Az 1967-es Eger hangulata egészen más volt, mint a mai városé. A Maczky Valér utca környéke különösen élénk lehetett, hiszen itt működött a piac egyik legszínesebb része: a virágárusok sora. A standoknál nemcsak árut lehetett kapni, hanem egy darabka természetet is, amely a városi élet mindennapjait tette szebbé.
A virágárusok korán reggel érkeztek. Kosaraikban friss, harmatos virágok sorakoztak: tulipánok, szegfűk, krizantémok és vadvirágok. Sokszor saját kertjükből hozták az árut, így minden csokor mögött ott volt a gondos munka és a vidéki élet ritmusa. A standok egyszerűek voltak, gyakran csak faasztalok vagy ládák, mégis szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a színek sokféleségével.
A piac nemcsak vásárlásra szolgált, hanem találkozóhely is volt. Az emberek beszélgettek, alkudoztak, híreket cseréltek. Egy-egy csokor virág nem csupán dísz volt: ajándék, figyelmesség, vagy akár egy ünnep része. A virágok jelentése különösen fontos volt ebben az időszakban, amikor az apró gesztusoknak nagy értéke volt.
Virágárusok a piacon (Maczky Valér utca) Eger, 1967(fotó Boross Marietta, Néprajzi Múzeum, NM F 208797)
Az 1960-as években Magyarországon az élet egyszerűbb, de közösségibb volt. A piaci árusok ismerték a visszatérő vásárlókat, gyakran név szerint köszöntötték őket. Egy-egy vásárlás személyes élménynek számított, nem csupán gyors ügyintézésnek, mint manapság.
A Maczky Valér utcai virágárusok tehát nemcsak árusok voltak, hanem a város mindennapi életének fontos szereplői. Színeikkel és illataikkal hozzájárultak ahhoz, hogy Eger utcái barátságosabbak, élhetőbbek legyenek.
Forrás. Google.hu
Megjegyzés küldése