A „szakirodalom” szerint a tejivók létrejötte a szocializmus sajátos válasza volt a sörözők és borozók világára. Ezek az egyszerű, mégis különleges helyek kezdetben a pihenni vágyó polgári közönséget célozták meg, ám hamar a társadalom szélesebb rétegei számára is vonzóvá váltak. Nem volt ez másként Egerben sem, ahol a Széchenyi utcában működő legendás tejivó generációk emlékezetében hagyott mély nyomot.
Ez a hely szinte minden, legalább 35 évnél idősebb egri számára jelent valamit. Egy vasárnapi családi ebéd során gyakran kerül szóba, és ilyenkor a múlt képei újra életre kelnek. Ki ne emlékezne arra a nyüzsgő, barátságos helyre, amely reggeltől estig várta a munkába igyekvőket, a hazafelé tartókat, a fiatalokat és mindazokat, akik szerették a tejet és az abból készült finomságokat?
A tejivó több volt, mint egyszerű vendéglátóhely: igazi közösségi térként működött. Szinte mindig lehetett ott ismerősökkel találkozni, és ha másként nem, a gyakran kígyózó sorban állás közben lehetett megbeszélni a mindennapok örömeit és gondjait. Ez a fajta közösségi élmény ma már ritkán tapasztalható.
Bár sokan a szocializmushoz kötik őket, az első tejivók már a 19–20. század fordulóján megjelentek Magyarországon, elsősorban a fővárosban. Ezekben az üzletekben főként tejet és tejes italokat árusítottak, de üdítők és péksütemények is kaphatók voltak. Az egri tejivó kínálata sem maradt el ettől: friss kimért tej, tejeskávé, karamellás tej, aludttej, kakaó és ínycsiklandó krémtúrók várták a vendégeket, amelyeket kalácsok és más péksütemények egészítettek ki.
Ha egy pillanatra behunyjuk a szemünket, és visszautazunk néhány évtizedet az időben, szinte érezzük a friss tej és a fonott kalács harmonikus ízét. Látjuk magunk előtt a sürgő-forgó eladókat, a folyamatosan érkező vendégeket, és azt a sajátos hangulatot, amely miatt a tejivóba betérni egyszerűen „trendi” volt. Nagyjából úgy, ahogyan ma egy gyorsétterembe térnek be az emberek.
Kezdetben főként a „nép egyszerű gyermekei” látogatták ezeket a helyeket: varrólányok, iparoslegények, kifutófiúk. Számukra a tejivó ideális választás volt, hiszen olcsón lehetett tartalmas ételt és italt fogyasztani. Bár a kávémérésekhez hasonlítottak, a különbség az volt, hogy ott többféle kávé közül lehetett választani, míg a tejivók a tejtermékekre helyezték a hangsúlyt.
A tejivók sorsa végül összefonódott a rendszer sorsával, és annak megszűnésével ezek a helyek is eltűntek. Mégis, emlékük tovább él. Ma leginkább a pékségek töltik be szerepüket, ahol szintén találhatunk tejtermékeket, bár a hangsúly inkább a pékárukon van.
Az egri tejivó már nem létezik, de az emlékekben tovább él. És talán ez a legfontosabb: a nosztalgia, amely megőrzi számunkra egy egyszerűbb, mégis gazdagabb közösségi élet hangulatát.
Fotók: fortepan.hu
Az összeállítás eredeti helye, forrása: tejivó