Eger egyik különleges és történelmileg jelentős helyszíne a Ráckapu tér, amely a Széchenyi utca és a Rákóczi út találkozásánál helyezkedik el, a régi Rác kapu egykori helyén. A kis tér ma már a modern város része, mégis évszázadok emlékeit őrzi: középkori városkapuk történetét, a Rákóczi-szabadságharc eseményeit, a város fejlődését, valamint az egri szőlő- és borkultúra hagyományait.
A régi Eger városát erős falak vették körül, amelyeket egészen a 19. század végéig fenntartottak. A városba csak néhány kapun keresztül lehetett bejutni, mert az érsekség és a káptalan vámot szedett az áruk után. A négy nagy kapu – a Cifra kapu, a Hatvani kapu, a Maklári kapu és a Rác kapu – szolgálta a közlekedést. A korabeli leírások szerint mindegyik kapu háromnyílású volt: a középső részen a kocsik haladhattak át, míg a két kisebb oldalsó kaput a gyalogosok használták. A Rác kapu helyén alakult ki később a mai Ráckapu tér.
A kapu eredetileg a Szent Miklós kapu nevet viselte, mivel a közelben álló rác templom védőszentje Szent Miklós volt. A török időkben Martalóc-kapunak nevezték, később pedig a környéken letelepedő rác lakosságról kapta a Rác kapu elnevezést. A tér tehát nemcsak közlekedési csomópont volt, hanem különböző népek és kultúrák találkozásának helyszíne is.
A tér egyik fontos emléke II. Rákóczi Ferenc emléktáblája. 1705 februárjában a fejedelem ünnepélyesen vonult be Egerbe, ahol a lakosság hatalmas lelkesedéssel fogadta. A korabeli beszámolók szerint az egész város ünnepi díszbe öltözött, és a polgárok a Szent Miklós kapunál gyűltek össze, hogy elsőként láthassák a szabadságharc vezetőjét. A tárogatók hangja mellett érkezett meg Rákóczi, akit a nép hősként tisztelt. Az emléktábla azt a helyet jelöli, ahol először lépett Eger területére.
A Rákóczi-szabadságharc idején Eger fontos szerepet töltött be. A fejedelem gyakran tartózkodott a városban, innen irányította hadműveleteit és diplomáciai tárgyalásait. Különleges történelmi érdekesség, hogy az első magyar hírlap, a Mercurius Hungaricus is egri keltezéssel jelent meg 1705-ben. Bár nem Egerben nyomtatták, mégis a város nevét vitte Európa-szerte.
A 20. században a tér új szerepet kapott. A város fejlődése és a megnövekedett forgalom miatt szükségessé vált a közlekedés korszerűsítése. Az 1970-es években megépítették a Ráckapu téri viaduktot, amely az egyik legjelentősebb közlekedési beruházás volt Egerben. A hét nyílású, vasbeton szerkezetű felüljáró 147 méter hosszú és 12,7 méter széles lett. Az építkezés során hatalmas tereprendezést végeztek, házakat bontottak le, és új közlekedési csomópontot alakítottak ki, amely hét utcát kapcsol össze. A viadukt nemcsak a forgalmat könnyítette meg, hanem hozzájárult a történelmi belváros védelméhez is.
A téren található az 1919-es emlékmű is, amely azoknak a vöröskatonáknak állít emléket, akik 1919 májusában sikeresen megvédték Egert. Az obeliszk siroki kőből készült, és 1959-ben helyezték el a téren. Ez az emlékmű a város történelmének egy másik fontos korszakát idézi fel.
A Ráckapu tér ma már nemcsak történelmi emlékhely, hanem az egri borkultúra egyik jelképes központja is. Itt található a Vincellér emlékpark, amelyet az Egri Borbarát Hölgyek Egyesülete hozott létre. A park megálmodásában fontos szerepet játszott a híres egri borász, Gál Tibor emléke és munkássága. Az emlékpark célja, hogy tisztelegjen az egri szőlőtermesztők, borászok és szőlőnemesítők előtt.
Eger borkultúrája évszázadokra nyúlik vissza. Már Szent István idején kialakult a szőlőművelés alapja, később pedig a vallonok és a török elől menekülő rácok gazdagították a helyiek tudását. Nekik is köszönhető az egri vörösbor-kultúra fejlődése, amely világhírűvé tette a várost. A Ráckapu tér közeléből nyílik az Árnyékszala és a Verőszala is, amelyek híres borospincéiről ismertek.
A Vincellér emlékpark minden évben új fával emlékezik meg egy-egy kiemelkedő személyről. Így őrzik például Bereznai László szőlőnemesítő emlékét is, aki jelentős szerepet játszott az egri szőlőfajták fejlesztésében és az Egri borvidék arculatának kialakításában.
A Ráckapu tér tehát sokkal több egy egyszerű városi csomópontnál. Egyszerre idézi fel Eger középkori múltját, a szabadságharc hősi eseményeit, a modern városépítés eredményeit és az egri borászat hagyományait. A tér ma is élő része a városnak, ahol a történelem, a kultúra és a mindennapi élet találkozik.
címlapfotó, Mata József Facebook
Az összefoglaló eredeti helye, forrása: Beszélő utcanevek
Megjegyzés küldése