Eger városának zászlaja nem csupán egy egyszerű jelképe a településnek, hanem évszázadokon átívelő történelmi hagyományokat hordoz magában. A piros és kék színek ma már szorosan összefonódtak a város identitásával, ám eredetük és kialakulásuk hosszabb kutatómunkát igényelt.
Az 1976-os Agria 75 kulturális program idején a városban egyre több piros-kék zászló jelent meg, amelyeket a nyári szél lengetett. Nem véletlenül: a városi tanács ebben az évben hivatalosan is rögzítette a zászló színeit, ezzel mintegy szentesítve a hagyományt. A XX. század elejéről fennmaradt zászlók is ezt a színvilágot tükrözik, ám felmerült a kérdés: vajon honnan ered ez a színpáros?
A kutatások során előkerült egy 1730-as évekből származó dokumentum, amely szerint a városi magisztrátus akkoriban vörös színű zászlót készíttetett. Ennek közepére a város címerét, az egyszarvút hímeztek vagy festettek. Ez alapján a XVIII. században a város zászlaja egyértelműen vörös volt.
A piros és kék színek megjelenése későbbi fejlemény. A kutatások szerint ez Szederkényi Nándor levéltári munkájához köthető, aki a megye történetének megírása előtt alaposan tanulmányozta a Nemzeti Múzeum levéltári anyagait. Különösen fontosak voltak számára az egri vár számadáskönyvei, köztük a Dobó-korszak dokumentumai. Ezekben szerepel egy feljegyzés, amely szerint az ostrom előtt a várkapitány piros és kék színű textíliát vásároltatott a vár zászlói számára.
Ez a felismerés újszerű volt a maga idejében, és a XIX. század végétől kezdve egyre több bizonyíték utal arra, hogy a város ekkortól kezdve ilyen színű zászlókat készíttetett. Az azonban nem ismert pontosan, mikor készült az első piros-kék városi lobogó.
Felmerül a kérdés: miért használtak piros és kék zászlókat a vár falain? Nem azért, mert ezek már akkor is a város színei lettek volna. A magyarázat sokkal inkább személyhez köthető. Az egri püspök és a vár birtokosa, Oláh Miklós családi címerének meghatározó színei a vörös és a kék voltak. A középkorban ugyanis általános szokás volt, hogy a várakon a birtokos zászlaja lobogott. Oláh Miklós a várat csak használatra adta át a kincstárnak, tulajdonjoga megmaradt, így érthető, hogy az ő színei jelentek meg a zászlókon.
Amikor azonban Oláh Miklós távozott az egri püspöki székből, a zászlók színvilága is megváltozott. Bornemissza Gergely várkapitány idején már piros, fehér és zöld színű textíliákat vásároltak a zászlókhoz, ami új korszakot jelzett.
Mindezek alapján elmondható, hogy a mai piros-kék zászló nem közvetlenül a város középkori hagyományaiból ered, hanem történelmi rétegek összegződéseként alakult ki. Mégis méltó jelképe lett annak a hősi múltnak, amelyet az 1552-es egri várvédelem képvisel, amikor Dobó István és társai megvédték a várat az ellenséggel szemben.
Eger város zászlaja tehát nemcsak színek együttese, hanem egy gazdag történelmi örökség szimbóluma, amely a múlt eseményeit és személyiségeit egyaránt magában hordozza.
Címlapfotó, Mata József facebook, AI
Az összefoglaló eredeti helye, forása: régizászló