Az Egri Bikavér sokak számára még mindig egy történelmi név, Stuart Pigott nemzetközileg ismert borszakíró számára azonban ennél jóval több. „EGER: Beautiful Blood on the Tracks” című írásában azt mutatja be, mennyit változott az egri bor az elmúlt évtizedekben, és miért lát komoly lehetőséget a borvidék mai Bikavérjeiben. A szerző 40 bort kóstolt, a legjobbak pedig egészen 95–96 pontos értékelésig jutottak.
Stuart Pigott írásának már a címe is figyelemfelkeltő: „EGER: Beautiful Blood on the Tracks”, vagyis szabad fordításban „Eger: Gyönyörű vér a síneken”. A cím játékosan utal a Bikavér nevére, miközben Pigott valójában egy hosszú személyes történeten keresztül vizsgálja, honnan indult és hová jutott az egyik legismertebb magyar vörösbor.
Stuart Pigott – EGER: Beautiful Blood on the Tracks
Az első Bikavér még csalódást okozott
Pigott kapcsolata a Bikavérrel nem Egerben kezdődött. Mint írja, már az 1970-es évek zavaros Nagy-Britanniájában találkozott a Bull's Blood néven forgalmazott borral. Az akkori élmény azonban messze nem volt különleges: az általa kóstolt bor vékonynak és kissé jellegtelennek tűnt.
Éppen ezért különösen érdekes, milyen fordulat következett évtizedekkel később.
Pigott 2022 márciusában látogatott el Egerbe, és saját bevallása szerint az itt tapasztaltak valóságos felismerést jelentettek számára. A kóstolt Bikavérek többségét kifejezőnek és egyedinek találta, a legjobbakat pedig mélynek és izgalmasnak írta le.
Vagyis az a bor, amelyet fiatalkorában egyszerű és felejthető vörösként ismert meg, Egerben egészen más arcát mutatta.
Miért különleges a mai Egri Bikavér?
Pigott szerint az egyik kulcs a házasításban rejlik. Az Egri Bikavér nem egyetlen szőlőfajta bora, hanem több fajta együttműködéséből megszülető cuvée, amelyben meghatározó szerepet kap a kékfrankos.
A hivatalos Egri Borvidék tájékoztatása szerint az Egri Bikavér legalább négy szőlőfajtából készülő terroir-vörösbor, amelynek alapját a kékfrankos adja. Három kategóriája a classicus, superior és grand superior.
Pigott különösen érdekesnek tartja, hogy bár egy-egy Bikavérben olyan nemzetközi fajták is megjelenhetnek, mint a cabernet sauvignon, a merlot vagy a syrah, ezek mégsem nyomják el az egri karaktert.
Sőt, éppen ellenkezőleg: szerinte a borok továbbra is egyértelműen magyarnak és egrinek hatnak.
Ez talán az egyik legnagyobb dicséret, amelyet egy borvidék kaphat: a világfajták jelen vannak, de a bor mégsem akar Bordeaux, Rhône vagy más híres külföldi borvidék utánzata lenni.
A hűvösebb egri klíma is sokat számít
A szerző az Egri borvidék adottságaira is kitér. Megemlíti a magasabban fekvő szőlőterületeket és a borvidéket körülvevő jelentős erdőségeket, amelyek hozzájárulnak a hűvösebb klimatikus karakterhez.
Ez többek között azért fontos, mert a Bikavér élénk savai, tanninszerkezete és gyümölcsössége közötti egyensúly alapvető része a bor egyéniségének. Pigott azt is megfigyelte, hogy a legjobb egri vörösborok meglepően jól tudják kezelni a magasabb alkoholtartalmat anélkül, hogy nehézkessé válnának.
Külön kiemelte a St. Andrea Egri Bikavér Grand Superior Agapé 2021 tételét, amely 15,5 százalékos alkoholtartalma ellenére is rendkívül finom és elegáns benyomást tett rá.
Gál Tibor pincéjében mélyült el igazán Eger történetében
Pigott egri útjának egyik meghatározó állomása ifjabb Gál Tibor pincéje volt, ahol a borok kóstolása mellett hosszú beszélgetés alakult ki az egri és a magyar bor múltjáról és jövőjéről.
Gál Tibor arról beszélt neki, hogy édesapja még nagy rajongója volt a cabernet sauvignonnak és a chardonnay-nak, ő azonban később egyre inkább a hagyományos egri borkészítés irányába fordult.
2013-tól a Bikavér került munkájának középpontjába, csökkentették a hordós érlelés szerepét, miközben növelték a kékfrankos arányát. Pigott szerint az eredmény még karakteresebb és kifinomultabb lett ahhoz képest is, amit négy évvel korábban Egerben tapasztalt.
De mit jelent valójában a „hagyományos” Bikavér?
Pigott cikkének talán legérdekesebb része éppen itt kezdődik.
A szerző arra figyelmeztet, hogy a borászatban nincs feltétlenül egyetlen, változatlan „hagyomány”. Ami egy korszakban modernnek számított, néhány évtizeddel később már hagyománnyá válhatott.
Ez az Egri Bikavér esetében különösen igaz.
A borhoz kapcsolódó legismertebb legenda természetesen az 1552-es egri várvédőkhöz vezet bennünket, a Bikavér történelmi dokumentumokkal igazolható története azonban jóval későbbi.
Az Egri Borvidék hivatalos összefoglalója szerint az egri eredetű, Bikavér nevű bor legkorábbi ismert írásos említése 1851-ből származik.
Pigott szintén ezt az időpontot emeli ki, és felidézi azt is, hogyan változott később a szőlőfajták összetétele. A filoxéravész utáni újratelepítések, majd a kékfrankos térnyerése alapvetően alakították át az egri vörösborokat.
A 20. század elején pedig már egyre tudatosabban formálódott az a Bikavér-stílus, amelynek örökségére a mai borászok is építenek.
A rendszerváltás után kezdődött az új korszak
Az Egri Borvidék történeti összefoglalója szerint a modern Bikavér fejlődésében komoly fordulatot hozott a rendszerváltás után megjelenő új borászgeneráció. A hangsúly fokozatosan a termőhely, a dűlők és az egyedi egri karakter megmutatására került.
Az Egri Bikavér szabályozásának 1997-es bevezetését Pigott is a mai korszak fontos kezdőpontjának tekinti.
Ma már a csúcskategóriát jelentő Grand Superior Bikavérek egyetlen dűlő karakterét is képesek megmutatni, így a Bikavér nem egyszerűen több szőlőfajta házasítása, hanem a termőhely bemutatásának eszköze is.
Az Egri Borvidék olyan kiemelkedő termőhelyeket emel ki, mint a Nagy-Eged, Síkhegy, Pajados vagy Hangács.
Negyven bor – és egészen 96 pontig jutott Eger
Pigott egri kóstolójának eredménye önmagáért beszél.
Összesen 40 bort kóstolt, amelyek között egy 96 pontos, valamint négy 95 pontos tétel is szerepelt. A 95 pont fölé kerülő Bikavérek mind Grand Superior kategóriájú borok voltak; ezek közül kettő a St. Andrea, három pedig Gál Tibor nevéhez kötődött.
A szerző ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem feltétlenül kell a legmagasabb kategóriához nyúlni ahhoz, hogy valaki kiváló Egri Bikavért találjon: számos Superior tétel is komoly benyomást tett rá.
A Bikavér története még messze nincs befejezve
A cikk nem hallgatja el a jövő kihívásait sem. Pigott szerint az éghajlatváltozás Egerben is egyre fontosabb kérdés. Bizonyos fajták számára a melegebb időjárás már problémákat okozhat, és a növekvő alkoholtartalom is új feladat elé állíthatja a borászokat.
Ugyanakkor ez nem kizárólag egri probléma. A világ szinte valamennyi jelentős borvidéke keresi a választ arra, hogyan őrizhető meg saját karaktere a változó éghajlat mellett.
Eger egyik nagy előnye éppen az lehet, amit Pigott újra és újra felfedezett a poharában: az egyedi karakter.
Az Egri Bikavér hosszú utat tett meg attól a bortól, amelyet évtizedekkel ezelőtt olcsó „Bull's Bloodként” lehetett megtalálni a brit üzletekben. Ma a legjobb tételek mögött dűlők, tudatos házasítások, generációkon át öröklődő tapasztalat és egy újraértelmezett egri hagyomány áll.
Talán ezért is találó a különös cím: „Beautiful Blood on the Tracks” – Gyönyörű vér a síneken.
Mert az Egri Bikavér története valóban egy hosszú utazás. És Stuart Pigott beszámolója alapján úgy tűnik, hogy a vonat most jó irányba halad.
Források
Stuart Pigott – EGER: Beautiful Blood on the Tracks