A gyereknevelés bármely területéről is legyen szó, egészen biztosan említve lesz a példamutatás fontossága. A gyerekek az elsődleges gondviselőik viselkedéséből, érzelmi reakcióiból, szokásaiból tanulják meg először az életet, amely aztán persze a felnőtté válásukig sokat formálódik, és átesik nem egy kritikus megfigyelési szakaszon, amelyek során melléteszik vagy éppen elveszik a saját tapasztalataikból gyűjtött meglátásokat.
© Fotó Morsa Images / Getty Images Hungary
Azonban a korai években kifejezetten fogékonyak arra, hogy tanuljanak, megfigyeljenek, részt vegyenek – így kiemelten fontos, hogy olyan életmódot és szemléletrendszert tudjunk megmutatni nekik, amelyben később is kialakíthatnak egy számukra is élhető és tartalmas rendszert, amelyben ugyanúgy helyet kap a mások felé tanúsított empátia és figyelem is. Talán ennek a második kategóriának egy kevésbé felismert, de annál inkább elengedhetetlen része a természethez való jóindulat megtanítása.
A földet nem a szüleinktől örököljük, hanem a gyermekeinktől kapjuk kölcsön.
Kapcsolatteremtés és megismerés
Amit az ember ismer, ahhoz tud kapcsolódni. Ha a természet egy távoli fogalom marad, ismeretlen tájvédelmi körzetek neve, vagy néhány, kihalás szélén lévő állat képe, akkor a gyerekek nem tudnak majd kapcsolódni az elszigetelt fogalomhoz: környezetvédelem. Azonban, ha a hétvégi kiránduláson érzik a fák illatát, látják a kertben a madarakat csipegetni az etetőből, ismerik a gyógynövényeket, és ültettek már palántát, akkor van egy saját, bensőséges kötődésük az élő környezettel.
Az erdei iskolák, a tanösvények kalandos útvonalai, a városokban egyre több helyen felbukkanó közösségi kertek, a vidéki vadasparkok, illetve a hazai és a környező országok ökoturisztikai látnivalói, például a lombkoronasétányok vagy a nemzeti parkok interaktív programjai mind lehetőséget kínálnak arra, hogy a gyerekek korán kapcsolatba kerülhessenek a természettel, tanulhassanak annak értékéről és megóvásának lehetőségeiről.
A szokás hatalma
Ha a gyerekek azt látják otthon, hogy a szüleik, rokonaik vigyáznak a ruháikra, előbb javítják meg az elszakadt kabátot, mintsem hogy a szemétbe hajítanák, és vennének egy újat, akkor megtanulják, hogy újrahasznosítani is lehet. A túlfogyasztástól leterhelt bolygónak elképesztően fontos, hogy minél több fiatal abban a szellemiségben nevelkedjen, hogy amit lehetséges, újrahasznosítson, a szemetet csökkentse, és szelektíven gyűjtse, komposztálja a lebomló hulladékokat, figyeljen oda az energiafogyasztásra, és ne pazaroljon.
© Fotó Ekaterina Demidova / Getty Images Hungary
Ezeket a nehéz szabályokat nem lehet csak példamutatás útján átadni, a szokások által hamar beépül a gondolkodásmódba is. Az egyébként is folyamatosan vásárlásra ösztönző kapitalizmusban nem árt egy másik oldalt is megmutatni, miszerint nem a tárgyakban, logókban vagy a pénzszerűsíthető értékekben rejlik a boldogság. Ezért olyan kiemelten fontos a közösségépítés és az emberi kapcsolatokra való fókuszálás az anyagi javakkal szemben – de ez már egy messzebbre mutató összefüggés.
© Fotó Marizza / Getty Images Hungary
Ennek a körforgásban való gondolkodásnak egy egyszerű gyakorlata lehet az adományozás: ennek révén a gyerekek láthatják, hogy a tárgyak új életet is kaphatnak. Esetleg elunt játékokat rejthetnek meglepetésként a rászoruló gyerekeknek egy cipősdoboz-akció során, vagy a kinőtt ruháikat viszontláthatják a rokonok csemetéin. Így egy közvetlenebb módon is megtapasztalhatják, hogy a tárgyaknak funkciója van, az értékük pedig változhat. Emellett pedig nyilvánvalóan egy egészséges szociális érzékenységet is kapnak a hasonló megmozdulások révén.
Miért fontos az aktív részvétel?
Családosan is részt lehet venni számtalan közösségi megmozdulásban és környezetvédelmi akcióban. Ezeken az eseményeken meg lehet tapasztalni azt, hogy igenis van ereje a legkisebb összefogásnak is, és lehet változtatni a közvetlen környezetünkön. Egy erdőültetésen, parkrendezésen, esetleg szemétszedő önkéntes munkán keresztül megtapasztalhatják azt is, hogy vannak hasonló gondolkodású emberek, akikkel lehet közösségben gondolkodni és tenni a környezetvédelemért.
© Fotó Alistair Berg / Getty Images Hungary
Kertészkedés, étkezés és háziállatok
A legkézenfekvőbb kapcsolatteremtési lehetőség a kertészkedés, ahol a legkisebbek megfigyelhetik ahogyan a magokból palánta, majd kifejlett növény lesz, és végül ízletes paradicsom vagy éppen cukkini. A közvetlen kapcsolat az étellet szintén fontos tanulási folyamat, amit ráadásul nagyon élveznek is az apróságok, hiszen lehet turkálni a földben, öntözni és a bogarak titkos életét szemlélni. A gyerekek szeretnek felfedezni, így a kertben akár a mikrotúrák is izgalmasak lehetnek, amikor csak egy négyzetméteren megifgyeljük micsoda gazdag élővilág lapul. A háziállatok, kutyus, cica vagy akár egy teknős is képes felelősségre, szelídségre és gondokodásra nevelni a gyerekeket, akik így is közelebb kerülhetnek a természethez és az állatok szeretetéhez.
Az ökotudatos nevelésben a szülők is megtalálhatnak új kapcsolódási pontokat a természettel, és lehetőséget ad arra is, hogy minőségi időt töltsön együtt a család. Nem kell nagy dolgokat véghez vinni ahhoz, hogy a gyerekek lássák a szépet a környezetükben, nekik még kifinomultabbak az antennáik erre – inkább csak támogatni kell a rajongásukat, és kreatívan megtalálni a lehetőségeket, hogy a végtelen kíváncsiságuk a jó irányba terelődjön.
(Képek: Getty Images Hungary.)
Megjegyzés küldése