Eger történelmi belvárosában vannak utcák, amelyek egyszerű közlekedési útvonalnál sokkal többet jelentenek. A Bródy Sándor utca ilyen hely: egyetlen rövid utcában évszázadok építészete, művészete, irodalma és várostörténete találkozik. Aki végigsétál rajta, valójában nem csupán házak mellett halad el, hanem egy élő történelmi idővonalon.
A mai Bródy Sándor utca egykor a Nova Civitas Carolina, vagyis az Eszterházy püspökről elnevezett Károlyváros felé vezetett. Jelenlegi nevét az itt született íróról, Bródy Sándor kapta, aki 1863-ban a 8. számú házban látta meg a napvilágot. Az utca azonban a történelem során több nevet is viselt, amelyek mind egy-egy korszak lenyomatát őrzik.
Keleti végében működött a jezsuita gimnázium, ezért meredekebb alsó részét Jezsuita lépcsőnek nevezték. Később a jezsuitákat felváltó ciszterci rend oktatási intézménye után Gimnázium utca lett a neve. Egy időszakban Werner apát utcaként is ismerték, Werner Adolf gimnáziumigazgató emlékére.
Az utca másik, különleges történeti rétege a Kacsapart világa. A városfalon kívül működő Réce kocsma után előbb Réce köznek, majd Kacsa-köznek nevezték a környéket. A Kacsa-kocsma – amelyet tréfásan „Köhögőnek” is hívtak – olyan sajátos hangulatot adott a környéknek, hogy később az egész városrész Kacsapart néven vált ismertté.
A régi Eger egyik legfestőibb része lehetett ez a vidék. Pincékkel, borházakkal, kanyargó utcákkal és kisvendéglőkkel tarkított domboldal terült itt el, amelyet sokan a budai Tabánhoz hasonlítottak. Nem nehéz elképzelni, ahogy művészek, írók és helyi polgárok ülnek a borozókban, miközben a város fölött megszólalnak a harangok.
A múltból máig fennmaradt egy apró emlék: egy régi Kacsapart-utcatábla az egykori 14. számú házon, Miller József kőfaragó lakóházának déli falán.
A Bródy Sándor utca épületei külön fejezetet érdemelnek.
Az utca elején, a Széchenyi utca sarkán áll a Carlone-ház. Építtetője az Itáliából Egerbe érkezett Giovanni Battista Carlone volt, aki a 18. századi városkép egyik legfontosabb alakja lett. Nevéhez számos jelentős egri építkezés kötődik: részt vett a püspöki palota, a jezsuita templom és a régi székesegyház átépítésében is. A ház különleges dísze a homlokzaton látható rokokó Mária-szobor.
A 3. szám alatt működött a Szanthoffer család vendéglője, amely később Jóbarát Kisvendéglő néven vált ismertté. Hosszú évtizedeken keresztül turisták, diákok és helybeliek kedvelt találkozóhelye volt.
A 4. szám alatt álló Fazola-ház különösen fontos része Eger örökségének. A 18. században a Fazola család birtokolta, és itt élt Fazola Henrik is. Az ő kovácsoltvas munkái ma Eger legismertebb műemlékei közé tartoznak. A Megyeháza híres kapui máig a magyar rokokó kovácsművészet kiemelkedő alkotásai. A házban később az Egri Nyomda működött.
A 6. szám alatt álló Jetléry–Péchy-ház a copf stílus egyik helyi példája, míg a 8. számú Kracker-ház művészek és értelmiségiek otthona volt. Itt lakott Kracker János Lukács és veje, Zach József festőművész. Közös munkájuk ma is látható a Líceum könyvtártermének mennyezeti freskóján. A házban élt továbbá Marco Casagrande velencei szobrász is, valamint itt született Bródy Sándor.
Napjainkban a Bródy Sándor utca története új fejezethez érkezett. Az utca egyik legértékesebb műemléke, a Fazola–Eősz-ház körül ismét élénk figyelem alakult ki. Az Állami Számvevőszék vizsgálata több hiányosságot tárt fel a műemlék fenntartásával kapcsolatban: hosszú távú tervek hiányát, dokumentációs problémákat és az állagromlás megállításának nehézségeit. A jelentés rámutatott arra is, hogy Egerben több hasonló helyzetű történelmi épület található.
Ezzel kapcsolatban Vágner Ákos hangsúlyozta, hogy a történelmi örökség megőrzése nem pusztán helyi ügy, hanem komoly pénzügyi és társadalmi kihívás is. Véleménye szerint a városvezetés feladata, hogy funkciót találjon az értékes épületeknek, pályázati lehetőségeket keressen és befektetőket vonjon be, ugyanakkor a történelmi örökség megóvása hosszú távon nem képzelhető el megfelelő állami és műemlékvédelmi támogatási rendszer nélkül.
Talán ez a Bródy Sándor utca legfontosabb üzenete: a város története nem lezárt múlt. Az utcák, házak és homlokzatok ma is élnek, változnak, öregszenek és megőrzésre várnak. Egy város identitása ugyanis nemcsak az emberek emlékezetében létezik, hanem a kövekben is.
Kapcsolódó források:
• Eger hivatalos oldala
• Állami Számvevőszék – kulturális örökségvédelmi jelentés
• A hét épülete: Fazola–Eősz-ház
• Eger önkormányzati intézmények és kulturális háttér
Megjegyzés küldése