Az egri Líceum tornyában található csillagvizsgáló és csillagászati múzeum története szorosan összefonódik a magyar tudomány fejlődésével. Az intézményt Eszterházy Károly püspök álmodta meg a 18. században, aki a tervezett egyetem egyik legfontosabb tudományos központjának szánta a csillagdát. Az obszervatórium – korabeli nevén Specula – az 1700-as évek végén épült meg a Líceum tornyában, a korszak kiemelkedő csillagásza, Hell Miksa tervei alapján. A különleges forgókupolát Fazola Lénárt készítette nagy szakértelemmel.
A kupola alatti nagytermet az egri meridiánvonal szeli át, amelyet 1778-ban márványból alakítottak ki. A műszereket Hell Miksa részben Bécsből, részben Londonból szerezte be, utóbbi esetben Nevil Maskelyne közreműködésével, a világhírű Dollond cégtől. Az eszközök rendkívül drágák voltak, összértékük meghaladta a 15 ezer forintot. A csillagvizsgáló kutatási feladatai közül kiemelkedtek a Jupiter holdjainak fogyatkozásai.
Az intézmény azonban csak rövid ideig működhetett: 1784-ben a bécsi intézkedések miatt megszűnt, a csillagász állását felszámolták. A 19. századra a műszerek elavultak, és bár háromszor is megpróbálták felújítani őket, ezek a kísérletek sikertelenek maradtak. A csillagda ezután inkább látványosságként működött: a látogatók főként a sötétkamrában működő periszkóp vetítéséért és a torony teraszáról nyíló kilátásért keresték fel.
A 20. század közepén újabb fordulat következett. Az államosítás idején, 1948–49-ben a műszereket Budapestre szállították, ahol a TIT Csillagvizsgáló raktáraiban helyezték el. Később azonban több intézmény – köztük az Egri Tanárképző Főiskola és az Uránia Csillagvizsgáló Intézet – felismerte, hogy a műszerek valódi értéküket eredeti helyükön nyerik vissza. Megállapodás született arról, hogy az eszközöket visszaszállítják Egerbe, és múzeumi kiállítás formájában mutatják be.
A visszaállítás feltétele a megfelelő kiállítóterek kialakítása volt, amelyet a főiskola biztosított. A restaurálási munkákat az Uránia szakemberei végezték, nagy tudományos felkészültséggel. A kiállítás nemcsak a helyreállított műszereket mutatja be, hanem a levéltári dokumentumokat és a könyvtár ritka csillagászati köteteit is. A gyűjtemény mintegy 1300 csillagászati témájú könyvet tartalmaz, köztük egy 15. századi kódexet, amely Johannes de Sacrobosco műve.
Az egri csillagászati múzeum különlegessége abban rejlik, hogy a 18. századi műszereket eredeti használati helyükön láthatják a látogatók. 1966-ban, Kulin György kezdeményezésére a múzeumot megnyitották. A megnyitás előtt a torony tetején lévő vörös csillagot el kellett távolítani, mivel akadályozta a kupola nyitását és a csillagászati megfigyeléseket.
Napjainkban a csillagvizsgáló múzeumként és tudományos élményközpontként működik. Legkülönlegesebb látványossága a Camera Obscura, egy hatalmas periszkóp, amely tükör és lencse segítségével vetíti ki a város élő képét egy asztalra. A látogatók emellett különféle tükrös és lencsés távcsöveket, kvadránsokat, napórákat és a meridiánvonalat is megtekinthetik. A Tudományos Játszóház és a planetárium pedig interaktív módon mutatja be a világegyetem működését, a csillagképeket és a Naprendszert.
Az egri Líceum csillagászati múzeuma így nemcsak a múlt értékeit őrzi, hanem élményszerű módon hozza közelebb a csillagászat világát a mai látogatókhoz is.
Forrás:
Erdei László munkája alapján:
- Dr. Zetényi Endre: A 200 éves az egri csillagda újjáépítése (Népújság, 1966)
- Sugár István: Csillagászati Múzeum nyílik az egri Líceum tornyában (Népújság, 1963)
- licmuzeum
Megjegyzés küldése