Az Eger történelmi belvárosában, a mai Kossuth Lajos utca vonalában egykor olyan híd állt, amely nemcsak közlekedési szerepet töltött be, hanem a város hadi jelentőségének is fontos része volt. A Barátok hídja középkori eredetű, és már a kezdetektől stratégiai szerepet játszott: a vár bejáratához vezető, mocsaras területet itt kötötte össze egy rőzseút, amelynek legmélyebb pontján híd ívelt át a patak felett. Ennek az útnak a gerendaboltozatát és a hídra vezető rámpát 1958-ban régészeti feltárások során meg is találták.
A forgalom növekedésével és a hadi jelentőség erősödésével a török időkben a korábbi fahíd helyére tartósabb kőhidat építettek. Ez nem véletlen: a hídon vontatták át a várba a nehéz ágyúkat, hadianyagokat és a málhát szállító szekereket, így elengedhetetlen volt a szilárd szerkezet. A híd azonban nem volt mentes a természeti csapásoktól. 1730-ban megsérült – valószínűleg egy árvíz következtében –, majd 1757-ben az Eger-patak áradása teljesen összeomlasztotta. A súlyosan megrongálódott hidat később újjáépítették, sőt díszítésekkel is ellátták, ami a város fejlődését és a híd fontosságát tükrözte.
Azonban a pusztítás nem ért véget: az 1813-as nagy árvíz ismét elpusztította az építményt. Két évvel később, 1815-ben új boltozat készült Zwenger József tervei alapján, amely ismét biztosította az átkelést a patak felett. A hídhoz kapcsolódó út, a mai Kossuth Lajos utca – amely korábban Hatvani, majd Káptalan utca néven volt ismert – szintén jelentős múltra tekint vissza. Ez az út vezetett a várba, ezért már a korábbi évszázadokban is megerősítették fapallókkal. A régészeti feltárások során kiderült, hogy a Buttler-ház környékén a régi járószint 85–100 cm-rel a mai aszfalt alatt húzódott, míg a 16. századi gerendavázas hadiút átlagosan 170 cm mélységben feküdt. Sőt, ennél is mélyebben, további 80–100 cm-rel lejjebb találták meg a legősibb útréteget.
A hidat sokáig „Barátok hídjá”-nak nevezték a helyiek, a közeli ferences templom és kolostor után. Bár külseje az idők során változott, eredete a török korig nyúlik vissza. Faragott kváderkövekből épült, egyetlen nyílású, zömök szerkezet volt, amelyet magas, ívelt „bogárhát” és tömör kőkorlát jellemzett. Ez az építmény hosszú időn át szerves része volt Eger városképének.
A híd története tragikus véget ért: 1944. november 30-án felrobbantották, és ezzel végleg eltűnt a város látképéből. Bár ma már nem látható, emléke és története tovább él a régészeti leletekben és a helytörténeti emlékezetben. A Barátok hídja így nemcsak egy egykori építmény, hanem Eger múltjának fontos tanúja is, amely a város történelmi rétegeinek gazdagságát idézi fel.
Forrás: egrirege.hu
Megjegyzés küldése