jól illeszkedik ahhoz az országos gyakorlathoz, hogy a II. világháború után sok utcát neveztek el politikai és történelmi személyiségekről .
Régi elnevezések és kialakulás
-
Az utca korábbi neve Cukor utca volt, ami az itt élő cukrászokra utalt .
-
A mai vonalvezetése a középkori és kora újkori városszerkezethez kapcsolódik, amely Eger török utáni újjáépítése során alakult ki .
Ez azt jelenti, hogy az utca nem modern kialakítású, hanem több száz éves városi fejlődés eredménye.
18–19. századi fejlődés
Az utcában több jelentős polgárház épült:
-
már a 18. században barokk épületek álltak itt
-
a 19. században kereskedők és iparosok házai jelentek meg (pl. Grőber-ház története)
Ez mutatja, hogy az utca polgári-kereskedelmi központként működött.
A Széchenyi utcából nyílik, s a Dobó István térbe torkollik az utca. Régi neve Piac utca, mivel a mai Dobó István tér helyén levő piachoz vezetett.
Később Líceum utca néven is szerepelt, aztán nevezték egy időben a megye volt főispánjáról, Kállay Zoltán utcának is. Egy 1752-es térkép szerint keskeny sikátor volt, amit a líceumi épület építésekor nyitottak meg, mivel a Líceum felé eső oldal házait lebontották.
Bajcsy-Zsilinszky Endre életrajza
Részletes életrajza többek között a Wikipédián is elolvasható.
Látnivalók
Eredetileg három ház állott ezen a telken. 1837-ben Grőber Ferenc vaskereskedő Peskó Jánostól vette meg a házat, és a másik kettővel együtt lebontatta, aztán új házat építtetett, amely klasszicista stílusú volt. Az építész ifj. Zwenger József. A zártsoros építésű, U-alaprajzú, egyemeletes lakóház 1951-ig a Grőber család tulajdona volt. Emeletét 1900 körül alakították át. 1970 után újabb átalakítás során a homlokzati részletformákat leegyszerűsítették.
A barokk lakóház 1787-ben Csank Ferenc pálinkaáruló tulajdonában volt, de feltehetőleg korábban épült. Első tulajdonosa görög vagy rác kereskedő lehetett, esetleg nemesrendű birtokos. 1805-26 között a neves egri bádogosmester, Hagerer András fiának, Hagerer Ferencnek tulajdonát képezte. 1887-ben szerezte meg Frank Gyula, valószínűleg ekkor történt részbeni átalakítása, így a homlokzat átépítése is, utóbbi eklektikus stílusban.
Barokk stílusban épült 1774-ben egy tűzvész után. Báró Sághy Mihály alispán építtette, az építész Povolni János volt. 1851 és 1859 között romantikus stílusban alakították át. 1887-től a Remenyik és Steinhauser családok tulajdonában volt, bérlőként 1903-ban itt lakott Zalár József. 1938-tól Steinhauser Ágoston egri vaskereskedőé. 1952-től az állam tulajdona. Kapualjában a boltozaton szép romantikus-neoreneszánsz freskó látható, valamint a falon egy márványtábla, amely az 1878-as nagy egri árvízre emlékezteti a látogatókat.
Barokk stílusban, eklektikus homlokzattal épült az 1774-es tűzvész után. Mestere feltehetően Povolni János volt. Az északi szárny udvari homlokzata teljes hosszában loggiával áttört. A lépcsőház rokokó stílusú (kőkorlát, lépcsőfokok, ajtószárnyak). Ez az épület is a Remenyik és a Steinhauser család tulajdonában volt.
Forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése