1961 tavaszán egészen szokatlan látvány fogadta az egrieket: a város helyi járatain megjelentek a pótkocsit vontató autóbuszok, amelyek egyszerre akár 100 utast is képesek voltak elszállítani. A mai csuklós autóbuszok elődei voltak ezek a különleges szerelvények, amelyek néhány évig meghatározó szerepet játszottak Eger tömegközlekedésében.
Kevesen tudják, hogy Eger az ország azon vidéki városai közé tartozott, ahol viszonylag korán alkalmazták ezt az akkor modernnek számító megoldást.
Pótos IKARUS 620-as a Minaretnél
Eger, 1966 körül, fotó https://bit.ly/2YfmS4
Egyre több utas, egyre nagyobb zsúfoltság
Az 1950-es évek végére Eger rohamos fejlődésnek indult. A város ipara bővült, sorra épültek az üzemek, köztük a Finomszerelvénygyár, ahová naponta ezrek utaztak dolgozni.
1960-ban már naponta 3900–4000 utas használta az egri helyi járatokat. Ez éves szinten mintegy 1,36 millió utazást jelentett egy alig több mint 36 ezer lakosú városban. Nem volt ritka, hogy a 70 főre tervezett autóbuszokon 90–100 ember zsúfolódott össze.
Megérkeztek a különleges pótkocsik
A problémára új megoldást kerestek.
1961 márciusában két darab 40 személyes autóbusz-pótkocsi érkezett Egerbe. Ezeket a székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár (ÁMG) készítette, méghozzá úgy, hogy az Ikarus 60 típus karosszériaelemeit használták fel.
A pótkocsi önálló motorral nem rendelkezett, ezért azt egy átalakított autóbusz vontatta. A szerelvény így lényegében a mai csuklós buszok előfutárának tekinthető.
A nagy próba: 1961. március 24.
A közlekedési szakemberek először természetesen meg akartak győződni arról, hogy Eger utcái alkalmasak-e ilyen hosszú szerelvények fogadására.
1961. március 24-én délelőtt megtartották a hivatalos hatósági próbajáratot.
Az útvonal:
- Vasútállomás
- Belváros
- Finomszerelvénygyár
- majd vissza ugyanazon az útvonalon.
Az egriek számára különleges látványt jelentett a kék színű Ikarus mögött gördülő pótkocsi, amely addig teljesen ismeretlen volt a városban.
A szakemberek végül megállapították:
- a vonal biztonságosan járható,
- csak a Zalár utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca szűkebb szakaszán kellett fokozott figyelem,
- illetve a rakodási időpontokat kellett összehangolni a közlekedéssel.
Március 27-én elindultak a menetrend szerinti járatok
A sikeres próba után nem kellett sokat várni.
1961. március 27-én, hétfő reggel már forgalomba álltak az első pótkocsis autóbuszok.
A szerelvény:
- egyszerre 100 utast tudott elszállítani,
- jelentősen csökkentette a zsúfoltságot,
- kizárólag csúcsidőben közlekedett.
Naponta:
- reggel,
- délután,
- valamint az esti műszakváltás idején
összesen 12 járatot teljesített pótkocsival. A nap többi részében a busz önállóan közlekedett.
A második pótkocsi még várakozott
Érdekesség, hogy a második pótkocsi hetekig nem állhatott forgalomba.
Ennek egyszerű oka volt:
nem volt hozzá megfelelő vontatóbusz.
A jármű a Vasút utcai AKÖV-telepen várakozott egészen addig, amíg meg nem érkezett az új autóbusz, amelyet a Gépállomás–Finomszerelvénygyár viszonylatra terveztek beállítani.
Az új IK 620-asok érkezése
1961 augusztusában Eger két vadonatúj Ikarus 620 városi autóbuszt kapott.
Ezek már a korszak új városi fényezését viselték:
- világoskék,
- vajszín kombináció.
Ez a színvilág később országszerte a városi közlekedés egyik jelképe lett, és természetesen a pótkocsik is megkapták ezt a festést.
Kevésbé ismert érdekességek
🚍 A csuklós busz elődje
Sokan azt gondolják, hogy a csuklós buszok jelentették az első nagy befogadóképességű városi járműveket.
Valójában a pótkocsis szerelvények már évekkel korábban ugyanezt a feladatot látták el.
🚍 Nem minden utcában fordulhattak
A pótkocsis busz hosszabb volt egy mai szóló autóbusznál, ezért külön figyelni kellett:
- a szűk belvárosi kanyarokra,
- az utcán rakodó teherautókra,
- valamint a piac környéki forgalomra.
🚍 Csak csúcsidőben használták
Mivel a pótkocsi vontatása növelte az üzemanyag-fogyasztást és lassította a közlekedést, kizárólag akkor kapcsolták a busz mögé, amikor valóban szükség volt rá.
🚍 Nem csak Eger alkalmazta
Hasonló ÁMG-gyártmányú pótkocsik közlekedtek Budapesten és több vidéki városban is, de napjainkra szinte teljesen eltűntek a magyar közlekedésből.
Egy korszak emléke
Ma már természetesnek vesszük a csuklós autóbuszokat, az alacsonypadlós járműveket és a korszerű menetrendeket. Hatvanöt évvel ezelőtt azonban a pótkocsis autóbuszok jelentették a legjobb megoldást arra, hogy Eger fejlődő ipara és növekvő lakossága kényelmesebben utazhasson.
Az 1961-es „buszvonatok” ma már a város közlekedéstörténetének egyik legérdekesebb fejezetét jelentik – olyan emléket, amelyre már csak kevesen emlékeznek személyesen.
Források
- Egri városi autóbusz-közlekedés története (3. rész): BusWorld Blog
- Pótkocsik és egyebek (1961–62.): Egertörténeti Ismerettár
- Ikarus 60T és az ÁMG pótkocsik története: OldIkarus.hu
- Eger városi közlekedésének rövid áttekintése: Eger Megyei Jogú Város – Közlekedés
Megjegyzés küldése