„Akinek nincs lova, járjon gyalog!” – tartotta a mondás Egerben a 19. század közepén. Akkoriban a közlekedés még lassú, nehézkes és sokszor drága volt. A város életében jelentős változást hozott 1866. március 29., amikor először állt ki bérkocsi a Kaszinó előtti standra, a mai Széchenyi utcára. Ez volt Eger első szervezett személyszállítási szolgáltatása.
Az egri Kaszinó
A bérkocsizás azonban nem volt olcsó mulatság. A díjat nem a megtett távolság, hanem az eltöltött idő alapján számították. Egy hosszabb városi kocsikázás ára akár egy elegáns női ruháéval vagy egy mázsa szénáéval is vetekedhetett. Ennek ellenére a tehetősebb polgárok és az udvarló fiatalemberek szívesen vették igénybe ezt az akkor modernnek számító szolgáltatást.
A távolsági utazás sem volt egyszerű. Az 1860-as évektől már gyorskocsijárat kötötte össze Egert Pesttel. Az utasok az Oroszlán fogadó előtt szállhattak fel a kocsikra, amelyek kezdetben hetente háromszor, később szinte naponta közlekedtek. Az út azonban hajnalban kezdődött, és csak estére értek a fővárosba. A körülbelül 10 km/órás átlagsebesség ma szinte elképzelhetetlenül lassúnak tűnik. Az utasok poggyászát szigorúan korlátozták, ugyanakkor az út során étkezést is biztosítottak számukra: reggelire kávét fehér kenyérrel, ebédre és vacsorára pedig levest és húsételt kaptak.
A legnagyobb fordulatot a vasút megjelenése hozta. 1872. november 2-án befutott az első vonat Egerbe, amikor megnyílt a Füzesabony–Eger vasútvonal. A korabeli sajtó is jelentős eseményként számolt be a vasút érkezéséről. A vasút új korszakot nyitott: a hosszabb távú közlekedésben fokozatosan háttérbe szorította a lovaskocsikat, és Eger sokkal szorosabb kapcsolatba került az ország gazdasági és kulturális központjaival.
Az eltelt több mint 150 év alatt a közlekedés fejlődése szinte felfoghatatlan mértékű volt. Míg a 19. században egy teljes napot vett igénybe az Eger–Pest utazás, ma a modern vasúti közlekedésnek köszönhetően Budapest és Eger között közvetlen InterRégió vonatok közlekednek, amelyek lényegesen gyorsabban és kényelmesebben teszik meg ugyanezt a távolságot. Az egykor poros országutakon döcögő lovaskocsik helyét klimatizált vasúti szerelvények, autóbuszok és személygépkocsik vették át.
Eger közlekedéstörténete jól példázza, hogyan alakította át a technikai fejlődés a mindennapi életet. A bérkocsik megjelenésétől a vasút kiépítésén át a modern közlekedési hálózatokig hosszú út vezetett. Ma már természetesnek vesszük, hogy néhány óra alatt eljuthatunk a fővárosba, ám érdemes időnként visszatekinteni elődeink világára, akik számára egy ilyen utazás még egész napos kalandnak számított. Eger története azt mutatja, hogy a közlekedés fejlődése nem csupán technikai kérdés, hanem a város fejlődésének, gazdasági növekedésének és a mindennapi élet kényelmesebbé válásának egyik legfontosabb motorja volt.
Források
- Hungaricana – Eger című hetilap (1872) – korabeli sajtóanyagok és történeti dokumentumok.
- TV Eger – Séta a vasútállomáson – az egri vasútállomás és az 1872-ben megnyílt vasútvonal története.
- Eger vasúttörténete és a Füzesabony–Eger vasútvonal történeti adatai.
- Akinek nincs lova, járjon gyalog Egerben
Megjegyzés küldése