Eger városának egyik legjelentősebb természeti kincse a föld mélyéből feltörő, gyógyhatású langyos víz. A város keleti részén, az Eger-patak közelében fakadó források naponta mintegy 22 millió liter vizet adnak, amely jelenleg nagyrészt kihasználatlanul a patakba kerül. Ez a tény különösen figyelemre méltó, hiszen egy olyan értékes erőforrásról van szó, amely évszázadok óta bizonyítottan szolgálja az emberek gyógyulását.
A történelmi források már az 1490-es évekből említik az egri meleg vizű fürdő létezését, amely a karthauzi szerzetesek birtokában volt. A török hódoltság idején Eger fürdőkultúrája különösen fejlett volt: Evlia Cselebi beszámolója szerint három külön fürdő működött a városban. A törökök nemcsak a tisztálkodás miatt használták ezeket, hanem felismerték gyógyító hatásukat is. A mai napig fennmaradt nyolcszögletű medence is ennek az időszaknak az emléke.
A törökök kiűzése után az egri fürdők jó híre tovább élt. Már a 17. század végén is messzi vidékekről érkeztek ide gyógyulni vágyók. A 18–19. században több neves orvos és kutató – köztük Markhot Ferenc és Fejes Mihály – foglalkozott a víz gyógyhatásának vizsgálatával. Megállapították, hogy nemcsak fürdőkúrára, hanem ivókúrára is alkalmas, és számos betegség kezelésében hatékony. A fürdő népszerűsége olyannyira megnőtt, hogy gyakran előre kellett helyet foglalni, annyian szerették volna igénybe venni.
Szabadon feltörő hőforrás tó az érseki fürdő mellett 1902. forrás: AI
A 19. század végére azonban a gyógyvizek jelentősége háttérbe szorult, annak ellenére, hogy 1928-ban hivatalosan is gyógyvízzé, 1934-ben pedig gyógyfürdővé nyilvánították. A modern tudományos vizsgálatok szerint az egri víz radioaktív hévvíz, amely országos szinten is kiemelkedő értéket képvisel. A benne található ásványi anyagok és a 28–32 °C-os hőmérséklet együttesen teszik alkalmassá gyógyászati célokra.
Az orvosi tapasztalatok alapján az egri gyógyvíz különösen hatásos reumás betegségek, ízületi problémák, izomfájdalmak, idegbántalmak, kimerültség és különféle mozgásszervi problémák esetén. Emellett a gyógygázok belélegzése is kedvező hatású lehet bizonyos belgyógyászati betegségek kezelésében.
Szabadon feltörő hőforrás tó az érseki fürdő mellett 1902.
Mindezek fényében egyértelmű, hogy az egri gyógyvizek kihasználása nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség. Különösen napjainkban, amikor országszerte egyre több helyen hasznosítják a termálvizeket gyógyászati célokra, nem engedhető meg, hogy Eger ekkora értéket hagyjon veszni. Elengedhetetlen, hogy az illetékesek mielőbb megteremtsék a korszerű gyógyászati felhasználás feltételeit, akár kezdetben kisebb léptékben is.
Összességében elmondható, hogy az egri gyógyvíz nemcsak történelmi örökség, hanem a jövő egyik kulcsfontosságú erőforrása is lehet. Megfelelő hasznosításával nemcsak a város, hanem az egész társadalom egészségügyi ellátása gazdagodhat.
Az összeállatás eredeti helye, forrása: hőforrás
Megjegyzés küldése