Ha ma a Ráckapu tér forgalmában állunk, a viaduktra, a modern utakra és a környező városrészekre figyelünk. Nehéz elképzelni, hogy évszázadokkal ezelőtt itt ért véget a történelmi Eger, kapu állta el az utat, azon túl pedig egy egészen más világ kezdődött. A Rác hóstya apró házaival, szőlőművelő lakóival, pincéivel és görögkeleti közösségével Eger egyik legjellegzetesebb külvárosa volt. Sok minden eltűnt belőle, de a városrész története ma is ott rejtőzik az utcák vonalában, a régi pincékben és mindenekelőtt a Rác-templomban.
A Minden, ami Eger oldalán 2022-ben már foglalkoztunk a városrésszel az A Rác hóstya, egykor itt volt a város egyik kapuja című cikkünkben. Most azonban érdemes jóval mélyebbre ásni: megnézni, hogyan született a hóstya, kik éltek itt, hol állhatott a városkapu, milyen lehetett a régi utcakép, és mi maradt meg mindebből napjainkra.
Ahol véget ért a város
Eger történelmi városmagját egykor fal vette körül. Négy jelentős, kocsiforgalomra is alkalmas kapun lehetett ki- és bejutni: a Hatvani, Maklári, Cifra és Rác kapun. A kapukon túl alakultak ki azok a külvárosok, amelyeket Egerben hóstyáknak neveztek.
A Rác hóstya az északi városrész egyik régi települési egysége volt. Egy történeti földrajzi kutatás szerint a 18. századi Rác kapun túl szalagtelkes településszerkezet alakult ki, amelyet rácok és görögök is laktak, és ahol egyre nagyobb szerepet kaptak a szőlők és pincék. A hóstyákon általában parasztok és zsellérek éltek.
Egy 1788-as kéziratos térkép különösen érdekes ebből a szempontból, mert még azt az Egert mutatja, ahol a történelmi város és a külvárosok határa sokkal világosabban kirajzolódott. Az ilyen térképek segítségével ma is rekonstruálható, hogyan kapcsolódott a Rác hóstya a fallal körülvett városhoz.
Szent Miklós kapuból lett Rác kapu
A kapu története még a Rác hóstyánál is régebbre vezet.
A történeti források szerint az északi városfal nyugati szakaszának kapuját már 1564-ben Szent Miklós kapunak nevezték. Később Martalóc-kapu, majd a környéken élő szerb – korabeli szóhasználattal rác – lakosság után Rác kapu lett belőle.
A hely Eger országos történelmének egyik nevezetes eseményét is őrzi. 1705. február 28-án Telekessy István püspök itt fogadta II. Rákóczi Ferencet.
A kapu később eltűnt, a neve azonban túlélte: ma is Ráckapu térnek nevezzük a környéket.
Régészeti kutatások pedig arra is rávilágítottak, hogy ezen a területen a város védelmi rendszere összetettebb volt annál, mint amit ma a felszínen sejteni lehet. A régi Rác-kapu környezetében egykor belső és külső városfal, illetve közöttük árok húzódott. A belső városfal kiépítését az 1552-es ostrom után, az 1580-as években kezdték meg.
Vagyis amikor ma áthaladunk a Ráckapu téren, tulajdonképpen Eger egykori erődített városhatárát keresztezzük.
Kik voltak az egri „rácok”?
A „rác” régi magyar elnevezés elsősorban a szerbekre vonatkozott. Egerben a délszláv, illetve görögkeleti közösség jelenléte egészen a török korig visszavezethető.
A 17. századból már szerb egyházközség működésére utaló adatok is ismertek. A török kiűzése után a közösség továbbra is fontos szerepet játszott Eger kereskedelmi és gazdasági életében.
Jelenlétük annyira meghatározó lett, hogy egész sor helynév őrizte meg emléküket: Rác hóstya, Rác kapu, Rác utca, Rác hegy és Rác-templom.
A városrész hivatalos megnevezése ugyanakkor változott. 1712-ben még „Rác kapu előtti” külvárosként említették, 1729-től a Felnémeti suburbium elnevezés is előfordult, 1789-ben pedig „Fell-Némethy Hóstya” alakban szerepelt. Az egriek emlékezetében azonban a Rác hóstya név maradt meg.
Nemcsak szerbek éltek a hóstyán
A hóstyák történetét hiba lenne kizárólag nemzetiségi alapon értelmezni.
A 18. század közepétől Eger jelentős paraszti lakossága élt a történelmi városmagon kívül. A régi hóstyai telkek gyakran kicsik voltak, az utcafronton pedig egymás mellé simuló házak álltak. A hagyományos épületek jelentős része kőből készült, gyakran kontyolt nyeregtetővel, vakolt oromzattal és nagy, kétszárnyú deszkakapuval.
Ez teljesen más utcaképet jelentett, mint amit ma látunk.
Nem széles utak és nagy közlekedési csomópontok határozták meg a környéket, hanem keskeny utcák, egymás mellé épült házak, kertek, gazdasági udvarok és a domboldalba vájt pincék.
A szőlő és a pince mindennapos volt
A Rác hóstya életét nem lehet elválasztani az egri bortól.
A Ráckapu tér felől nyíló Árnyékszala és Verőszala régi pincés területei máig őrzik ennek nyomait. Eger városi helytörténeti ismertetője is a Rác hóstya egykori bortermelőinek pincesoraként említi ezt a környéket.
A történeti források szerint maga a Rác hóstya is magába foglalta a Verőszalát, Árnyékszalát és a Szalapartot.
A domborzat is meghatározta az életet. A mai városfejlesztési dokumentumok szerint a Ráckapu tér a környék legmélyebb pontja, miközben a Szala völgye és a Baktai út között közel 40 méteres szintkülönbség van. A városrész sugaras utcaszerkezete részben ebből a természetes adottságból alakult ki.
Ez a táj kiváló lehetőséget adott szőlőművelésre és pincék kialakítására.
A Rác-templom – ami túlélte az évszázadokat
A régi Rác hóstya legfontosabb fennmaradt jelképe kétségtelenül a Szent Miklós Görögkeleti Szerb Templom, vagy ahogy szinte minden egri nevezi: a Rác-templom.
A mai templom helyén már a középkorban Szent Miklós tiszteletére szentelt templom állt. A török korban az épületet feltehetően más vallási célra is használták. A jelenlegi görögkeleti templom a 18. század végén alakult ki; az építkezéshez II. József engedélye is kapcsolódik.
A templom legnagyobb művészeti értéke a monumentális ikonosztáz, amelyet Jankovics Miklós faragott 1789–1791 között, festményeit pedig Anton Kuchelmeister bécsi festő készítette.
A templomot, paplakot és az azokat összekötő fedett lépcsőt magában foglaló épületegyüttes ma is különleges része Eger városképének.
2019-ben a templom tetőszerkezete jelentős felújításon esett át; a korabeli városi beszámoló szerint negyven év után indult meg az épület és környezetének megújítása.
Régi utcákból modern város
A Rác hóstya legdrámaibb átalakulását a 20. század hozta.
A régi, alacsony házas külváros mellett – majd részben annak környezetében – megjelent a modern város: új utak, tömbházak, intézmények és közlekedési létesítmények épültek. Az egykori Nagylapos, amely korábban Eger egyik zöldségeskertje volt, később lakótelepi területté változott.
A régi városszerkezetet ma ezért már nehéz egyetlen pillantással felismerni.
A Rác-templom tornya azonban különös időjelzőként emelkedik a házak fölé. Körülötte megváltozott a város, de maga a templom még mindig megmutatja, hol volt az egykori hóstya egyik központja.
A Ráckapu tér alatt is ott van a történelem
Talán ez a környék egyik legérdekesebb sajátossága.
A mai tér felszínén autók, buszok és gyalogosok közlekednek, fölötte a viadukt ível át – közben a föld alatt és a mai telekhatárok között egy több száz éves városszerkezet nyomai rejtőznek.
A környék ráadásul ma is változik. 2026 nyarán a 25-ös főút felújításának munkálatai a Ráckapu téri viadukt és a Kővágó tér közötti szakaszt is érintették, vagyis ugyanott zajlik a 21. századi Eger közlekedésének átépítése, ahol évszázadokkal korábban a város egyik legfontosabb északi kapuja állt.
Szép történelmi párhuzam: ugyanaz a hely évszázadok óta Eger egyik északi bejárata.
A hóstya neve ma is él
Talán ez bizonyítja legjobban, hogy egy városrész nem csak házakból áll.
A Rác hóstya ma is létező egri negyednév, sőt a régi közösségi hagyomány egyik legérdekesebb eleme, a fertálymesterség is tovább él. Az Egri Fertálymesteri Testület nyilvántartása egészen 1727-től közöl Rác-hóstyai fertálymestereket. 2026-ban a Rác-hóstya negyed fertálymestere Fehér József.
Ez azért különleges, mert összeköti a mai várost azzal az Egerrel, ahol a hóstya még valódi, jól elkülönülő közösséget jelentett.
Ha a régi Eger beszélni tudna…
A Rác hóstya története valójában nem egy eltűnt városrész története.
Inkább egy átalakult városé.
Eltűnt a Rác kapu. Eltűnt sok régi ház. Megváltoztak az utcák, átalakultak a pincék, új utak és lakóépületek születtek. A város egykori széle ma már szinte Eger belső részének számít.
De maradtak kapaszkodók.
A Ráckapu tér neve. Az Árnyékszala és Verőszala pincéi. A régi utcavonalak. A fertálymesteri hagyomány. És mindenekelőtt a háztetők fölé magasodó Rác-templom.
Ha legközelebb a viadukt alatt vagy a Ráckapu téren járunk, érdemes egy pillanatra másként nézni a környéket.
Mert ahol ma autók haladnak át, valaha városkapu állt. Ahol ma modern Eger kezdődik, ott egykor szőlőművelők, kereskedők, iparosok és földművesek éltek. A templom tornya pedig több mint két évszázada ugyanonnan figyeli, hogyan változik körülötte a város.
Kapcsolódó korábbi cikkeink
Elsősorban érdemes újra elolvasni a Minden, ami Eger 2022-es írását: A Rác hóstya, egykor itt volt a város egyik kapuja.
A hóstyák és Eger régi városkapuinak történetét részletesebben bemutatja a későbbi Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról, elnevezésükről című összeállításunk is.
Források, archív és további olvasnivalók
Eger Megyei Jogú Város – Harmadik séta: A Rác hóstya felé
Eger történeti földrajza és településmorfológiája – tanulmány, 1788-as térképpel
Magyar Elektronikus Könyvtár – néprajzi tanulmányok az egri hóstyákról
Egri Magazin – régészeti eredmények a régi Rác-kapu környezetéből
Egri Fertálymesteri Testület – Rác-hóstya negyed történeti névsora
Eger városfejlesztési dokumentuma – Rác hóstya városrész
Borítókép: Pinterest / a megadott archív fotó felhasználásával.