Eger belvárosában, a Knézich Károly utcában áll egy kapu, amely mellett nap mint nap sokan elsétálnak anélkül, hogy tudnák: egyszerre őrzi a város 18. századi egyházi múltját és a 20. századi ipartörténet egyik meghatározó fejezetét. Ez a barokk kapu hosszú évtizedeken át az Agria Bútorgyár bejárataként volt ismert, valójában azonban jóval régebbi eredetű: az egykori káptalani kúria díszes kapubejárata volt.
Egy kapu, amely túlélte a történelem viharait
A ma is látható kapu 1765-ben készült barokk stílusban. Téglalap alaprajzú kapuépítmény, amelynek félköríves timpanonjában az egri főkáptalan címere látható, alatta pedig az építés évszáma olvasható. A főkaput két kisebb oldalbejárat szegélyezi, így az építmény a 18. századi egri egyházi építészet egyik szép példája.
Ez a kapu eredetileg az egri káptalan kúriájának reprezentatív bejárata volt, később azonban teljesen új szerepet kapott: az iparosodó Eger egyik legjelentősebb bútorgyárának főbejáratává vált.
A Heves Megyei Bútoripari Vállalattól az Agria Bútorgyárig
Az egri bútorgyártás az 1960-as és 1970-es években élte fénykorát.
A vállalat neve kezdetben Heves Megyei Bútoripari Vállalat volt, majd a Heves Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának döntése alapján 1971-ben Agria Bútorgyár Eger néven működött tovább.
A fejlődés gyors volt:
- 1972-ben elkészült az új, korszerű központi üzem a Kistályai úton;
- megszűntek a régi, korszerűtlen telephelyek;
- a dolgozók mintegy 70 százaléka modern munkakörülmények közé került;
- jelentősen átalakult a termékszerkezet.
Az új gyárban már elsősorban stílbútorokat és stilizált bútorokat készítettek, amelyek nemcsak a hazai, hanem a nyugat-európai piacokon is keresettek voltak.
Több száz egri család megélhetése
Az Agria Bútorgyár hosszú időn át Eger egyik legnagyobb ipari munkáltatója volt.
A nyolcvanas években fénykorát élte, amikor mintegy 300 dolgozót foglalkoztatott. Kárpitozott garnitúrái különösen a német exportpiacokon arattak sikert, így az egri bútorok külföldön is ismertté váltak.
A rendszerváltás után nehéz évek következtek
A kilencvenes évek gazdasági átalakulása az Agria Bútorgyárat sem kerülte el.
A privatizáció, a piaci verseny és az egyre növekvő pénzügyi nehézségek miatt a gyár többször tulajdonost váltott. A vállalatot előbb felszámolták, majd új befektetők próbálták újraindítani a termelést.
Az utolsó jelentősebb működtető az olasz tulajdonú Arte Casa Kft. volt, azonban ez a kísérlet sem bizonyult sikeresnek. 2001-ben ismét felszámolási eljárás indult, amely végleg lezárta az egri bútorgyártás egyik meghatározó korszakát.
Érdekességek a kapuról
A kapu számos különleges részletet rejt:
- az eredeti 1765-ös évszám ma is látható;
- a timpanonban az egri főkáptalan címere díszíti;
- a kapun található Knézich Károly emléktáblája is;
- a barokk kapu az ipari hasznosítás ellenére megőrizte eredeti építészeti karakterét.
Kevés olyan ipari emlék található Magyarországon, ahol egy 18. századi egyházi kapu és egy 20. századi gyár története ennyire szorosan összefonódik.
A Knézich Károly utca múltja
A környék Eger egyik legrégebbi városrésze. A közelben található a Minaret, valamint egykor itt működött a híres egri ócskapiac is, amely hétfőnként és péntekenként a város egyik legélénkebb közösségi helyszíne volt. A Knézich Károly utca így nemcsak ipari, hanem kereskedelmi és történelmi szempontból is különleges része Egernek.
Egy kapu, amely mesél
Ma már nem bútorokat szállító teherautók gördülnek át alatta, mégis ugyanott áll, ahol több mint 260 éve felépítették. A barokk kapu egyszerre idézi fel az egri káptalan világát, a szocialista iparosítás időszakát és azt a korszakot, amikor az Agria Bútorgyár neve országszerte egyet jelentett a minőségi bútorgyártással.
Ez a kapu nem csupán egy építészeti részlet, hanem Eger történetének egyik csendes tanúja, amely a város vallási, ipari és kulturális örökségét egyetlen építményben őrzi.
Megjegyzés küldése