Ha valaki azt mondja: „a Cifrában lakom”, valójában sokkal többet állít egy egyszerű lakcímnél. Egy hangulatot, egy sajátos világot idéz meg – egy városrészt, ahol a múlt nem csupán emlék, hanem ma is tapintható valóság.
A Cifra hóstya Eger egyik legkarakteresebb része. Már a neve is beszédes: a „cifra” itt nem egyszerűen szépet jelent, hanem díszeset, különlegeset, a megszokottól eltérőt. Ez a jelző nem véletlenül ragadt rá a városrészre. Az utcák nem egyenes vonalak mentén futnak, hanem kacskaringósan követik a domboldal természetes formáit. A házak sem katonás rendben sorakoznak, hanem mintha a tájjal együtt lélegeznének. A fehérre meszelt falakból apró ablakok néznek az utcára, a kertekből zöld növényzet hajlik a járókelők fölé, árnyékba borítva a keskeny sikátorokat. Nem véletlen, hogy ez a látvány – ahogy Apor Elemér is megjegyzi – olykor a dalmát tengerpart hangulatát idézi.
1967. Servita (Május 1.) utca a Dobó István utca felől a Vécsey Sándor utca felé nézve. Fotó: fortepan.hu
A városrész neve a hajdani Cifra kapura vezethető vissza. A kapuhoz a Káptalan utca vezetett, ezért helyezték itt el az egri káptalan címerével díszített reneszánsz kőfaragványt 1587-ben. A feliratos kőtáblát „olasz koszorú” díszíti, középen a káptalan címerállata, Szent János evangélista sasos jelképe látható. Innen kapta a környék a „cifra” jelzőt is. A kaput az 1878-as árvíz után lebontották, de egykori díszítőelemei – köztük a címerkő – ma is megtekinthetők a Dobó István Vármúzeumban. A múlt tehát nem veszett el, csupán átalakult – ahogyan maga a városrész is.
A Cifra hóstya különlegessége azonban nemcsak építészetében rejlett, hanem társadalmi szerkezetében is. Szabó Zoltán leírása szerint itt egymás mellett éltek módosabb kisgazdák és szegényebb parasztcsaládok, ami eltért Eger más részeinek élesebb társadalmi elkülönülésétől. Ez a kevertség élettel töltötte meg a környéket: a hóstya valóban „cifrának” hatott, vagyis változatosnak, sokszínűnek, élőnek.
A történelem azonban nemcsak nagy eseményekből áll. Sokkal inkább apró részletekből, hétköznapi pillanatokból épül fel. Egy kapu faragása, egy utca kanyarulata, egy ház elhelyezkedése mind-mind történeteket hordoz. Ahogy Breznay Imre fogalmaz:
„A történelem kicsi, apró dolgokból tevődik össze… ha ezeket feltárjuk, talán mégis teszünk valami szolgálatot a múltnak és jelennek.”
A Cifra hóstya ma már nem ugyanaz, mint egykor. Régi házak tűntek el, újak épültek a helyükre, az utcák arculata átalakult. Mégis, aki figyelmesen járja végig a domboldal kanyargó utcáit, felfedezheti a múlt nyomait: egy öreg kaput, egy régi támfalat, egy ismerősen csengő utcanevet. Ezek a részletek őrzik azt a világot, amelyből a városrész kinőtt.
Eger egyik legszínesebb negyede tehát ma is őrzi sajátos lelkületét. A „cifra” szó jelentése talán változott az évszázadok során, de a lényege megmaradt: valami különleges, ami eltér a megszokottól. A Cifra hóstya nemcsak egy hely a térképen, hanem egy élő emlékezet – azok számára, akik észreveszik benne a múlt apró, mégis beszédes nyomait.
Gondolatok Apor Elemér írására
Eger, 2026. március 8.
Forrás: Facebook
Megjegyzés küldése