Honlapunkon már többször foglalkoztunk a Bélapátfalva fölé magasodó Bél-kő megcsonkított tömegének földtudományi értékeivel. Ez azért lehetséges, mert ezen a viszonylag kis területen többféle kőzettípus fordul elő, amelyek ráadásul tektonikusan igen csak „össze vannak kuszálva”. Jelen írásunkban a hegy délkeleti oldalára látogatunk el, ahol a néhai Palabánya földtani–szerkezetföldtani és felszínalaktani értékeit tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bél-kő fő tömegét a triász időszaki (kb. 240–225 millió éves) Bükkfennsíki Mészkő Formáció üledékes kőzetrétegei építik fel, amelyek annak idején a bányászat fő tárgyát képezték.
A sekélytengerrel borított peremes self – szakmai kifejezéssel karbonátplatform – különböző környezeteiben (pl. lagúna, zátony) lerakódott nagy tisztaságú karbonátos kőzetösszlet a földtörténet későbbi szakaszaiban enyhe metamorfózist szenvedett, rétegei meggyűrődtek, függőlegesre állítódtak. A Bél-kő délkeleti oldalában, egy szerkezeti vonal mentén az imént említett mészköveknél jóval fiatalabb kőzetek fordulnak elő. Ide tartozik a jura időszaki Lökvölgyi Formáció, melynek mélytengeri agyagpalás kőzetei kb. 157–154 millió évvel ezelőtt rakódtak le.
Ezekkel a finomszemű tengeri képződményekkel fogazódnak össze azok a szintén jura korú bazaltos magmás kőzetek, amelyek például a Szász-bércen bukkannak elő. A cementbányászat fénykorában nem csak a triász mészkövet, hanem a jura agyagpalát is bányászták, hisz erre a kőzetre is szüksége volt a cementgyárnak.
Fotó: Bél-kői kilátópont
A Bél-kői tanösvény Palabánya megállójában egy óriási kiterjedésű, kelet–nyugati csapású mészkőfal alatt találjuk magunkat, amelyet ha alaposan tanulmányozunk, évszázmilliók üzenetét hámozhatjuk ki mesélő kőzeteiből. A sziklafal nem más, mint egy olyan tektonikai felület, amely mentén egymástól igen eltérő korú és típusú kőzetek érintkeznek egymással. Ezek konkrétan a fent említett triász sekélytengeri mészkő és a jura mélytengeri agyagpala.
A kb. 70–80 millió év korkülönbséggel jellemezhető kőzettestek a kréta időszakban kerültek egymás mellé, amikor a Bükk bonyolult gyűrt, pikkelyes–takarós szerkezete is kialakult. A triász mészkövek a Bükk-fennsík részét képezik, míg az agyagpalás–bazaltos összlet a Déli-Bükk szerkezeti egység része.
Ezek a tektonikai események összenyomásos, azaz kompressziós erőtérhez kötődnek, távolabbról szemlélve az eseményeket, Afrika és Eurázsia közeledéséhez, valamint a Tethys üledékgyűjtőjének bezáródásához. A „harapófogóba” került, korábban lerakódott kőzettestek már csak úgy tudtak elférni az egyre szűkülő térben, ha elszakadtak eredeti aljzatuktól, s egymásra torlódtak takarós szerkezetek formájában. Milyen bizonyítékai vannak ezeknek a tektonikai folyamatoknak a néhai Palabányában?
A II. sz. palabánya pontos helyét és a többi térképi pontot itt találod: Térképnézet
Szöveg: Veres Zsolt
Bővebben a kövek mesélnek oldalon olvashatsz.
Megjegyzés küldése