Hazánk legnagyobb mesterséges tava: így született a Tisza-tó – és ilyen rendkívüli helyzetben van 2026 nyarán

Volt idő, amikor a mai Tisza-tó helyén nem hatalmas vízfelület, hanem ártér, kaszálók, szántók, gyümölcsösök és erdőfoltok húzódtak. Aztán megépült a Kiskörei vízlépcső, a Tiszát felduzzasztották, és néhány évtized alatt kialakult Magyarország egyik legkülönlegesebb tája. A mesterséges tó ma már szinte természetesnek tűnik – 2026 rendkívül száraz nyara azonban ismét megmutatta, mennyire szoros kapcsolatban áll a Tiszával és az emberi vízgazdálkodással.

A Tisza-tó helyén egykor vadvízország volt

A Tisza-tó története jóval a víztározó megépítése előtt kezdődött.

A Közép-Tisza vidéke a Tisza szabályozása előtt hatalmas, rendszeresen vízjárta terület volt. A folyó áradásai újra és újra elöntötték az ártereket, mellékágakat, mocsarakat és mélyebben fekvő területeket.

A 19. század második felében megkezdődött a Tisza nagy szabályozása, amelynek kezdeményezése Széchenyi István, műszaki terve pedig Vásárhelyi Pál nevéhez kapcsolódik.

A ma ismert Tisza-tó azonban csak több mint egy évszázaddal később kezdett kialakulni.

1967-ben kezdődött a nagy építkezés

A Kiskörei vízlépcső 1967 és 1973 között épült meg.

A beruházásnak eredetileg elsősorban vízgazdálkodási céljai voltak: az árvízszabályozás mellett öntözővízzel kívánták ellátni az Alföld száraz területeit, és villamosenergia-termeléssel is számoltak.

A vízlépcső három legfontosabb része:

a duzzasztómű,
a vízerőmű,
valamint a hajózsilip.

A létesítményt 1973. május 16-án avatták fel.

Ekkor azonban még nem létezett a mai értelemben vett Tisza-tó.

Az első duzzasztási ütem lényegében a folyó medrében tartotta a megemelt vízszintet. Az igazi változás 1978-ban következett.

1978: megszületik a hatalmas víztározó

A második duzzasztási ütem során a víz már kilépett a korábbi folyómederből, és nagy területeket borított el.

Létrejött a Kiskörei-víztározó.

1984-ben további 25 centiméterrel emelték a vízszintet. A tározó vízfelülete így elérte a mintegy 127 négyzetkilométert.

Ezzel létrejött Magyarország legnagyobb mesterséges tava és – a Balaton után – az ország második legnagyobb állóvize.

Érdekesség, hogy a ma mindenki által használt Tisza-tó elnevezést csak 1988-ban kapta.

Amit az ember megépített, azt lassan visszafoglalta a természet

Talán ez a Tisza-tó történetének legérdekesebb része.

A víztározót műszaki létesítményként hozták létre, ám néhány évtized alatt egészen különleges, természetes jellegű élőhely alakult ki benne.

A korábbi magasabb területekből szigetek és félszigetek lettek, a régi folyóágak és mélyedések víz alá kerültek, máshol nádasok, gyékényesek, hínármezők és sekély vizes élőhelyek fejlődtek ki.

Ma már:

nagy nyílt vízfelületek, holtágak, morotvák, öblítőcsatornák, nádasok, ártéri erdők, szigetek és sekély vizes területek váltják egymást.

A Hortobágyi Nemzeti Park szerint a Tisza-tó területén öt, egymástól eltérő karakterű medence különíthető el.

A természet fokozatosan egy olyan vízi világot alakított ki, amely sok helyen az egykori szabályozatlan Tisza árterét idézi.

Egy érdekes mondat mindent elárul a Tisza-tóról

A KÖTIVIZIG találó megfogalmazása szerint:

„A Tisza-tó olyan tó, amely árvízkor folyik, míg a Tisza olyan folyó, amely duzzasztáskor áll.”

Ez jól érzékelteti, hogy a Tisza-tó valójában nem választható el a folyótól.

A tó Kisköre és Tiszabábolna között, nagyjából a Tisza 404–440. folyamkilométere között helyezkedik el.

A vízszintjét a Kiskörei vízlépcső segítségével szabályozzák.

2026 tavaszán még rekordközeli vízkészletet tartalékoltak

Az idei év különösen érdekes fejezete lesz a Tisza-tó történetének.

A vízügyi szakemberek már tavasszal számoltak azzal, hogy komoly vízhiány alakulhat ki.

Ezért 2026-ban a megszokottnál két-három héttel korábban fejezték be a tó tavaszi feltöltését.

Márciusra a Kisköre-felső vízmércén 735 centiméteres vízállást állítottak be, ami 10 centiméterrel meghaladta a normál nyári szintet.

Ezzel körülbelül 10 millió köbméterrel több vizet sikerült eltárolni.

A Kisköre és Tiszalök közötti rendszerben ekkor mintegy 244,75 millió köbméter víz állt rendelkezésre.

Júniusban egy kisebb tiszai árhullám érkezésekor újabb rendkívüli intézkedést hoztak: a vizet igyekeztek maximálisan visszatartani, és a Tisza-tó vízszintjét 750 centiméterig emelni.

Mindez később rendkívül fontosnak bizonyult.

Augusztusra drámai fordulat következett

A hónapokon át tartó csapadékhiány és a nagy meleg miatt rendkívül kevés víz érkezett a Tiszán.

A párolgás közben folyamatosan vitte a vizet a tározóból.

Augusztus elején a Tisza-tó vízszintje már naponta akár 2–4 centiméterrel csökkent.

Augusztus 12-én a KÖTIVIZIG arra figyelmeztetett, hogy a vízszint már körülbelül 70 centiméterrel alacsonyabb a megszokott nyári értéknél, ezért a vízi közlekedés is egyre nehezebbé vált.

A helyzet tovább romlott.

2026. augusztus 27.: elfogyott a hasznosítható vízkészlet

A KÖTIVIZIG augusztus 27-én már rendkívüli helyzetről számolt be.

A Kisköre-felső vízmércén a Tisza-tó vízszintje elérte a 610 centiméter körüli értéket, vagyis azt a szintet, amelynél a tározó hasznosítható vízkészlete elfogyott.

A vízügy adatai szerint 2026 első nyolc hónapjában a Tisza vízgyűjtőjén a csapadékból származó lefolyás mindössze körülbelül negyede volt az átlagos években megszokottnak.

Ez már nem egyszerűen turisztikai probléma.

A 610 centiméteres szint alatt a vízszint további csökkenése komoly ökológiai következményekkel járhat, ezért újabb vízgazdálkodási intézkedésekre volt szükség.

A turizmusban is láthatóvá vált a rendkívüli helyzet

A Minden, ami Eger az elmúlt hónapokban folyamatosan követte a Tisza-tó eseményeit.

Júniusban még arról írtunk, milyen strandok várják 2026 nyarán a vendégeket Tiszafüreden, Poroszlón, Kiskörén, Dinnyésháton és Abádszalókon.

Bemutattuk a Tisza-tó hét különleges élményét is: az Ökocentrumot, a kerékpáros lehetőségeket, a vízitúrákat, a természetvédelmi értékeket és a strandokat.

Augusztusra azonban teljesen megváltozott a helyzet.

Sarudon augusztus 22-én az alacsony vízállás miatt idő előtt bezárt az Aquaglide Vízi Élménypark.

Újabb figyelmeztető jel érkezett Poroszlóról is: a Hortobágyi Nemzeti Park közlése szerint a Tisza-tavi Vízi Sétány 2026. augusztus 24-től a rendkívül alacsony vízállás miatt nem fogad látogatókat.

Több mint fél évszázada működik a Kiskörei vízlépcső

A történet így különös módon visszatér a kezdetekhez.

A több mint fél évszázada megépített vízlépcső ma már nem egyszerűen egy szocialista kori nagyberuházás emléke.

A rendszer feladata egyszerre:

a vízkészletek tárolása,
az öntözés biztosítása,
az árhullámok szabályozása,
a villamosenergia-termelés,
a hajózás segítése,
az ökológiai vízigények biztosítása,
valamint közvetetten a Tisza-tó turizmusának fenntartása.

A 2026-os aszály pedig különösen látványosan megmutatta, miért fontos a tározó eredeti vízgazdálkodási szerepe.

Mesterséges tó, amelyből valódi természeti érték lett

Kevés magyar táj alakult át olyan látványosan alig fél évszázad alatt, mint a Tisza-tó.

Ahol egykor a Tisza ártere, szántóföldek, kaszálók és erdők húzódtak, ma Magyarország második legnagyobb tava terül el.

Amit eredetileg elsősorban vízgazdálkodási létesítménynek építettek, abból idővel az ország egyik legfontosabb vizes élőhelye és egyik legismertebb aktív turisztikai térsége lett.

A 2026-os rendkívüli nyár ugyanakkor arra is emlékeztet: a Tisza-tó nem egyszerűen egy tó. Egy hatalmas, folyamatosan szabályozott vízrendszer része, amelynek sorsa ma is elválaszthatatlan a Tiszától.