.jpg)
Eger egyik legrégebbi és történelmileg gazdag utcája az Almagyar utca, amely a Szarvas tér és a Tinódi Sebestyén tér között húzódik. Az utca múltja egészen a középkorig nyúlik vissza: első ismert említése 1331-ből származik „Olmagari” néven. Az évszázadok során több elnevezése is volt, például 1802-ben Maklári kapu utcának hívták, mivel a Maklári kapuhoz vezetett. A névváltozások jól tükrözik a város történelmi és funkcionális átalakulásait.
A 17. század végén Tuza János így emlékezett vissza az utca nevének változására: „…aszt az uczátt híták Almagyari uczának, mellyet mostan Hatvani uczának neveztek és azon kaputt Almagyari kapunak, mellyet mostan Maklári kapunak hínak…”. Ez az idézet is bizonyítja, hogy az utca neve és szerepe az idők során többször módosult, alkalmazkodva a város fejlődéséhez.
Az utca irodalmi említést is kapott: Remenyik Zsigmond a Por és hamu című művében így ír róla: „… az Almagyar utcai ház magasan a város fölé épült, … alig kőhajításnyira vasúti sín futott el a kert mögött.” Ez a leírás érzékletesen mutatja be az utca különleges fekvését és hangulatát. Rövid ideig Balázs Ignác utcának is nevezték, ami szintén hozzájárul történetének sokszínűségéhez.
Az Almagyar utca különlegessége nemcsak múltjában, hanem építészeti örökségében is rejlik. A 13. szám alatt található Hauser–Bodnár-ház egy U-alaprajzú, emeletes lakóház, amely körülbelül 1770-ben épült rokokó stílusban. A telek története egészen 1755-ig vezethető vissza, amikor Faul Gáspár mészáros birtokolta. Később Hauser Mihály rézműves és ötvös mester révén bővült az épület, majd több család – köztük a Bajer, Böck és Bodnár – tulajdonába került.
A 15. szám alatti Plitzner–Buday-ház szintén jelentős építészeti emlék. Plitzner Jenő kőfaragó építette 1778-ban barokk stílusban. Az L-alaprajzú, földszintes ház különlegessége a beüvegezett tornác és a stukkódíszes folyosó. Egyes helyiségei csehboltozatosak, ami a korszak jellegzetes építészeti megoldása.
A 16. szám alatt álló Hagen-ház 1772-ben épült barokk stílusban Hagen József kőfaragó számára. Az épület később többször gazdát cserélt, majd a Póka család birtokába került. Az egyemeletes, téglalap alaprajzú házat 1992-ben felújították, megőrizve történeti jellegét.
A 18. számú Faul–Titz-ház szintén barokk stílusú, U-alaprajzú, földszintes épület. 1771-től Faul Gáspár tímármesteré volt, majd 1782-ben Titz János nevén szerepelt. Ezek az épületek együtt alkotják az utca egységes, történelmi hangulatát.
Az utca egyik különleges látványossága a Kossuth utca és az Almagyar utca sarkán álló szobor, amely Makrisz Agamemnon alkotása. Az „Alabárdos katona” szobra méltó módon idézi fel a múltat, és erősíti az utca történelmi karakterét.
Összességében az Almagyar utca nemcsak egy egyszerű városi út, hanem Eger történelmének élő lenyomata. Épületei, neveinek változása és irodalmi említései mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az utca a város egyik legértékesebb kulturális öröksége legyen.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: Beszélő utcanevek
Megjegyzés küldése