Kisfaludi Strobl Zsigmond, a 20. századi magyar szobrászat kiemelkedő alakja, 51 évvel ezelőtt hunyt el. 1884. július 1-jén született Alsórajkon, és 1975. augusztus 14-én halt meg Budapesten. Munkásságát számos rangos elismerés övezte: kétszer is Kossuth-díjat kapott (1950, 1953), valamint 1952-ben a kiváló művész címet is elnyerte. Életműve a klasszikus hagyományok és a modern érzékenység különleges ötvözeteként maradt fenn.
Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal irányítása alatt fejlődött. Már ekkor kapcsolatba került Stróbl Alajos műtermével is, ahol két akttanulmányt készített 1904 és 1905 nyarán. Később Zala vármegye ösztöndíjával egy évet Bécsben tanult, ami tovább gazdagította szakmai látásmódját. 1912-ben a Finale című hármas aktjával elnyerte a Rudics-díjat, amely lehetővé tette számára, hogy tanulmányutakat tegyen Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban.
Kisfaludi Strobl Zsigmond szoborcsoport készítése közben:
Művészetére nagy hatással volt Adolf Hildebrand német szobrász és teoretikus szigorú esztétikai szemlélete. Ugyanakkor Kisfaludi Strobl nem ragadt meg a merev klasszicizmusnál: alkotásaiban ezt a fegyelmet lágyabb formavilággal ötvözte, és az akadémizmus hatása is érzékelhető munkáin. Az első világháború idején katonaként portrékat készített, ami tovább mélyítette emberábrázoló képességét.
Pályája a két világháború között teljesedett ki. Rendkívüli technikai tudás jellemezte: egyaránt otthonosan mozgott a monumentális köztéri szobrok és a finom porcelánfigurák világában. Műveit lendület és elegancia hatja át. Az 1930-as években Nagy-Britanniában több mint ötven portrét mintázott, ami nemzetközi hírnevet hozott számára.
Legismertebb alkotásai közé tartozik a budapesti Gellért-hegyen álló Felszabadulási emlékmű (1947), amely máig a főváros egyik jelképe. 1952-ben készítette el a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd egy évvel később a Millenniumi emlékmű új Rákóczi- és Kossuth-figuráit is megmintázta.
Szobor avatás 1967
Idős korában is aktív maradt: több mint nyolcvanévesen alkotta meg a Végvári vitézek című monumentális szoborcsoportot, amelyet 1968-ban állítottak fel Egerben. A mű egy korábbi kisplasztikájának nagyméretű változata, és magyar valamint török katonák küzdelmét ábrázolja dinamikus bronzkompozícióban. Eredetileg a Dobó téren, a Városháza előtt kapott helyet 1967-ben, ám a város átalakítása és műemlékvédelmi szempontok miatt később áthelyezték. A döntés 2011-ben született meg, a szobrot 2014-ben vitték el eredeti helyéről, és az újonnan kialakított Végvári Vitézek terén helyezték el, amelyet 2015-ben adtak át. A változtatás oka az volt, hogy a nagyméretű alkotás „megkérdőjelezte” a Stróbl Alajos által készített Dobó István-szobor központi szerepét, illetve részben takarta a Városháza épületét.
Kisfaludi Strobl Zsigmond életműve máig meghatározó része a magyar képzőművészetnek. Alkotásai nemcsak technikai tudásáról, hanem mély emberábrázoló képességéről és művészi érzékenységéről is tanúskodnak. Szobrai ma is élő kapcsolatot teremtenek múlt és jelen között, és emlékeztetnek arra, hogy a művészet képes időtálló értékeket közvetíteni.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: végvári
Megjegyzés küldése