Eger egyik hangulatos, történelmi utcája a Bajcsy-Zsilinszky Endre utca, amely a Széchenyi utcából nyílik, és a Dobó István térbe torkollik. Ez az utca nemcsak földrajzi értelemben köt össze fontos pontokat, hanem múltjának rétegein keresztül Eger történelmének egy darabját is megőrzi. Régi neve Piac utca volt, mivel egykor a mai Dobó tér helyén álló piachoz vezetett. Később Líceum utca néven is ismerték, majd egy időben Kállay Zoltánról, a megye egykori főispánjáról nevezték el. Egy 1752-es térkép tanúsága szerint az utca kezdetben keskeny sikátor volt, amelyet a líceumi épület építésekor nyitottak meg, miután a Líceum felőli házakat lebontották.
Az utca egyik jelentős épülete a 6. szám alatt álló Grőber-ház. Ezen a telken eredetileg három különálló ház állt, amelyeket 1837-ben Grőber Ferenc vaskereskedő vásárolt meg Peskó Jánostól. A régi épületeket lebontatta, és helyükre egy új, klasszicista stílusú házat építtetett ifjabb Zwenger József tervei alapján. Az U-alaprajzú, zártsoros beépítésű, egyemeletes lakóház hosszú ideig, egészen 1951-ig a Grőber család tulajdonában maradt. Az emeletet a 20. század elején alakították át, majd 1970 után további módosítások során a homlokzat részleteit leegyszerűsítették.
A 13. szám alatt található Hagerer-ház szintén jelentős múltú épület. A barokk stílusú lakóház már 1787-ben Csank Ferenc pálinkaáruló tulajdonában volt, de valószínűleg ennél is korábban épült. Első tulajdonosa feltehetően egy görög vagy rác kereskedő lehetett. A 19. század elején Hagerer Ferenc, egy neves egri bádogosmester fia birtokolta. 1887-ben Frank Gyula vásárolta meg, és ekkor történhetett az épület részleges átalakítása, amely során a homlokzat eklektikus stílusban újult meg.
A 17. szám alatti Sághy–Steinhauser-ház szintén figyelemre méltó. Az épület 1774-ben, egy tűzvészt követően épült barokk stílusban Báró Sághy Mihály alispán megbízásából, Povolni János tervei szerint. Az 1850-es években romantikus stílusban alakították át. Később a Remenyik és a Steinhauser családok tulajdonába került, és 1903-ban itt lakott Zalár József is. 1938-tól Steinhauser Ágoston vaskereskedő birtokolta, majd 1952-ben állami tulajdonba került. Az épület különlegessége a kapualj boltozatán látható romantikus-neoreneszánsz freskó, valamint az a márványtábla, amely az 1878-as nagy egri árvíz emlékét őrzi.
A 19. számú lakóház szintén az 1774-es tűzvész után épült barokk stílusban, később eklektikus homlokzatot kapott. Valószínűleg ezt az épületet is Povolni János tervezte. Az északi szárny udvari homlokzata végig loggiás kialakítású, ami különleges hangulatot kölcsönöz az épületnek. A lépcsőház rokokó stílusú elemei – például a kőkorlát, a lépcsőfokok és az ajtószárnyak – kiemelik az épület művészeti értékét. Ez a ház is a Remenyik és a Steinhauser család tulajdonában állt.
A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca tehát nem csupán egy egyszerű városi utca, hanem Eger történelmének élő lenyomata. Az itt álló épületek különböző korok stílusait és tulajdonosainak történeteit őrzik, így az utca végigsétálása valójában időutazás is a múltba.
Az összeállítás eredeti helye, forrása. Beszélő utcanevek
Megjegyzés küldése