Amikor régen Egerben jártam, különleges élményben volt részem: ellátogattam a híres lengyel piacra. Ez a piac nem csupán egy egyszerű vásár volt, hanem egy igazi kulturális találkozóhely, ahol az emberek nemcsak vásárolni, hanem nézelődni és beszélgetni is jártak.
A lengyel piac hangulata semmihez sem volt hasonlítható. A standok szorosan egymás mellett sorakoztak, tele különféle portékákkal: ruhák, cipők, játékok, háztartási eszközök és sokféle apróság várta a vásárlókat. Az árusok hangosan kínálták portékáikat, miközben a levegőben keveredtek a különböző illatok és zajok.
Mindenütt nyüzsgés volt, az emberek alkudoztak, nevetgéltek, és próbálták megtalálni a legjobb ajánlatokat.
A Szúnyog közben volt lengyel piac, de western kocsma is, ám a 2012 őszén kezdődött és 2015 őszén záruló belvárosi rehabilitációs program keretében is jelentősen megváltozott a környék.fotó: Molnár István Géza (1984)
Számomra különösen érdekes volt, hogy sok árus Lengyelországból érkezett. Ezért is nevezték lengyel piacnak. Az áruk gyakran különlegesek voltak, olyan dolgokat is lehetett kapni, amelyeket máshol nehéz volt beszerezni. A piac így nemcsak bevásárlóhely, hanem egyfajta kapu is volt egy másik világ felé.
A látogatás során nemcsak vásároltam, hanem figyeltem az embereket is. Idősek és fiatalok egyaránt jelen voltak, mindenki megtalálta a maga örömét. A piac egy közösségi térként is működött, ahol ismerősök találkoztak, beszélgettek, és együtt töltötték az időt.
Ma már ez a világ nagyrészt eltűnt vagy átalakult. A modern bevásárlóközpontok átvették a helyét, és a régi piacok hangulata lassan feledésbe merül. Mégis, az egri lengyel piac emléke bennem él: a nyüzsgés, a színek, a hangok és az emberek sokasága mind hozzájárultak egy különleges élményhez, amelyet soha nem felejtek el.