A Heves vármegyei dombvidék mélyén, Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz közelében emelkedik a Nagy-kő, amely méretével, különleges alakjával és páratlan panorámájával Észak-Magyarország egyik legimpozánsabb természeti látványossága. A hatalmas homokkőszikla nemcsak a túrázók kedvelt célpontja, hanem földtani és történelmi szempontból is rendkívül érdekes hely. A sziklafal hosszúsága körülbelül 250 méter, magassága pedig helyenként eléri a 80 métert, ezért valószínűleg Magyarország legmagasabb összefüggő, tagolatlan sziklafala.
A Nagy-kő megközelítése nem könnyű feladat. Az egyik irányból meredek, lemosódott ösvény vezet fel rajta keresztül egy öreg tölgyesen, míg a másik oldalról korláttal biztosított sziklalépcsők segítik a feljutást. Az utolsó emelkedő különösen fárasztó, de a látvány minden erőfeszítést megér. A szikla tetejére érve kitárul a lenyűgöző panoráma: a hullámzó dombvidék fölött déli irányban a Mátra hatalmas gerince húzódik, kelet felé pedig a Bükk hegység emelkedik. A táj különlegessége, hogy síkság alig látható, így a környező hegyek még monumentálisabbnak tűnnek. A nyugati oldalról a Vajdavár erdős gerincei és a távoli Karancs látványa egészíti ki a képet, míg a völgyben Tarnalelesz települése sejlik fel.
.jpg)
A Nagy-kő nemcsak szépségével, hanem különleges földtani kialakulásával is figyelemre méltó. Anyaga olyan homokkő, amely egy ősi sekélytenger part menti vizeiben rakódott le. Az egykori tengeri élőlények mészvázas maradványai idővel feloldódtak, majd a meszes oldatok összecementálták a homokot, így alakult ki a rendkívül ellenálló sziklafal. Később a hegység mozgásai során a kőzet kiemelkedett környezetéből, majd az erózió fokozatosan feltárta a ma látható hatalmas sziklatömböt.
A palóc tájnyelvben a homokkőtömböt „apokának” nevezik. A sziklafalon helyenként különös, cipóra emlékeztető gumók figyelhetők meg, amelyek azért maradtak kiemelkedőek, mert bennük több meszes kötőanyag halmozódott fel, így keményebbek a környezetüknél. A leszakadó darabok helyén a homokkő eredeti sárgás színe válik láthatóvá, míg a szürkés külső réteg a kőzet mállásának eredménye.
A sziklahát tetején ma egy rét és egy esőbeálló várja a kirándulókat. Az itt található ismertetőtábla szerint a csúcson egykor a Kyjatice-kultúra késő bronzkori erődítménye állhatott. A jól védhető magaslat kiváló lehetőséget biztosított a környék ellenőrzésére. Bár az egykori erősségből ma már csak halvány sáncmaradványok láthatók, a délnyugati oldalon még ma is előkerülhetnek őskori cseréptöredékek.
A Nagy-kőre vezető tanösvény Tarnalelesz és Bükkszenterzsébet felől is megközelíthető. Bár a jelzések ritkák, az út viszonylag könnyen követhető, különösen a Természetjáró alkalmazás segítségével. Az ösvény azonban helyenként nehezen járható, a meredek emelkedők pedig komoly fizikai kihívást jelenthetnek. A szikla oldalában található a Kő-forrás is, amelyhez sáros, rossz állapotú ösvény vezet, de a forrás vize többnyire iható, így felfrissülést nyújt a túrázóknak.
A Nagy-kő egyszerre természeti csoda, történelmi emlék és különleges kirándulóhely. Vadregényes környezete, monumentális sziklafala és lélegzetelállító panorámája minden látogatót lenyűgöz. Ugyanakkor a kirándulóknak óvatosnak kell lenniük, hiszen a kilátópont nincs korláttal biztosítva, a homokkő felszíne pedig könnyen csúszóssá válhat. Ezért a perem közelében fokozott figyelemmel kell közlekedni, és fontos a kijelölt ösvények betartása.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: » TERMÉSZETJÁRÓ
Megjegyzés küldése