Eger városának egészségügyi múltja évszázadokra nyúlik vissza, és ennek egyik legérdekesebb fejezete a mai II-es számú kórház története. Az intézmény fejlődése jól tükrözi, hogyan alakult át a kezdetben menedékhelyül szolgáló szegényház valódi gyógyító kórházzá, különösen Kovács János nagylelkű adományának köszönhetően.
Már a középkorban is működött kórház Egerben, amit egy 1240-ből származó oklevél és későbbi metszetek is bizonyítanak. Ez az intézmény valószínűleg a város északi részén állt, de az 1552 utáni zavaros időkben teljesen elpusztult. A török uralom megszűnése után azonban hamarosan új egészségügyi jellegű intézmény jött létre. 1690-ben már említik az úgynevezett „ispotályt”, amely a mai Széchenyi utca és Kovács János utca sarkán helyezkedett el.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez az ispotály kezdetben nem kórház volt a mai értelemben. Inkább szegények menedékházaként működött, ahol az elesett, idős emberek kaptak ellátást. Ezt mutatják a korabeli elnevezések is, mint a „Pauperum Hospitale” vagy „Xenodochium”. Az intézmény környékének arculatát a nyílt vízfolyások és egyszerű épületek határozták meg.
A 18. században jelentős változások kezdődtek. 1731-ben felépült a Szent Anna-templom, majd nem sokkal később, 1732-ben Komáromi János adományából megépült a szegényház új épülete. Ez az egyszerű, barokk stílusú ház hosszú ideig szolgálta az elesetteket, mígnem a 20. században lebontották.
A döntő fordulatot Kovács János fellépése hozta. Halála után vagyonát a szegényházra hagyta, ami lehetővé tette az intézmény bővítését és átalakítását. Az 1842-ben elkészült épületen elhelyezett felirat is ezt örökíti meg. Bár az épület stílusa még barokk jegyeket mutatott, funkciója fokozatosan átalakult.
A 19. század közepén sürgetővé vált egy női kórház létrehozása, mivel a városban addig csak férfi betegeket ellátó intézmény működött. Ennek megoldására 1857-ben döntés született egy új kórház kialakításáról. Az átalakítások után 1858-ban megnyílt az intézmény, amelyet az Irgalmas Nővérek vezettek. Ekkor jött létre az „Alapítványi Női Kórház”, amely már valódi gyógyító tevékenységet végzett.
Az intézmény a következő évtizedekben tovább fejlődött. 1936-ban új szárny épült, modern kiszolgáló létesítményekkel. A második világháború ugyan károkat okozott az épületben, de ezek nem voltak végzetesek, és hamar helyreállították őket.
Az igazi fordulópont 1950-ben következett be, amikor az intézményt államosították. Ekkor megszűnt a szegényház jellegű működés, és a kórház teljes mértékben egészségügyi intézménnyé vált. A nővérek egy része tovább dolgozott, immár világi alkalmazottként, miközben az intézményt egyesítették a férfiakat ellátó Irgalmasrendi kórházzal.
Összességében az egri II-es számú kórház története jól példázza, hogyan alakult át egy középkori eredetű, szociális célokat szolgáló intézmény modern gyógyító központtá. Ebben a fejlődésben kiemelkedő szerepet játszott Kovács János önzetlen adománya, amely nélkül a női betegek ellátása Egerben még hosszú ideig megoldatlan maradt volna.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: szvince
Megjegyzés küldése