Augusztus végén nekünk még javában tart a nyár, a természetben azonban már megkezdődött az év egyik legnagyobb utazása. Gólyák, fecskék, poszáták és számos más madárfaj indul dél felé. Van, amelyik néhány száz kilométerrel odébb tölti a telet, mások több ezer kilométert repülnek, átkelnek a Földközi-tengeren és a Szaharán is. Ma már ezeknek az utaknak jelentős részét térképen is követhetjük – több mint száz év madárgyűrűzési adatainak és a modern jeladóknak köszönhetően.
Eger és Heves vármegye felett is megkezdődött a vonulás
A Minden, ami Eger oldalán már beszámoltunk arról, hogy megkezdődött az őszi madárvonulás, és a gólyák egy része már elindult Afrika irányába.
Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik. A különböző fajok eltérő időpontban kelnek útra, ezért augusztus végétől egészen késő őszig folyamatosan változik az Eger és Heves vármegye felett megfigyelhető madárvilág.
A Bükk déli előtere, az Eger környéki mezőgazdasági területek, az Egerszalóki-víztározó és különösen a Tisza-tó térsége kiváló lehetőséget kínál arra, hogy megfigyeljük az útra készülő vagy vonulás közben megpihenő madarakat.
Aki ezekben a hetekben kirándul, annak ezért nemcsak a tájat, hanem az eget is érdemes figyelnie.
De honnan tudjuk, hogy merre mennek?
Évszázadokon keresztül az emberek csak találgatták, hová tűnnek ősszel a madarak.
Ma már egészen más a helyzet.
A madárvonulás kutatásának egyik legfontosabb eszköze a madárgyűrűzés. A madár lábára egyedi azonosítóval ellátott könnyű gyűrű kerül. Ha ugyanazt az állatot később máshol ismét befogják, megfigyelik vagy megtalálják, kiderülhet, milyen messzire jutott.
Sok ezer ilyen adatból már kirajzolódnak a fajok vonulási útvonalai.
Magyarországon a szervezett madárgyűrűzés 1908-ban kezdődött, így már több mint egy évszázados adatsor áll a kutatók rendelkezésére.
Az MME 2026-ban hatályos Madárgyűrűzési Központ-szabályzata szerint a hazai rendszerben az elmúlt több mint száz évben mintegy 1200, nagyrészt önkéntes madárgyűrűző vett részt, akik milliós nagyságrendű adatbázist hoztak létre. Ez az adatállomány ma a magyar madárvonulás-kutatás egyik alapja.
A magyar kutatásokból atlasz született
A hatalmas mennyiségű adat feldolgozásának egyik mérföldköve a Magyar madárvonulási atlasz volt.
A közel hétszáz oldalas kötet 2009-ben jelent meg, és a magyarországi madárgyűrűzés első száz évének eredményeit foglalta össze.
A kutatás azonban itt nem állt meg.
A következő nagy lépést az Eurázsia–Afrika online madárvonulási atlasz jelentette.
Ez már nem egyszerű könyv, hanem hatalmas nemzetközi adatbázis, amelynek segítségével kontinenseken átívelő mozgások rajzolhatók ki.
Az atlasz az EURING – az európai madárgyűrűzési központokat összefogó szervezet – adatain alapul. Az MME ismertetése szerint a rendszer egyik nagy előnye, hogy az adatbázis újabb gyűrűzési, megkerülési és nyomkövetési adatokkal tovább frissíthető.
MME – Eurázsia–Afrika online madárvonulási atlasz
Magyar madarak adatai is ott vannak a kontinens térképén
Magyarország szerepe korántsem jelentéktelen.
Az MME által közölt, az online atlasz indulásakor ismertetett adatok szerint 1908-tól addig mintegy 6,7 millió madarat gyűrűztek Magyarországon, és a hazai Madárgyűrűzési Központ adatbankja közel 1,2 millió megkerülési adatot tartott nyilván.
A nemzetközi atlaszban akkor 235 madárfaj 144 777 magyarországi adata szerepelt.
Ez óriási adatmennyiség.
Egyetlen pont a térképen talán nem mond sokat, több tízezer adatból azonban már láthatóvá válik, milyen útvonalakon közlekednek a madarak Európa és Afrika között.
Egy madár útja akár kontinenseket köthet össze
A térképekből jól látható, hogy a vonulás nem egyszerűen észak–déli repülést jelent.
A madarak útvonalát hegyvonulatok, tengerek, folyóvölgyek, táplálkozóhelyek és az időjárási viszonyok is befolyásolják.
A nagyobb testű, felszálló meleg légáramlatokat kihasználó madarak – például a fehér gólyák – lehetőség szerint kerülik a hosszú tengeri átkeléseket.
Ezért sok európai gólya két fő útvonal valamelyikét követi. A nyugatabbra költők jelentős része a Gibraltári-szoros irányába tart, míg a közép- és kelet-európai madarak számára a Boszporusz térsége az egyik fontos átjáró.
Innen Kis-Ázsián és a Közel-Keleten keresztül folytathatják útjukat Afrika felé.
Ma már nem kell megvárni, hogy újra megtalálják a madarat
A klasszikus madárgyűrűzésnek van egy nyilvánvaló korlátja: új információhoz csak akkor jutunk, ha a madarat később ismét azonosítják.
A modern műholdas és GPS-jeladók ezt alapjaiban változtatták meg.
Egy jeladós madár mozgásáról akár rendszeresen érkezhetnek helyadatok. Így kiderülhet, hol állt meg pihenni, milyen útvonalat választott, mennyi idő alatt tett meg egy adott távolságot, sőt az is, ha váratlanul megváltozott a mozgása.
A gyűrűzés és a modern nyomkövetés együtt ma már olyan részletes képet ad a madárvonulásról, amiről a kutatók száz évvel ezelőtt még csak álmodhattak.
A vonulás nemcsak lenyűgöző, hanem veszélyes is
A több ezer kilométeres út hatalmas próbatétel.
A madaraknak megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket kell találniuk, miközben szélsőséges időjárással, ragadozókkal, élőhelyek eltűnésével és az ember által létrehozott veszélyforrásokkal is szembe kell nézniük.
Különösen nagy veszélyt jelenthetnek egyes elektromos hálózati elemek, üvegfelületek és más mesterséges létesítmények.
Ezért is fontosak a vonulási atlaszok: nemcsak azt mutatják meg, merre repülnek a madarak, hanem a természetvédelem számára is segítséget adhatnak annak megértéséhez, hogy mely útvonalak és pihenőhelyek különösen fontosak.
Egerből nézve is egy világméretű történet részesei vagyunk
Amikor augusztus végén Eger határában egy gólyát látunk a magasban körözni, könnyű úgy tekinteni rá, mint a nyári táj megszokott szereplőjére.
Pedig lehet, hogy néhány nappal később már több száz kilométerre jár.
Hetek múlva pedig akár egy másik kontinensen lehet.
Ugyanez igaz arra a fecskére is, amely még ott ül egy egri ház vezetékén, vagy arra a madárcsapatra, amelyet az Egerszalóki-víztározó vagy a Tisza-tó fölött látunk.
A madárvonulási atlaszok egyik legnagyobb érdekessége éppen az, hogy megmutatják: a helyi madárvilág valójában egy Európát és Afrikát összekötő hatalmas természeti rendszer része.
Most érdemes igazán figyelni
Augusztus vége és szeptember különösen izgalmas időszak.
Egyes madarak már messze járnak, mások még csak gyülekeznek, miközben északabbról újabb vonulók érkezhetnek Magyarország fölé.
A következő hetekben ezért Egerben, a Bükk előterében, az Egerszalóki-víztározónál és a Tisza-tó Heves vármegyei részén is érdemes távcsővel útnak indulni.
Mert az a madár, amelyet ma még Eger közelében látunk, néhány hét múlva akár több ezer kilométerrel délebbre lehet.
És ma már azt is egyre pontosabban tudjuk, merre vezet az útja.
Kapcsolódó cikkünk
A Minden, ami Eger oldalán már foglalkoztunk az idei őszi madárvonulás kezdetével és az Afrika felé induló gólyákkal. A mostani írás ennek folytatásaként azt mutatja be, hogyan tudják a kutatók több ezer kilométeren át feltérképezni a madarak útját.
Útra keltek a gólyák – megkezdődött a nagy őszi vonulás Afrika felé | Minden, ami Eger
Borítókép: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
Források
Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület – Madárgyűrűzési Központ, 2026-os szabályzat