Az egri érseki palotaegyüttes a magyar építészet és egyháztörténet kiemelkedő emléke, amely az egri vár középkori püspöki palotájának utódjaként jött létre. Az épület története jól tükrözi az évszázadok során bekövetkezett változásokat, valamint az egri püspökök és érsekek szerepét a város fejlődésében.
A palota építését a 18. század elején Erdődy Gábor kezdeményezte, aki a korábbi, 16. századi épületek felhasználásával kezdte meg az új rezidencia kialakítását. Az 1715 és 1732 között elkészült részeket Giovanni Battista Carlone tervezte. Az ekkor még földszintes, a mai épületnél kisebb, ugyanakkor rendkívül díszes palotát gondosan kialakított kertek vették körül, medencékkel és még egy madárházzal is, ami a korabeli főúri élet fényűzését tükrözte.
A palota későbbi bővítése Barkóczy Ferenc idején történt, amikor az épület emeletet kapott, ezzel is növelve annak méretét és jelentőségét. Az építkezések azonban itt nem értek véget: Eszterházy Károly 1761 és 1775 között tovább bővíttette a palotát, mégpedig Fellner Jakab közreműködésével. Ez az időszak meghatározó volt az épület végleges formájának kialakulásában.
A palotaegyüttes fejlődésének utolsó jelentős szakasza Pyrker János László nevéhez fűződik, aki a klasszicista stílusú déli épületcsoportot emeltette. Ez a bővítés jól mutatja az építészeti stílusok változását, valamint azt, hogy az érseki palota mindig alkalmazkodott a kor ízléséhez és igényeihez.
Összességében az egri érseki palota nemcsak egy épület, hanem egy történelmi korszakok sorozatának lenyomata. Az egymást követő püspökök és érsekek munkája révén alakult ki az a gazdag és sokszínű épületegyüttes, amely ma is Eger városának egyik legjelentősebb műemléke.